/ by /   E-Turf Magazin, Hazai agár hírek / 0 comments

Honti-Majoros Ildikó

Stemgrove Chilli (Gismo Diamond x Jaxx on Fantasy)

2020-as versenyei:
June Trophy S1 (280m) – VI. hely, ideje 17.46
Európa Derby Sprint III. Elődöntő (280m) – V. hely, ideje 17.72
Európa Derby Sprint Consolation (280m) – III. hely, ideje 17.67

2020-as edzései:
7db hivatalos időmérő edzés 280m-en. Legjobb ideje: 16.72

Teljesen friss agarasok vagytok, még magát a fajtát illetően is. Honnan van Chilli, hogy került hozzátok?
Igen, a férjemnek már volt kutyája, de nekem még soha nem volt. Mindig is úgy voltunk vele, hogy akkor lesz majd egyszer kutyánk, ha lesz rá időnk, meg majd, ha kertes házban lakunk, ne pisiljen be, legyen okos, semmiképp ne menhelyről stb. Megálmodtunk egy olyan kutyát, amilyen talán nem is létezik, úgy, hogy alapjában véve nem is akartunk. Egy esti séta alkalmával azonban megláttunk egy olyan agarat, ami mellett nem tudtunk szó nélkül elmenni, így a hölgytől eljutottunk Tenczel Gáborig és hihetetlen módon rákattantunk a fajtára. Felhívtuk Gábort és órákig beszéltünk, mindent tudni akartunk a fajtáról. Aztán megbeszéltük, hogy találkozunk a Kincsem Parkban. Olyan érzés kerített hatalmába, mint egy tinédzser lányt, aki a randijára készül… És megláttunk egyszerre vagy 6 agarat! Tudtuk, hogy elvesztünk!
A következő találkozáskor már el is hoztuk Chillikét egy próba hétvégére, így egyszer csak váratlanul lett egy kutyánk! Már majdnem 5 hónapja, de ma sem hiszem el, hogy van! Sosem gondoltam volna, hogy ennyire lehet szeretni őket!
És ahogy valaki mondta: az agár nem kutya! Ő agár, illetve inkább egy kutya testbe született macska…

Chillit, mint nyugdíjazott versenyagarat vettétek magatokhoz, mégis úgy döntöttetek, hogy kipróbáljátok a versenyzés világát. Puszta kíváncsiság hajtott?
Nagyon megtisztelő volt az agarasok közé bekerülni. Jó érzés, hogy a mi családunkban nem „csak” egy hétköznapi kutya van, hanem egy versenyagár! Hiszen nem is lehetett volna ez másként! De semmit az ég világon nem tudtunk erről a világról, csak annyit, hogy vannak, akik valahol a világban versenyeztetik a kutyákat, és a futásokra lehet fogadni… A telefonbeszélgetés és a személyes találkozás közben eltelt majdnem 1 hétben az összes youtube-os videót láttuk, olvastunk a fajtáról és amit csak lehetett a versenyről. Természetesen szerettünk volna kicsit részesei lenni a versenynek, hiszen a vérünkben van a versenyzés.

Hogy tetszik ez a világ azon pár hónap alapján, amit eltöltöttetek benne?
Valami hihetetlen! Egy másik gondolkodás, egy számunkra új embercsoport – itt a pesti agaras „életet” tudom csak mondani -, akik nagyon kedvesek! Befogadók, segítőkészek voltak velünk. Mi nem ismerjük a többi helyet, csak láttuk felvételekről a külföldi pályákat, és ez is olyan, csak itthon. Nagyon tetszik a pontosság, a hagyomány, a szokás!  Szívet melengető a kiszámíthatóság, hiszen abból lehet tudni, hogy biztonságban vagy. Hogy a kutyád jó helyen van! A Kincsem parki miliőben ez biztosítva van.

Versenyszerűen sportol az egész család, röplabdások vagytok mind a négyen a férjeddel és két lányoddal, mégis ez egy teljesen más verseny világ, amibe belecsöppentetek. Hogy éreztétek magatokat az edzéseken és versenyeken, mint nem „aktív” résztvevők?
Igen, sportolókként értettük mindazt, ami a verseny előtt zajlott. Amikor az agarak nem „bandáznak” mert épp rákészülnek a futamokra, bemelegítenek, versenyeznek, „nyújtanak”. Azt, hogy az étkezések, edzések mennyire fontosak, csak egy versenykutyán látod, egy „házikedvencnél” ennyire nem számít. Mégis, mikor Chilli futott, úgy izgultunk, mintha a gyerekünk futna, hihetetlen érzés! És furcsa. Mert nem tudok neki segíteni. Ehhez kell idő, hogy a rezdüléseit ismerjük.

Ki volt Chilli trénere ezekben a hónapokban?
A Chilli körüli teendőket megosztjuk, mint amikor a gyerekek körüli teendőket végezzük. Felelősséget vállaltunk és igyekszünk a legjobbak lenni számára. Képeztük magunkat és a lányokat is, a férjem is ugyanúgy viszi, mint én. De a „tréneri” sorrendet úgy mondanám, hogy én, a férjem és a kisebbik lányunk.

Chilli nyáron múlt el 5 éves, így gondolom idén már versenyezni nem fogtok vele, maximum pár örömfutásra hozzátok el. Vagy ha a kondija engedi esetleg veteránban fogjuk még látni?
Ez egy nagyon érdekes kérdés. Chilli imád futni, az élete része volt eddig. Biztosan szeretnénk még menni vele edzésekre, ott látni fogjuk, hogy érdemes-e vele versenyezni, bírná-e, nem szeretnénk túlhajtani. Mielőtt leállt a verseny, nagyon top formába hoztuk, rettentően sajnáltuk, hogy nem versenyzett már. Így az öregfiúknál futtatnánk még, de csak addig, amíg számára ez örömet okoz.

Hogy érzitek amúgy, szívesen folytatnátok magát a sportot?
Igen! Igaz pár hónapja vagyunk agarasok, mégis ki merem jelenteni, hogy nem Chilli az utolsó agarunk. Már nézelődünk, tanulgatjuk, hogyan és miket érdemes majd figyelembe venni egy kiskutyánál. Biztosan fogunk versenyezni a jövőben is!

Ha jól tudom nagyon sokat változott Chilli mióta nálatok van, igazi jól szocializált, szófogadó kedvenc lett belőle. Melyikőtök a főnök? Vagy mindannyian kivesztitek a részeteket a nevelésből?
Igen, Chillikének lettek becenevei, szeretgetjük, puszilgatjuk, kényeztetjük, ő pedig, mint egy kutyatestbe zárt kiscica ezt dorombolással, bújással és sajátságos „beszédhanggal” hálálja meg. Napról napra közelebb kerülünk egymáshoz és ez az ismerkedés egy nagyon nagy tanulás és egy nagy szerelem kezdete! Lessük minden kívánságát, figyeljük rezdüléseit, de nem hagyjuk, hogy elkanászodjon. A hangulatingadozásai laposodnak és majd reméljük ki is simulnak és elfogad majd mindannyiunkat. Tudjuk, ez nem megy egyik napról a másikra. A férjem a főgóré, tőle tart Chilli, neki megtesz bármit, csak ne legyen leszidva. Én vagyok az anyukája, ha nem ér el valamit a többieknél, hozzám jön, bújik, nekem „szól” ha akar valamit. A kisebbik lányunk a tesója, játszópajtása, ha unatkozik vele kekeckedik, csak az ő ágyát pakolja ki, neki olyat is tesz, amit nekünk nem. Imádja. A nagyobbik lányommal nem zavartalan a viszony, valahogy nem a kedvence Chillinek, de ez is alakul lassan. Már nem utálja őt. Pedig Chiara nagyon szereti, csak kevesebb ideje van vele foglalkozni.
Hát ez a mi történetünk és nem bántam meg, hogy kutyaellenesből, agarassá váltam, hisz még most sem vagyok kutyás. Agaras vagyok!