/ by /   Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Persian Punch – egy nemzet hőse

Írta: Julian Muscat, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

Persian Punch dicsőséges története több szempontból is a lóversenyzés történelem könyv lapjaira kívánkozik. Pályafutása során fenséges magasságok és váratlan, kínzó mélységek váltogatták egymást. Nem egy szupersztár hibátlan karrierjét mutatjuk be, hanem egy nagyon életszerű történetet, amely fényes sikerek után szívfacsaróan végződött. Akárcsak egy népmesében, itt is a legkisebb, legesélytelenebb figura jut fel a csúcsra, és eközben sorra győzi le sportunk csodálatos világának arisztokratáit, azokat, akik arany kulcsocskával nyíló istállókban születtek.

Elsworth mester

Persian Punch (1993 sm, Persian Heights – Rum Cay, Our Native) a brit lóversenyzés nagyöregje, David Elsworth istállójában ropogtatta az abrakot. A mester nem tartozik a legnagyobbak közé, de mindenki nagy tiszteletben tartja, idén töltötte nyolcvanegyedik életévét. Élete során csupán egyetlen klasszikus versenyt nyert, az Irish Okas-t In The Groove-val 1990-ben, ő volt talán legjobb síklova. Ennek ellenére komoly trófeák díszítik irodáját. 1990-ben Champion Stakes-et, Judmonte International Stakes-t nyert neki In The Groove, 1991-ben Coronation Cupot. Dead Certain 1989-ben a Chevely Park Stakes-ben győzött. Háromszor vehette át a Goodwood Cup tiszteletdíját, 1982-ben Heighlin futása után, majd Persian Punch nyerését követően 2001-ben és 2003-ban. A sokoldalú szakember az ugró szakágban is kimagasló sikereket ért el. Rhyme ‘n’ Reason Grand Nationalt nyert 1988-ban, a remek szürke, Desert Orchid, Cheltenham Gold Cup 1989-ben és Irish Grand Nationalt 1990-ben.

David Elsworth úgy emlékezik vissza Persian Punchra, mint egy jó tanár zseniális tehetségű növendékére. – Amikor kiadta magából a benne rejlő tudást, hatalmas örömet okozott, ha azonban megmakacsolta magát, olyan volt, mint egy kezelhetetlen, vásott gyerek, és rengeteget bosszankodtam miatta – emlékszik vissza a tréner.

Persian Punch

A ló igen hosszan állt tréningben, tehát bőven volt alkalma megmutatni mindkét arcát. Legjobb szezonját tízévesen futotta a hatalmas termetű sárga, addigra azonban már nagyon jól megismerte őt Elsworth. Legremekebb tulajdonsága az volt, hogy hatalmas szívének köszönhetően, vesztes pozícióból is meg tudott nyerni egy versenyt. Nem egyszer, nem kétszer, hanem összesen hét alkalommal. Hétszer húzott el mellette ellenfele, néha több is, az utolsó métereken, és ő mindannyiszor felvette a kesztyűt, veszedelmes lendülettel vágott vissza, és csaknem mindannyiszor rövid fejhosszal nyert. Persian Punch gyűlölt veszíteni.

Lochsong

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy lovam sohasem került fel a legjobbak közé, egyetlen Group 1-es versenyt sem tudott nyerni – mondja Jeff Smith tulajdonos. – Ennek ellenére mindig csodáltam távbírását és küzdeni akarását, ami ebben a sportban az egyik legjobb kombináció. Nemcsak én vagyok ezzel így, hanem sokan mások is. Nagyon komoly rajongótáborunk volt annak idején. Ő volt a legjobb stayerem. Lochsong nevű lovamat én tenyésztettem, sokat lovagoltam, és 1994-ben Európa legjobb sprintere lett. Nagyon hálás voltam érte neki, de valamiért a távbíró lovak közelebb állnak a szívemhez. Ilyen volt Persian Punch is. Élete utolsó éveiben szinte szárnyakat kapott, akkor nyerte a legjobb versenyeit. Lochsong később kezdett és korábban hagyta abba, és négy Group 1-et nyert nekem, és másik idomáromnak Ian Baldingnak. Olyan volt a kapcsolatom vele, mintha egy viharos szerelmet éltem volna át. Persian Punch-csal több időre volt szükségem, és a végén olyan érzésem volt, mintha megtaláltam volna az igazit. Őrzök róla az irodámban egy képet – folytatja Smith. – Azt, amelyen a Henry II Stakes-et nyeri a Sandown Parkban, 2000 májusában. Ezt a futamot háromszor nyerte meg nekem. Ugyan csak Group 3-as versenyről van szó, de amikor a felvételre pillantok, mindig eszembe jut, sokaknak egyszer is nehéz megnyerni, de Persian Punch háromszor volt a legjobb. Ez azonban még így is csak kis sikernek számított a többihez képest.

Valóban így igaz. A harmadik Henry II után Newmarketben megnyerte a 3200 méteres Jockey Club Cupot (ma a versenyt már Ascotban futják British Champions’ Long Distances Cup néven), és annyira kedvet kapott hozzá, hogy e teljesítményét még kétszer megismételte. Emellett két Melbourne Cupban is indult, ahol mindkét alkalommal harmadik lett.

Jeff Smith

Mindez 1997 és 2003 között történt – mondja Smith. – A ló megszűnt az enyém lenni. Annyi rajongója volt, hogy szinte köztulajdonná vált. Hatalmas érdeklődés követte futásait, és harsány üdvrivalgás fogadta minden alkalommal, amikor a jártatóba lépett.

Örökké emlékezetes marad számomra a nap, amikor harmadszorra nyerte meg a Jockey Club Cupot. A távoszlopnál Millenary állt az élre, és elment mellett Kasthari és Tholjanah is. Az egyik lovas a nagy tülekedésben véletlenül Persian Punch orrára ütött ostorával. Nem szándékosan, egy rossz mozdulat volt csupán. Ezt már nem tűrhette Punch. Úgy megsértődött, hogy ismét támadásba lendült, és végül rövid fejhosszal nyert. Nem hittem volna el, ha nem a két szememmel látom az esetet. Mindezt tíz évesen. Ennek a sikernek köszönheti, hogy életnagyságú szobrot kapott a Rowley Mile-on – emlékszik vissza a versenyre David Elsworth. – Szerintem azonban a tizenegy héttel korábbi, második Goodwood Cup győzelme volt a legszebb. Ebben lovasa, Martin Dwyer is egyetért velem.

Martin Dwyer

2003 csodálatos év volt – veszi át a szót Martin. – Megnyertük a Doncaster Cupot is, de nekem a Goodwood Cupról maradt a legszebb emlékem, szerintem Persian Punch akkor ért fel a csúcsra. A start után szokás szerint az élre álltunk, de 1200 méterrel a cél előtt megjelent mellettünk Jardines Lookout. Ne feledjük, hogy a futam 3200 méteres. Messze volt még a vége, kezdtem kicsit aggódni, már csak azért is, mert hirtelen megpillantottam Swing Winget is. A három ló fej-fej mellett galoppozott, életem leghosszabb perce következett. Elkezdtem még jobban lovagolni. Punch nagyon igényelte ezt, mert elég hajtós lónak számított, hozzáteszem, csak a verseny közepéig. Onnan általában már átvette az irányítást, és vitte előre a szíve. Mégis beleadtam mindent, úgy kezdtem lovagolni, mint egy őrült. Nem tudom honnan volt még erőm, de gyanítom, óriási adrenalin löketet adott a félelem, hogy megvernek minket. Tovább nehezítette a dolgomat, hogy lökdösődés alakult ki közöttünk, megjelent egy negyedik ló is, és mindenki szorított, és akadályozott mindenkit. Ennek ellenére sikerült visszaverni a támadásokat, és csak Jardines Lookout maradt, a nyergében Darryll Hollanddal. Hol egyikünk, hol másikunk látszott előrébb, amikor átértünk a célon, nem tudtuk melyikünk nyert. Mire sikerült feltartanom, már olyan messze voltam a lelátótól, hogy nem hallottam a szpíkert. Onnan tudtam meg, hogy nyertünk, hogy a közönség hirtelen tombolni kezdett a célfotót váró néma csendet követően. Az emberek táncoltak örömükben. Nem tudom honnan, de előkerült egy kongás, ő adta a ritmust. A győztesek köre szinte teljesen megtelt, és körülötte egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Sok fényes diadalt láttam már, de ilyen ünneplés egyiket sem követte. Nem is mentünk be rögtön, elvezettek a tribün előtt. Angliában ez nem szokás, mégis, abban a pillanatban mindenki ezt akarta. Megérdemelte a ló.

Persian Punch szobra a Rowley Mile-on

Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről – mondja Jeff Smith. – Felejthetetlen volt az utolsó kétszáz méter. A legjobban a tömeg reakciója maradt meg bennem, amikor nagy sokára elhangzott a befutási sorrend. Ez mutatta igazán, mennyire népszerű volt a lovam.

A sok siker viszonylag váratlanul jött, Smith valójában nem számított rá. Elsworth 1994-ben vásárolta a lovat 14.000 guinea-ért, és egyből továbbadta Smith-nek, mert nem látott benne fantáziát. A magas, esetlen mozgású csikót hamar kiherélték, és csak háromévesen tudták először versenybe nevezni. Akkor viszont egyből győzött Windsorban 1996-ban, és Smith is visszanyert a ló árából egy szép summát, hiszen 20/1-hez adták a bukmékerek Persian Punchot. Ez volt a valaha létező leghosszabb odds-sza, rá egy évre már favoritként indult az Ascot Gold Cupban. Itteni futása azonban csalódást okozott. Egy év múlva ismét próbálkoztak a királyi mítingen, ismét favorit volt Punch, és ismét pocsékul sikerült a verseny. Tizenöt hosszal lett hatodik a nyerő Kayf Tara mögött.

Érdekes módon a hullámvölgyek folyamatosan növelték a ló népszerűségét. Hatvan futásából huszonnégyszer volt helyezetlen. Igaz, húsz alkalommal nyert, nyolcszor lett második és tizenegyszer harmadik. Formája kiszámíthatatlan volt, de nagysága abban állt, hogy fele annyi idős telivéreket is könnyen meg tudott verni. Martin Dwyeren kívül tizenhárom zsoké lovagolta.

Festmény is készült

Hosszú karrierjét David Elsworth-nek köszönheti – véli Dwyer. – A mester a régi iskolát képviseli, minden lovával külön-külön foglalkozik, családtagként kezeli őket. Ezt akkor csak hallomásból tudtam, mert abban az időben soha nem jártam az idomítótelepén, és soha nem ültem Punchot munkában. Az én feladatom csupán annyi volt, hogy hajszál pontosan betartsam az idomári utasítást. Ezt meg is tettem. Az instrukció néha sikeres volt, néha nem. Hogy nem nyert soha Group 1-et? Ez csak apró szépséghiba, szerintem semmi jelentősége. Úgy kapott ki fejhosszal Royal Rebeltől az Ascot Gold Cupban, 2001-ben, hogy hivatalos képességszáma másfél kilogrammal volt jobb, mint a nyerőé. Csodálattal kell adóznunk tizenhárom Group-verseny győzelme és 1 millió font életnyereménye előtt is. Nem véletlenül választották meg a Racing Post olvasói az Év Lovának 2003-ban. A szavazatok alapján még a következő esztendőben is bőven megelőzte Dancing Brave-et, Nijinskyt és Shergart.

Persian Punch ízig-vérig versenyló volt, és hősként hagyott itt minket. 2004. évi első futása alkalmával Ascotban szívinfarktust kapott, és meghalt. Úgy távozott, mint egy csatában elesett uralkodó. – Eleinte nem volt semmi gond – emlékszik vissza a szomorú napra Martin Dwyer. – Amikor azonban a célegyenesre kanyarodtunk meghallottam, hogy szokatlanul erősen és hangosan fújtat. Ezután megbicsaklott a lába. Egyből feltartottam. Soha nem felejtem el, megvárta amíg leugrok a nyeregből, és csak utána esett össze. David, Jeff és én is megsirattuk Persian Punchot, és azt hiszem, rajtunk kívül az egész nemzet.