Írta: Kovács Botond.
Óriási érdeklődés mellett idén is lefutották a japán versenykalendárium egyik legnagyobb eseményét, az Arima Kinent. Egy egész nemzet lélegzet visszafojtva figyelte, a szupersztár Almond Eye-t, akinek a fogadási rátája mindössze 1/2 volt a Funabasi városában található Nakajama versenytéren.
A 300 millió jen (841.5 millió forint) összdíjazású nagydíjban tizenhat japán tenyésztésű és hazai tréningben álló telivér állt starthoz a 2500 méteres távon. A favorit Almond Eye (2015 pk, Lord Kanaloa – Fusaichi Pandora) az őszi Tenno Sho (A Császár Díja) kedvéért kihagyta a Japan Cupot, és igaza volt a menedzsmentnek, mert leiskolázta kihívóit, azonban közép-európai idő szerint ma reggel nem találta önmagát, a vert mezőnyben végzett kilencedikként Cristophe Lemaire-rel. Szintén kiábrándító teljesítményt nyújtott az idei Japan Cup hőse, Suave Richard (2014 sm, Heart’s Cry – Pirramimma) a brit champion Oisin Murphy kezében. A páros még messzebb, tizenkettedikként ért célba. A 2017. évi Japán St. Leger (Kikuka Sho) nyerője, Kiseki (2014 stpm, Rulership – Blitz Finale) éppen csak elcsípett egy pénzes helyezést Ryan Moore alatt. Statiszta szerep jutott Christophe Soumillonnak Saturnalián (2016 stpm, Lord Kanaloa – Cesario), bár valószínűleg még így is meglepetést okozott második helyével, hiszen nem volt elvárható a Japán 2000 Guineas nyerőjétől, hogy állja a távot (még akkor sem, ha a klasszikust 2000 méterre futják a szigetországban). Az új sztár Lys Gracieux (2014 stpk, Heart’s Cry – Liliside) lett, aki mostanra érett be, hiszen előző kampányaiban ugyan nyeregetett és szerzett értékes helyezéseket, de október végén elhódította az ausztrál Cox Plate-et és idei teljesítményét az Arima Kinen sikeres abszolválásával tette emlékezetessé Jahagi Josito mesternek, az ausztrál Damian Lane-nel. (Kedves Olvasóink talán még emlékeznek Japánról publikált írásunkra, amelyből kiderül Josito szán tizennégy esztendeig próbálkozott a működési engedély megszerzésével, mire sikerült neki. Nem egyszerű hazájában licenchez jutni.)
Az Arima Kinent 1956 óta futják, eredetileg Nakajama Nagydíj volt a neve. Egy évre rá azonban úgy döntöttek, Arima Jorijasu tiszteletére átnevezik a futamot. Arima nagyúr színes karaktere a japán történelemnek. Kurume daimdzsójának (feudális titulus, kb. gróf) fiaként látta meg a napvilágot, és konzervatív neveltetése ellenére reformista nézeteket vallott. Agrármérnökként végzett a Tokiói Császári Egyetemen, később mandátumot szerzett a parlament alsó, majd felső házában. Földművelésügyi és halászati miniszterként is szolgálta hazáját, közben meglapította az első japán mezőgazdasági szakszervezetet, támogatta a nők oktatását és emancipációját, és kortársai legnagyobb megrökönyödésére a baseball népszerűsítésével is igen sokat foglalkozott. A második világháború után ez egyre nehezebben ment, ezért elkezdett komolyabban foglalkozni a lóversenyzéssel, ő volt a Nakajama versenytér egyik alapító atyja.
Az Arima Kinen azért is különleges verseny, mert a tizenhat lovas mezőny tíz indulóját a lóversenyrajongók szavazata (!) alapján döntik el. Idén Almond Eye kapta a legtöbb voksot. Hat hely marad a legtöbb pénzt nyerő hazai és külföldi telivéreknek (ez utóbbiakból idén egy sem volt). Néha az az érzésünk, mintha a tengeren túlról érkezett lovakat nem látnák szívesen, bár egyesek ezt tagadják, és kifejezetten örülnének ha számuk növekedne. 2000-ben indulhatott először külföldi tréningben álló hároméves és idősebb ló a nagydíjon. Pontosabban csak indulhatott volna, mert ahhoz a feltételhez kötötték, hogy előtte nyerje meg a Japan Cupot, és természetesen ilyen jelentkező nem akadt. 2007-ig volt fenntartható ez a kissé álságos helyzet, ugyanis ekkor ismerték el nemzetközi szinten Grade 1-es versenynek a futamot. Nem volt más választásuk a hazaiaknak, enyhíteni kellett a szabályon. Először négy, majd hat helyet hagytak szabadon, de ezek feltöltése a mai napig problematikus.
Kiemelt képünkön Arima Jorijasu.
A futamot az alábbi linken tekinthetik meg: