Búcsú a versenyektől!
El Pasotól-Rocky HR-ig.
1978 nyarán apám gyerekkori barátja, a később tragikus körülmények közt elhunyt Wlcsek Károly idomárhajtó megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem hajtani az ügetőn. Persze,hogy volt! Alig vártam már,hogy valahogy bekerüljek a lovak közelébe. Hát így kezdődött.
1980-tól amatőrhajtói engedélyt kaptam, de csak a leszerelésem után, 1982-ben tudtam bemutatkozni versenyben El Paso kocsijában. Vele rövidesen meg is nyertem az első versenyemet. Akkoriban még kiváltságnak számított, ha valaki amatőrhajtó volt. Nagyon jó volt akkor az amatőrgárda (Felbán Helga,Dr.Kovács István,Marschall Norbi,Jónás Lali,Pál Béla,Béres Laci), igencsak meg kellett küzdeni velük.
Mesterem volt a hosszú évek során Gál Jani bácsi, Gosztonyi Dénes, Horváth Fifi, Hofgart József, Szászi Józsi, Veres Laci és Juhász Balázs is. Rengeteget tanultam tőlük, amiért életem végéig csak hálás lehetek. Büszke vagyok arra, hogy egy letűnt korszak olyan nagyságait ismerhettem meg és egyik-másiknak még a barátja is lehettem, mint például Paulovitz Janit, Istók Ferit, Hóra II. Sanyit, Ferge Laci bácsit, Varsányi Ottót, és sorolhatnám még tovább.
A 45 év alatt több kedvenc lovam is volt ebből is felsorolnék párat a teljesség igénye nélkül (Caligula, Egyenlítő, Farmer II., Renó, Ölyv, Joyous Woman, Orinocó, Agnella, Anna, Acélos Fiú).
Az utolsó versenyemet Rocky HR kocsijában nyertem meg, őt is hajtottam utoljára. Amikor az életem rosszul alakult csak a lovaknak köszönhettem, hogy nem züllöttem le, nem lettem drogos, vagy alkoholista. Ők adtak tartást nekem! Az életem része lett az ügető és ezért hála és tisztelet jár.
Tudtam, hogy egyszer eljön a búcsú pillanata, de mindig olyan távolinak, megfoghatatlannak tűnt. Most már kézzelfogható közelségbe került. Nehéz volt meghoznom ezt a döntést, de mindenki maga érzi, hogy itt az idő, most már vége!
A foci világából idéznék egy klasszikus mondást: a mi időnk lejárt, jöjjenek a fiatalok! Ez a hosszú évtizedeken át tartó utazás ezennel véget ért.
Szöveg: Gáspár András