Írta: Hajdu Fanni
Az orosházi lóversenyzés múltja nem csak a galoppon bizonyított, hiszen számos kiemelkedő eredményt értek el ügető tenyésztőink és futtatóink is. Egyikük Kulik Ferenc, aki megközelítőleg negyvennégy sztendeje foglalkozik ügetőivel. Lovai felkészítése mellett az Orosházi Szabadidőpark és Lovas Egyesület elnöke, illetve az orosházi lóversenyek szervezője. Vele emlékezünk a kezdetektől egy Magyar Ügetőderby győzelmen át napjainkig.
HF: Hogyan csöppent a lovak világába?
KF: Édesapám a Petőfi TSZ-ben dolgozott Szentetornyán, hozzá jártam ki. Abban az időben volt ott gyakornok Nagy László, akit már gyermek korom óta bálványoztam, egész nap mellette sürgölődtem, együtt voltunk lovak közelében. Ez volt a kiindulópontja számomra a „lófertőzésnek”, ha fogalmazhatok így.
HF: Gyermek korára vezethető vissza a lovak iránti érdeklődés. Mikor döntött úgy, hogy szeretne komolyabban foglalkozni a szakmával?
KF: A gyermekkori lószeretetből adódóan 1978 környékén kezdtem több időt tölteni a lovakkal, akkor vettem meg az első lovamat, Carrarát (1974 sm, Talent Scout – Intarzia, The Skipper) egy sárga herélt ügetőt. Innentől kezdve számos lovat vásároltam, folyamatosan váltották egymást az istállóba. Az elsők közé tartozott a remek származású Zenóbia (1971 pk, Talent Scout – Lobelia, Uli) is, csikója is született, őt Milánnak (1984 pm, Packard – Zenóbia, Talent Scout) hívták és 1983-ban hét hosszal nyerte Négyévesek Nagydíját.
HF: Már az első lova is egy ügető volt, milyen érzésekkel töltötték el önt az első munkák, illetve hogyan nézett ki akkoriban egy felkészítés?
KF: Ez egy csodadolog. Úgy fogalmaznék, hogy mész egy Trabanttal, majd beleülsz egy Mercedesbe. Azért jellemzem így, mert addig nem kifejezetten ügetők mögött ültem, és abban a pillanatban amikor átéltem a váltást, úgy éreztem, hogy repülünk. Ez kifejezetten Carrarával kezdődött. Kivittem őt egy gumis kocsival az orosházi Béke TSZ-be, befogtuk és edzettük, mert abban az időben még nem volt saját szerszámom. Itt már elindultak sikerek, kisebb területi és megyei fordulókat nyertünk. A sok edzés pedig úgy nézett ki, hogy a bogárzói lóversenypályára kivittem Szenttornyáról a lovakat, összegyűltünk jó páran a barátaimmal, és együtt hajtottunk, együtt készültünk, segítettünk egymásnak, kinek mi volt az ötlete. Utána nagyokat beszélgettünk, gyorsan telt az idő, és már el is repült egy vasárnap délután.
HF: A kezdetek Szenttornyán indultak el. Hogyan tevődött át mindez véglegesen Orosházára, ahonnan jelentős sikerek indultak?
KF: Abban az időben már huszonnégy lovam volt otthon, az egész kertet bekarámoztam, hogy legyen mozgásterük. Elérkezett az Új Élet TSZ felszámolásának ideje, itt akartam területet bérelni a csikóknak. Úgy esett, hogy a terület eladó lett, majd az események követték egymást, és megvettük azt a részt, ahol a TSZ lovai voltak. 2000-ben alapítottunk erre a Kulik Farm Kft-t, és ettől a pontól kezdődött a kibontakozás, jöttek a sikerek.
HF: Beszéljünk a sikerekről. Miket sorolna a legkiemelkedőbb eredményei közé?
KF: Patríciával (2009 pk, Superior Dream – Candy Starlight, Sugarcane Hanover) kezdeném, ő volt az első remek lovunk, hiszen Kanca Díjat nyertünk 2012-ben, hajtója Kolozsi László volt. Megemlíteném Ügető Start (2013 stpm, Amreica’s Dust – Intelligent Star, Oaklea Bluejay), aki a Háromévesek Nagydíján második volt. Szacharint (2011 pk, Vanito – Inzulin, Valley Guardian) is én tenyésztettem, aki a Szent István Díjat nyerte, illetve második lett a 100. Magyar Ügetőderbyben 2014-ben, és mindezek mellett szép eredményekkel zárt Kolozsi László kezében. Hadd említsem Kisasszony (2004 pk, Yankee Yankee – Carolina, Keystone Patriot) nevű csikómat is, aki egy ideig verhetetlen volt, Sprinter Királynő néven emlegették a gyorsasága miatt.
Tornado Cole (2012 stpm, Incredible Cole – Baby Yankee, Yankee Class) szintén egy nagyon jó képességű mén volt a 101. Magyar Ügetőderbyben harmadikként ért célba, ekkor Vicen Pál hajtotta, és nem Kolozsi László, mert ő éppen Tonnyó (2012 stpm, Incredible Cole – Intelligent Star, Oaklea Bluejay) szulkijában ült, és gyönyörű stílusban nyert. Hatalmas dicsőség számomra, hogy saját tenyésztéseim, Tonnyó és Tornado Cole káprázatosan szerepelt a derbyben. Tonnyó számos sikert aratott még utána, és amikor nem akart már úgy menni, elfogyott belőle a nyerési vágy, nyugállományba küldtük.
HF: Mikor és hogyan vált az Orosházi Szabadidőpark és Lovas Egyesület elnökévé?
KF: Messziről kell indulnunk. Ez úgy alakult, hogy 1980-tól büfés voltam, és megkérdeztem, hogy kimehetek-e a kis sátracskámmal az augusztus 20-i lóversenyre. Ebbe beleegyeztek, majd egy évre rá kaptam egy munkaajánlatot, hogy az akkori TSZ-nek sütögessek, így a lóversenynapok az enyémek lettek a bogárzói lóversenypályán. Innentől kezdve harminckét évig minden lóversenyen ott voltam, és tagja lettem a közösségnek. A TSZ felszámolásakor nem szerettük volna, hogy az orosházi lóverseny megszűnjön mindenképpen tovább akartuk vinni a hagyományt, így alapítottunk egy egyesületet, amit folyamatosan bővítettünk. Megalakult az Orosházi Szabadidőpark és Lovasegyesület, és én ugyan továbbra is büfés maradtam, de a szervezésekben mindig részt vettem. Számos elnök fordult meg az egyesület élén, amikor pedig hanyatlásnak indult az egyesület és az orosházi lóversenyzés, megszerveztem egy augusztus 20-i lóversenyt függetlenül attól, hogy az elnök nem én voltam. Az akkor aktuális elnök idővel lemondott, majd felajánlották nekem, hogy vállaljam el a posztot. Elvállaltam, így már hosszú évek óta az én szervezésem alatt zajlanak az orosházi lóversenyek.
HF: Egyértelműen a lovak határozzák meg az életét, de vajon mennyi ragadt a lószeretetből a családjára, hogyan vitték tovább azt, amit ön elkezdett?
KF: Fiam, ifj. Kulik Ferenc egyértelműen belenőtt abba a lovasvilágba, amit gyermek korom óta élek. Alig volt kétéves amikor már az ölemben ült, és segített hajtani, együtt fogtuk a lovat, aki természetesen nyugodt természetű volt. Ahogy cseperedett ő is foglalkozott hajtással, és természetesen versenyzett is. Aztán az idő múlásával áttevődött a hangsúly más irányba.
HF: Készít jelenleg lovat, illetve tűzött ki célokat a jövőre nézve?
KF: Sajnos már közel egy éve nem nagyon hajtok, és sok versenylovat eladtam, de nem mondom, hogy nem kezdek bele ismét tavasszal, amikor jön a jó idő, hiszen hatalmas vágyam, hogy egy vopreket, egy négy kerekű kocsit hozzak Szerbiából, és két ügetőt elé fogva megőrjítsem a népet. Vannak jelenleg lovak, akik jók lehetnek a közeljövőben. Kiemelnék egy mént, Habitatot (2012 stpm, Conway – Habit’s Best, Muscles Yankee), aki nagyon jó eszű, és a kancák kilencvenöt százalékát vemhesíti. Nagy tisztelettel és vágyakozva kijelenthetem azt is, hogy szeretnék még egy derby-győzelmet az életemben, hiszen azt az érzést nem lehet pénzzel megfizetni. A mai napig gyakran megnézem a 101. Magyar Ügetőderbyt, és még mindig elérzékenyülök, hiszen ezeket a nagy dolgokat beírták a történelembe.
HF: Hogyan értékeli a múlt hétvégén lezajlott Orosházi Napot az ügetőn?
KF: Úgy gondolom, nagyon jól sikerült. Jó érzés volt látni, hogy minden futam az orosházi ügetősport egy-egy meghatározó személyiségéről, vagy régi nagyjáról kapta a nevét. Öröm volt nézni a színvonalas futamokat, ám mindezek mellett kissé csalódtam is, hiszen idén Orosháza Város Önkormányzata nem képviseltette magát ezen a versenynapon, pedig az esemény nagy presztízsű, és minden esztendőben öregbíti várounk hírnevét.