Írta: Kovács Botond.
Szakmai berkekben köztudott, de a műkedvelők figyelmét talán elkerülte, hogy nemcsak egy Grand National létezik a brit versenykalendáriumban, hanem három. Újabb meglepetés, hogy mindhárom csupán Grade 3-as besorolású, tehát még két kategória van felette. A legnagyobb presztízsű az Aintreeben rendezett nagydíj (6907 méter, 30 ugrás) április elején, de azért az április közepén Ayrben futott Skót Grand National (6538 méter, 27 ugrás) sem lebecsülendő, még ha jóval alacsonyabb is az összdíjazása (az előbbinek 750 ezer font, az utóbbinak 150 ezer). A walesiek sem maradnak le természetesen, rájuk az ugrószezon elején, decemberben kerül sor a Walesi Grand Nationallel, ahol szintén 150 ezer font várt idén új gazdára.
A Welsh Grand Natioanlnek a festői szépségű Chepstow város versenytere ad otthont. Az ódon hangulatú helységet az 1016-ban épített vár uralja az 1816 óta álló híd szomszédságában, ez azonban nem egyedi, minden magára valamit adó walesi városban van egy ma is lakató középkori erőd, és egy pár száz éves híd. A futamot 1895-ben alapították, bár először Cardiffban (Ely versenytér), majd Caerleonban álltak starthoz a telivérek. Az első chepstow-i versenyt az íróvá lett zsoké, Dick Francis nyerte Fighting Line nyergében 1949-ben. A 6154 méteres száguldás során 23 erőkifejtést kell elvégezniük a telivéreknek.
A futam eddigi legsikeresebb zsokéja a nyolcszoros brit champion Peter Scudamore volt, aki négyszer nyert (Run and Skip – 1985, Bonanza Boy – 1988, 1989 és Carvill’s Hill – 1991). Peter Scudamore, barátjainak Scu, a Skót Grand Nationalt is megnyerte kétszer (Little Polveir – 1982, Captain Dibble – 1992), de Aintreeben egyszer sem ért célba elsőként. A Scudamore famíliának jól fekszik a pálya, hiszen Peter apja, Michael Scudamore lovasként (Creola II – 1957) és idomárként is nyert (Monbeg Dude – 2012). Ez utóbbi versenyben a kétszeres ír champion, Paul Carberry ült a nyeregben, aki nem más, mint a Kincsem Park nevű kancát Franciaországban idomító Louisa Carberry sógora. Kicsi a világ. A nemrég elhunyt Scudamore mesterről érdemes tudni még, hogy tizenhat Grand Nationalben lovagolt egymás után, és Oxo nyergében győztesként mázsált vissza (1959). A vér nem válik vízzé, Tom Scudamore, Peter fia is sikeres zsoké. 2014/2015 volt eddig a legsikeresebb szezonja 150 győzelemmel, idén még csak 37-nél tart, tavaly 65-t nyert. Megannyi nagydíj mellett a Skót Grand National megnyerése is a nevéhez fűződik.
Szintén említésre méltó David Nicholson teljesítménye, aki háromszor egymás után győzött (Limonali – 1959, Clover Bud – 1960, Limonali – 1961). Az utóbbi évek legsikeresebb Walesi Grand National lovát keresve Bonanza Boy-on akad meg a pillantásunk, aki 1988-ban és 1989-ben volt sikeres, azóta senkinek sem sikerült a duplázás.
A kiemelkedő képességű lovak közül megemlítjük és Corbiere-t (1982), aki négy hónap múlva az Aintreeben futott Grand Nationalt is sikeresen abszolválta. Bindaree (2003) és Silver Birch (2004) ugyanezzel a bravúrral büszkélkedhet, habár az előbbi egy évvel korábban volt sikeres Aintreeben, az utóbbi pedig 2007-ben. Feltétlenül említést érdemel Burrogh Hill Lad (1983) is, aki három hónappal később behúzta a Cheltenham Gold Cupot. Ugyanez a siker adatott meg Synchronisednak (2010), aki 2012-ben nem talált legyőzőre Cheltenhamben, és az idén is starthoz álló Native Rivernek (2016), aki szintén két év múlva villantott ugyanott. (Corbiere és Burrogh Hill Lad istállótársak voltak, Jenny Pitmannél készültek a megmérettetésekre.)
Érdemes még szólnunk James Bowenről, aki a verseny történetének legfiatalabb nyerő zsokéja. 2017-ben mindössze tizenhat esztendősen száguldott át elsőként a célvonalon Raz De Maree hátán. A legsikeresebb Welsh Grand National idomár Martin Pipe (Bonanza Boy – 1988 és 1989, Carvill’s Hill – 1991, Run for Free – 1992, Riverside Boy – 1993). Pipe mesterről illik tudni, hogy minden idők egyik legsikeresebb ugró trénere, hiszen 15 alkalommal avatták championná. Nem csoda, hiszen Sir Anthony McCoy, Peter Scudamore, Richard Dunwoody és David Bridgewater lovagolt neki.
Idén húsz telivért neveztek a versenybe, és legtöbben Secret Reprieve (6/1) sikerében bíztak. Deise Aba (8/1) és Hold That Taught (17/2) sem állt rosszul a bukmékereknél, de a helyiek kedvence Iwilldoit (13/2) is sok pénzt megmozgatott. Már csak azért is, mert a derék walesiek abban reménykedtek, egymás után harmadszorra is sikerül otthon tartani a trófeát.
Reményük végül igazolódott, Sam Thomas kezében a Stan Sheppardnél készülő Iwilldoit (2013 pher, Flying Legend – Lyricist’s Dream, Dreams End) valóban megcsinálta, amit elvártak tőle. Kilenc hosszat vert Highland Hunterre (11/1), aki mögött Trucker’s Lodge (28/1), Achille (16/1) és a favorit Secret Reprieve ért célba.
Iwilldoit négy korábbi siker után az ötödiket Blacktype kategóriában érte el. Eddigi tizenhét startjából 2 második és 2 harmadik helyezés is áll neve mellett. Életnyereménye meghaladja a 125 ezer font sterlinget.
Az alábbi linkre kattintva a futam megtekinthető: