/ by /   Friss hírek, Hazai galopp hírek / 0 comments

4.rész Akik a tréner mögött és a lovak mellett állnak

 

A lovak ellátásában, felkészítésében és versenyeztetésében elengedhetetlen az istállószemélyzet munkája.  Éppen ezért a versenyszervező a Kincsem Nemzeti Kft. a most bevezetett életpályamodell keretein belül, teljesítménytől függően kívánja mind erkölcsileg és mind anyagilag is támogatni a lovakkal foglalkozó szakembereket a trénereket, a lovasokat és a lóápolókat.  A trénerek mellett dolgozó munkatársak a lovászok és a lovasok, az ő munkájuk elengedhetetlen a mindennapi munka során. Farkas Levente idomár munkatársait,  Iglódi Jánost és Parádi Vivient kérdeztük.

Mindketten családi kötődés révén kerültetek a lóverseny pályára. Mikor kezdődött nálatok a sport iránti szeretet?

Iglódi János: Ez egy régi történet, ami engem illet. Itt nőttem fel Alagon, édesapám már 1948-ban a ménesben dolgozott, ekkor kedveltem meg én is a telivéreket. Tudtam, hogy az iskola végeztével én is követni szeretném a példáját, így amint lehetőségem adódott rá Horák mesternél kezdtem kitanulni a szakmát. Lovas karrierem során 41 versenyt nyertem, jobbnál jobb lovakat lovagolhattam. Miután abbahagytam a versenyzést abrakmesterként alkalmaztak, a későbbiekben pedig az idomári pálya gondolata is vonzott, de az élet nem így hozta. Jelenleg Farkas Leventével dolgozom együtt.

Parádi Vivien: Mindkét nagyapám lovas volt, így családi hagyományként folytattam tovább én is. 2007-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni a lovakkal, a Telivér Farm istállóban. Először, mint munkalovas lovagoltam, majd a ranglétrán egyre feljebb jutva amatőr lettem, később zsokéjelölt. Tudásom java részét Kovács Sándortól, ifj. Kozma Istvántól és a zsokéiskola oktatóitól szereztem.  Az elmúlt években a párom, Farkas Levente istállójában dolgozom, szeretnék visszatérni a versenysportba is, a saját lovainkat lovagolni a versenyekben a Kincsem Parkban. Tisztában vagyok a képességeimmel, így nincsenek nagyravágyó terveim, minden helyezésnek és győzelemnek örülök.

János, sokat láttál tapasztaltál az elmúlt öt évtizedben. A hatvanas években hogyan zajlott egy kezdő lovas oktatása az alagi tréningtelepen?

Iglódi János: Mindent fokozatosan kellett elsajátítani, ez volt a mottó! Eleinte könnyű lovaglású lovakra ültettek trappolni, eközben mellettem futott egy tapasztalt lovász, ha bármi történne. Ahogy megszoktam az apró kengyelt és megtaláltam az egyensúlyomat, szabadon mehettem a többi ló után. A kor kiemelkedő lovasai közül többek között Krusnyicki Márton és Alafi László tanítottak. Elmagyarázták hogyan kell tartanom a lábamat, kezemet, hogyan helyezkedjek a nyeregben galoppozás közben. Sok gyakorlás után az ember belejött, rutinná vált az évek során. Nagyon fontos volt az akarat, hiszen akkoriban már az is nagy küzdelem volt, hogy felülhessünk a lóra egy gyorsmunkában.

Az elmúlt öt évben a versenyszervező, a Kincsem Park több hasznos kezdeményezéssel igyekszik támogatni a lovasokat, a lovakkal foglalkozó szakembereket. Mi az, amit személy szerint ki tudtok emelni ezek közül?

Parádi Vivien: A mű ló beszerzése véleményem szerint nagyon hasznos, főleg a versenyszezonon kívüli időszakban. Folyamatosan lehet gyakorolni rajta, pontosítani az eddig tanultakat. Amire nagyon büszke vagyok, hogy amikor megérkezett, akkor én voltam az a szerencsés, aki kipróbálhatta a Kincsem Parkban először a bemutatásakor.

Iglódi János: A mű ló mellett lehetőséget kaptunk a zsokéiskola termének használatára mi is, ahol fiam ifj. Iglódi János tart kick-boksz és erőnléti edzéseket az érdeklődő lovasoknak. Szerencsére több lovas is erősíti a csapatot, közösség kovácsoló ereje van.

Részesei vagytok a tavaly bevezetett Életpályamodellnek, ami 130 millió forint plusz támogatást ad  – a teljesítmény alapján – a lóversenysportban szereplő szakembereknek. Mi a véleményetek róla, miben tudja segíteni a munkátokat?

Iglódi János: Nagyszerű kezdeményezésnek tartom, hálásak vagyunk azért, hogy ez megvalósulhatott. Ösztönzést jelent a szakmában dolgozóknak, talán több odafigyelésre is sarkallja az embereket. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ezt a munkát elsősorban a lovak szeretetéből lehet csinálni! Ennek kell lennie a fő motivációnak.

Parádi Vivien: Jani bácsi minden szavával egyetértek! Én is egy remek kezdeményezésnek tartom, komoly segítség. Remélem a jövőben több hasonló projekt is meg fog valósulni.

A lovak, a lovas életforma sok jó dolgot ad az ember életének. Mivel bővült a ti életetek nekik köszönhetően?

Iglódi János: Őszinte leszek, teljes egészében megváltoztatja az ember életét! Én csak hálát érzek, hiszen megannyi élmény és kaland színesítette az életemet a lóverseny révén. Sok jó embert megismerhettem, még több jó lovat. Megtanultam mi az az alázat és türelem! A feleségem gyakran mondja, hogy én csak az állatok között érzem jól magam, nem tagadom, ez az én világom.

Parádi Vivien: Kisgyermekként kerültem ide, itt nőttem fel. Nekem ez a sport rengeteget segített abban, hogy megtaláljam a helyes irányt az életemben és kialakítsak egy értékrendet. A lovaknak köszönhetem azt, hogy megtaláltam az egyensúlyt a munka és a szórakozás között. Akármikor kijövök Alagra mindig megnyugszom, ez az én lelki békém forrása.