Írta: Kovács Botond.
Idén 242. alkalommal rendezik meg Angliában, Epsom városának szélén, az Oaks Stakes-t, amely a századok során nemcsak nagy presztízsű klasszikus versennyé vált, de a világ valamennyi lóversenyt rendező országának kalendáriumában is szerepel, hazánkban Magyar Kancadíj néven. Epsomban kialakult az idei teljes mezőny, tizenegy lóra köthető fogadás írásunk lejegyzése pillanatában. Mielőtt azonban belevágnánk az esélyek elemzésébe, írásunk első részében megvizsgáljuk mi az összefüggés a tölgyek és a hölgyek között.
London közvetlen közelében, Surrey grófságban található Epsom. A városka környékén az első évezred közepe táján szászok éltek, a település neve egy Ebba nevű szász földbirtokostól eredeztethető: Ebbas ham szászul azt jelenti Ebba háza. Ekkor természetesen nem voltak még mítingek, ezek megrendezésére 1661-ig kellett várni. Epsom és közvetlen környéke ekkor vált népszerűvé, ugyanis gyógyforrásokat fedeztek fel vidékén, és ez vonzotta a főváros kikapcsolódni vágyó lakosságát, természetesen főleg a módosabbakat. A polgárháború rémségeiből ocsúdó emberek számára ebben az időben vált rendszeres elfoglaltsággá a mai szabályok szerinti lóversenyzés.
A XVIII. században szerzett magának birtokot Epsomban Edward Smith-Stanley, akit jobban ismerünk főnemesi titulusáról, ő volt ugyanis Lord Derby, Derby 12. grófja. A turfrajongó főrend 1779-ben úgy határozott barátaival, hogy díjat alapít hároméves kancák részére, amelyet szerény nevű, de úri eleganciájú kúriájáról (The Oaks – A tölgyes) nevezett el.
Felbuzdulva azon, hogy az új futamot Bridget nevű kancája nyerte Dick Goodissonnal nyergében, egy év múlva ismét megrendezték a versenyt, és rá egy napra egy másikat is, amelyben már mének is indulhattak. (Ez lett a Derby Stakes, erről is szólunk nemsokára az e-Turf hasábjain). A kancadíjat általában május utolsó vagy június első hetében futották. A verseny távját már a kezdetek kezdetén kőbe vésték: 1 mérföld, 4 furlong és 16 yard, ami akárhogy is számoljuk, 2420 méterre jön ki, márpedig sok múlhat azon a húsz méteren (ugyanennyi a derby távja is). Ennek ellenére 2400 méter a nemzetközi irányadó. A modernizációnak, egész pontosan a vasúti menetrendeknek köszönhetően 1838-ban keddi napra helyezték a versenyt, és másnapra a derbyt. Így ment ez egészen 1995-ig, amikor péntekre és szombatra került át a két nagydíj. Az intézkedést azzal magyarázták, hogy így sokkal több néző tudja személyesen és a televízióban megtekinteni. Praktikus döntés volt, bár az a hír járja, hogy őfelsége a királynő családi körben rosszallásának adott hangot miatta. Megjegyezzük, hogy II. Erzsébet két kancadíj nyerővel is büszkélkedhet: 1957-ben Carrozza vitte sikerre színeit Lester Piggott-tal, 1977-ben Dunfermilne, nyergében Willie Carlsonnal. Idén egy hónapot késik az Oaks a pandémia miatt.
Meglepő, de az Egyesült Királyság más pontjain is futnak kancadíjakat, bár nem mindenhol ugyanazokkal a feltételekkel. 1849 óta létezik a Yorkshire Oaks, amelynek első nyerője Ellen Middleton volt. A sikernek az Angol Egyesített Nagypáholy nagymestere, Thomas Dundas, Zetland 2. grófja örülhetett, és vele együtt nyilván számos szabadkőműves társa is. Tavaly a remek Enable nyert. A klasszikus távú futamot hároméves és idősebb kancák számára írják ki Group 1-es szinten.
2019. július elején John Gosden Enbihaar nevű idomítottjáé lett Lancashire Oaks (Group 2). Ez a futam is nyitva áll idősebb lovak számára, és hasonló korú a yorkshire-i párjához, 1857 óta része a versenynaptárnak. Első nyerője, Blink Bonny volt, aki egyebek mellett arról is híres, hogy ő volt a második Epsom Derby-győztes kanca.
Ne feledkezzünk meg a Cheshire Oaks-ról sem, amelyet 1950-ben rendeztek először. A chesteri Listed besorolású futamban csak háromévesek állhatnak starthoz, ezért az Epsom Oaks előfutamának is tekintik. A duplázás azonban eddig csak Lupe-nek sikerült 1970-ben és Enable-nek 2017-ben. (Lehet, hogy létezik egy angol babona, mely szerint, aki megnyeri a Cheshire Oaks-ot, nem nyer Epsomban?)
A legújabb alapítású kancadíj a szintén Listed kategóriájú Nottinghamshire Oaks, amely a négyéves és idősebb lovakat várja. A futamban Group 1-et nyert telivérek nem indulhatnak, általában az időpont is túl közel van a nagy epsomi nővérhez, ezért egyfajta fájdalomdíjként is felfoghatjuk a versenyt azok számára, akik nem értek fel a legmagasabb szintig. 2019-ben Sun Maiden és Jim Crowley volt a nyerő.
A fenti kancadíjakat különböző nyári időpontokban futják, ám idén még egyikre sem került sor, a fent már említett ok miatt.
A többi klasszikus futammal együtt (2000 Guineas, 1000 Guineas, Derby, St. Leger) az Oaks is elterjedt a világon, és büszke szívvel írjuk le, hogy a kontinensen elsők vagyunk a rendezők sorában, hiszen már 1829 óta futunk kancadíjat Magyarországon. Igaz, akkor még Húsz Hazafiak Díja volt a neve, de a lényegen ez mit sem változtat. Kicsit kilóg ugyan a lóláb, olyan szempontból is, hogy egy Manfred nevű ló nyerte az első versenyt, de 1830-ban már Anne, utána Fortuna, majd Marianne, 1833-ban pedig Rosaline, szóval végül is megnyugodhatunk. 1837-ben valamint 1839 és 1841 között Furiossima négyszer nyert, így elképzelhető, hogy lankadt a szigor a korhatárt illetően, és ez jellemző volt a következő évtizedekre is, de ne legyünk kemény szívűek, megesett ilyesmi máshol is. A magyar győztesek között találjuk Waternymph-et (1865), Kincsem anyját, és természetesen a verhetetlen Csodakancát is (1877).
Mindenképpen említsük meg Patience-ot, aki 1905-ben győzedelmeskedett, és akiről Huszárik Zoltán és Sára Sándor Szindbád című filmjében Vendelin beszél. A kanca szuper klasszisát mutatja, hogy egy hét leforgása alatt megnyerte a Millenniumi Díjat és a Magyar Kancadíjat (utána pedig a közös Osztrák-Magyar Derbyt és a Német Derbyt). Az 1947-es nyerőt, Mincit sem szabad kihagynunk, aki a világégést követő korszak egyik legkiemelkedőbb lova volt, és Magyar Derbyben is ő galoppozott át elsőként a célvonalon. Sárga Rózsa sikere azért emlékezetes, mert az övé volt az első győzelem a Vasfüggöny leomlása után. Az elmúlt tíz esztendőben Classic Spirit (2009), Letty (2010), Exlibris (2011), Completta (2012), Alcobaca (2013), Claudia Octavia (2014), Megkapó (2015), Matidia (2016), Messerschmitt (2017) és Köln (2018) nyertek. Completta, Megkapó és Messerschmitt azért kedvesek számunkra, mert magyar tenyésztésű telivérek, ráadásul Messerschmitt hölgy lovassal, Suták Csengével nyert, még hozzá szakadó esőben.
Nézzük tovább, mi a helyzet a nagyvilágban kancadíj-ügyben. A hároméves kancák 1895 óta állnak starthoz Írországban az Irish Oaks-ban. Sapling volt az első nyerő, a legutóbbi Star Catcher, 2018-ban Sea Of Class, ő előtte Enable. Kiemelt teljesítménynek számít, ha egy telivér Epsomban és Curragh-ban is győzni tud. 1948-ig kellett várni, míg ez először megvalósult, Sir Sultan Mahomed Shah, ismertebb nevén III. Aga Khan lova volt az első duplázó, őt még tíz másik követte, köztük Oiuja Board 2004-ben, az alapító ősatya méltó utódjának Edward Stanley, Derby 19. grófjának lova.
Természetesen Franciaországban is van kancadíj, és nem meglepő, hogy különleges nevet adtak a futamnak: Prix de Dianne, vagyis Diana Díj. Így kívántak hódolni a nők, a szülés, a gyermek nevelés patrónája, a vadászat és az állatok római istennője előtt Frankhonban. 1843-ban futották először, és nagyon stílusosan a Nativa nevű kanca nyerte. 1848-ban Versailles adott otthont a kancadíjnak a forradalom miatt (a lóversenynek folytatódnia kellett a zavargások alatt is), de ezt leszámítva Longchamp és Chantilly voltak a helyszínek, manapság ez utóbbi versenytéré a rendezési jog. A futamot eredetileg csak francia tenyésztésű lovaknak írták ki, és ennek köszönhetően egészen 1970-ig kellett várni az első külföldi sikerre.
Az áttörés Sweet Mimosának sikerült, aki az ír idomár és tulajdonos Seamaus McGrath istállójából érkezett gall földre. Az 1972. évi kancadíjat kiemelnénk a többi közül, hiszen ennek magyar vonatkozása is van, és sokszor leírtuk már, és ismét megtesszük: minden jó sztoriban van magyar szál. Az említett évben Alexis Rosenberg-Redé báró lova, Rescousse nyerte a versenyt. Az akkor ötven éves világfi élete külön kötetet igényel, írhatnánk bohém életéről, nagylelkűségéről, barátságáról Salvador Dalival, Windsori Margit hercegnővel, a báró által rendezett fantasztikus párizsi álarcos bálokról, amelyeken nem kisebb nevek, mint Nina Ricci és Yves Saint Laurent tervezték a meghívott vendégek jelmezeit. Mi azonban csak azt emeljük ki, hogy Alexis nagyanyja magyar volt, akinek házasságon kívül született gyermekét, Oscar Adolfot egy Rosenberg nevű bankár becsületből nevére vette, és elindította a nagybetűs életben. Nem biztos, hogy ezért a tettéért kapta IV. Károly királytól a bárói címet, de szerintünk így is, úgy is megérdemelte. A tehetséges Alexis a pénzvilág gyermeke maradt, sokan bízták rá vagyonuk kezelését, többek között a The Rolling Stones együttes is. Nem csoda, hogy még a mai napig turnéznak. 2019-ben Channel nyerte a Prix de Diane-t, és olyan nagyságok neveit is megtaláljuk a listán, mint Zarkava (2008) és Treve (2013).
Németországban szintén a római istennő tiszteletére futják a kancadíjat. A Preis der Diana 1857-ben került először programra, és Sinope sikerét hozta. 2019-ben Diamanta nyerte Maxim Pecheur kezében, Markus Klug istállójából. A Düsseldorfban futott versenynek több magyar vonatkozása is van, legutóbb, 1976-ban, a néhai Batthyány Margit grófnő (leánykori nevén Thyssen-Bornemissza Margit) lova, Princess Eboli révén érezhettük úgy, hogy nem lehet kihagyni a magyarokat az európai lóversenyzés örök körforgásából.
Az epsomi eredményekről írásunk második részében olvashatnak.
(Az írás a Hippodrom és Lovarda Magazin 2019. augusztusi számában is megjelent. Jelen írás a kiadó engedélyével került publikálásra.)