Írta: Kovács Botond.
Érdekességek az Epsom Derby történetéből
Idén kettőszáz-negyvenegyedik alkalommal rendezik meg Angliában, a Surrey grófságbeli Epsom Downs-on (Epsomi Dombság) a Derby Stakes-t, amely a századok során a világ legrangosabb versenyévé vált. A 2020. évi szezonban kivételesen az Oaks-szal vagyis az Epsom Kancadíjjal futják egy napon.
A futam alapítója két jó barát Sir Charles Bunbury és Edward Smith-Stanley Derby 12. grófja volt, akik az 1779. évi Oaks sikerén fellelkesedve egy esztendő múlva újabb futamot hoztak létre hároméves méneknek és kancáknak. A legenda szerint ekkor került sor a pénzfeldobásra. Így döntötte el a két nemes, hogy kiről nevezzék el a versenyt: fej vagy írás? Derby vagy Bunbury? Sir Charles lett a vesztes, de az vigasztalta, hogy a halhatatlan emlékű első győztes, egy sárga mén, Diomed (becenevén The Marvel am. A Csoda) az ő istállójából került ki 1780. május 4-én, csütörtökön. Az első derby-győztes lovasa Sam Arnull volt, trénere R. Teasdale (a teljes név nem maradt ránk). Meglepő, de a táv eleinte egy mérföld volt csupán, ám 1784-től, tehát Serjeant győzelmétől fogva már a klasszikus 2400 méteren folyt a versengés. Egész pontosan 2420 méteren, mert évszázadokig senki sem sejtette, hogy egy apró pontatlanság miatt 20 méterrel hosszabb a futam. Egy 1991-es pálya mérés során derült ki a fiaskó, ám ekkor már nem volt értelme a korrekciónak, maradt minden a régiben.
Visszatérve a hőskorba elmondjuk, hogy Lord Derbynek 1787-ig kellett várnia, míg elhódította a Kék Szalagot. Sir Peter Teaz nevű pej ménjét, az addigra már nemhogy rutinos derby-lovas, de kétszeres győztes Sam Arnull lovagolta, megszerezve harmadik sikerét, amelyet 1798-ban a negyedik követett. (Az Arnull família számos remek lovast adott az angol lóversenyzésnek a XIX. században is.)
Az 1794. esztendő szintén tartalmaz érdekességet, ugyanis ekkor állt starthoz minden idők legkisebb derby-mezőnye, mindössze négy ló. A viadal Daedalus győzelmét hozta, Frank Buckle ült a nyeregben, John Pratt idomár nyergelt, és Grosvenor 1. grófja, Richard Grosvenor tulajdonos állta a derby-vacsora költségeit. A szélsőséges méretű mezőnyök másik oldalát nézve, előre kell szaladnunk az időben 1862-ig, amikor harmincnégy telivér versengett az elsőségért. Caractacus-é lett a dicsőség, John Parsons lovagolta a Robert Smith idomította háromévest. Napjainkban már nem fordulhat elő, hogy ilyen népes derby jöjjön össze, biztonsági okokra hivatkozva húsz lónál több nem indulhat.
Ha visszatekintünk a XIX. század első felére találunk egyéb kuriózumot is. 1825-ben és 1838-ban olyan lovak indultak a klasszikus versenyen, akik még sohasem versenyeztek előtte. Ez nagy szó, de még meghökkentőbb az a tény, hogy utána sem, soha többé. Middletont, az 1825-ös nyerőt, az ötszörös derby-győztes lovas Jem Robinson ülte, és az ötszörös derby-győztes idomár James Edwards trenírozta. 1838 hőse, Amato hátán Jem Chapple ült, Ralph Sherwood volt a tréner. Egy verseny, egy győzelem. George Child Viliers, Jersey 4. grófja és Sir Gilbert Heathcote tulajdonosok bizonyára osztották a „Csúcson kell abbahagyni” mottót.
Minden idők egyik legszerencsésebb győzelmének Pyrrhus The First tulajdonosa, John Gully örvendhetett 1846-ban. Történt, hogy a verseny kimagasló favoritja, Sir Tetton Sykes lovasa John Scott olyan részeg volt, hogy valószínűleg azt sem tudta merre van arccal, és ez a győzelmébe került. Bár Scott remek zsoké volt, két Epsom Derbyt is nyert (nem mellesleg egyiket egy Attila nevű telivéren 1842-ben) ez a fegyelmezetlenség a karrierjébe került. Álljon itt Pyrrhus The First lovasának a neve is, aki nem volt más, mint a háromszoros derby-győztes Sam Day.
Ha magyar vonatkozású történelmi eseményeket szeretnénk említeni, amelyek az epsomi gyepen történtek, ismét forgatni kell egyet a történelem kerekén, hogy elérjünk az 1870-es évek derekáig. 1875-ben Batthyány-Strattmann Gusztáv herceg kiemelkedő lova, Galopin aratta le a babérokat, és tette gazdáját új hazája egyik legmeghatározóbb tenyésztőjévé. A Jack Morris zsoké, és John Dawson idomár nevei kerültek a történelem lapjaira arany betűkkel.
Ha az iménti neveket arannyal kell írni, az 1876. esztendő győzteseiét még ékkövekkel is illetnie kell minden magyar turf-barátnak. Ekkor történt az első és máig egyetlen magyar tenyésztésű ló, Kisbér (1873 pm, Buccaneer – Mineral) diadala. A görög származású Baltazzi Sándor és Arisztid voltak a tulajdonosok, Joseph Hayhoe az idomár és Charlie Maidment a lovas.
Az 1876. évi Epsom Derbybe név nélkül, Hungarian Colt-ként (magyar mén) beíratott Kisbérnek a verseny előtti napokig még nevet sem adtak. Volt ennél nagyobb gondja is Baltazzi Sándornak. Súlyos kártyaadósságai miatt bujkálnia kellett hitelezői elől, úgy volt, a lovat is lefoglalják a feldühödött kártyapartnerek. Egy utolsó pillanatban felvett kölcsön azonban lehetővé tette, hogy a ló maradjon, de Sándorunk így sem merészelt nyilvános helyen mutatkozni, a derbyre el sem ment. Epsomban Arisztid vezette fel Kisbért, és a győzelmet követően ő vette fel a mesés vagyonnak számító, életmentő 2000 guinea-t.
Ami nekünk 1876-ban sikerült, az csak 1881-ben jött össze az amerikaiaknak. Iroquois volt az első amerikai tenyésztésű ló, aki Epsom Derbyt nyert, a tragikus sorsú Fred Archerrel. Az 1886-ban, huszonkilenc éves korában fegyverét önmaga ellen fordító Archer, Jacob Pincus trénernek és Pierre Lorrilard tulajdonosnak nyerte ezt a derbyt. Összesen ötször nyert: Silvio – 1877, Bend Or – 1880, Iroquois – 1881, Melton – 1885, Ormonde – 1886.
Az 1884-es esztendő hozta minden idők egyetlen holtversenyét az epsomi lankákon. Hogy vajon Harvester és St. Gatien lovasai Sam Loates és Charles Wood arcára csupán egy-egy fél mosoly ült-e ki nem tudjuk, mert ezt részletet nem jegyezték fel az évkönyvek, minden esetre mindkettejük nyert még egy-egy derbyt utána (Loates 1895-ben Sir Vistón, Wood 1897-ben Galtee More-on, bár ez utóbbi egyet már 1883-ban is nyert St. Blaise-en). Itt jegyezzük meg, hogy1828-ban tulajdonképpen volt ugyan egy holtverseny, The Colonel és Cadland között, de ezt az eredményt egy match-race-en az utóbbi javára még aznap eldöntötték.
Még mindig az 1890-es éveknél időzve, érdemes megjegyezni a legrövidebb odds-szal nyerő telivér nevét. Ő Ladas volt, akire 2/9 arányban fizettek a bukmékerek. Ha a leghosszabb kurzust keressük, három 100/-t is találunk: Jeddah (1898), Signoretta (1908) és Aboyeur (1913).
A XX. század első emlékezetes erbyje az 1901. évi volt, amikor első alkalommal használtak startgépet, a második a botrányos 1913-as. Nem elég, hogy a női egyenjogúságért és szavazati jogért küzdő szüfrazsett, Emily Davison az uralkodó, V. György lova elé vetette magát, így okozva annak bukását, és a maga vesztét (ló és lovas kisebb sérülésekkel megúszta az incidenst), de a nyerő Craganourt a derbyk történelmében először és utoljára diszkvalifikálták. Ha azt gondoljuk ezt már nem lehet fokozni, keserűen tévedünk. Craganour tulajdonosa Joseph Bruce Ismay volt, aki joggal hihette, hogy rossz csillagzat alatt született, ugyanis ő volt az előző évben, 1912-ben elsüllyedt Titanic tulajdonosa.
Az új évtizedben megcsapta a modernitás fuvallata a lóversenyzést. 1927-ben már nemcsak az Epsomba látogatók izgulhattak kedvenceikért, hanem azon kevesek is, akiknek volt televíziójuk. A BBC gondoskodott róla, hogy minél többen láthassák a nagyszerű eseményt. Call Boy lett az első tévésztár telivér, Charlie Elliott ült a nyeregben, és ha egy egész nemzet talán nem is, de rengetegen látták, hogy kissé zavartan mosolyog a kitűnő lovas. John E. Watts tréner peckesen kihúzta magát, és Frank Curzon színész, színházi producer vezette be lovát a winners’ circle-be, és fogadta az uralkodó személyes gratulációját. Curzon néhány héttel élte túl csak a győzelmet, a versenyre is orvosai tanácsa ellenére látogatott ki.
A múlt század 1954-től kezdődően egy élő zsokélegenda, egy már-mér szentként tisztelt ember, a hazánkba is ellátogató óriás, Lester Piggott nevétől hangos. Ekkor aratta első győzelmét Never Say Die nyergében, és ezt a sikert nyolc másik követte. Sikerei sorrendben: Never Say Die (1954), Crepello (1957), St. Paddy (1960), Sir Ivor (1968), Nijinsky (1970), Roberto (1972), Empery (1976), The Minstrel (1977) és Teenoso (1983).
Lester Piggott életéről és hőstetteiről hosszú kötetek szólnak, ezért most csupán annyit jegyzünk meg róla, hogy bár 1862-ben Caractasus-on a fentebb már említett John Parsons nyerte a klasszikus futamot, és egyesek úgy vélik, hogy ő volt a legfiatalabb derby-nyerő a maga tizenhat évével, ez azonban nem bizonyított. Biztos azonban, hogy Piggott mester tizennyolc évesen aratta le a babért 1954-ben.
Ha már életkorról beszélünk, emlékezzünk meg a legidősebb győztes zsokéról is. John Forth 1829-ben Frederick nevű lován kápráztatta el képességeivel a közönséget. Minden tiszteletünk mellett azért említsük meg, hogy ez távolról sem világrekord. A nagy Kállai Pál hatvanhét évesen Rodrigón nyerte 2000. évi Magyar Derbyt.
A bírói ítéletek között szemezgetve megállapíthatjuk, hogy múlt században született Shergar tíz hosszas győzelmi rekordja volt a legmegsemmisítőbb. A legkisebb különbséggel nyert derby is Benny The Dip nevéhez fűződik, aki rövid fejhosszal verte Silver Patriarch-ot 1997-ben.
Érdekességként elmondjuk még, hogy 1996-ban Alex Graves volt az Epsom Derby első női lovasa (bár férfias név, mégis hölgyet takar) Portuguese Lil nyergében. Nem nyerte meg a versenyt, pénzes helyre sem ért, sőt valójában utolsó lett, de úttörő szerepére tisztelettel tekint minden lóverseny barát.
(A derby-eredményekről írásunk második részében olvashatnak.)