Írta: Kovács Botond.
Június 3-án futják Epsomban a világ egyik legrangosabb nagydíját, az Edward Smith-Stanley, Derby 12. grófjáról elnevezett Derby Stakest. Már kívülről fújjuk Lord Derby és barátja Sir Richard Bunbury pénzfeldobós történetét, az 1760 óta megszakítás nélkül megrendezett verseny történetéről könyvtárnyi kötet született, nehéz újat mondani. Jelen írásunkban több helyről szemezgetve néhány érdekességet gyűjtöttünk össze, hogy kedvet csináljunk Olvasóinknak a szombati eseményhez.
Epsom csendes kisváros a dél-angliai Surrey grófságban, környékén az első évezred közepeén szászok éltek, a település elnevezése egy Ebba nevű szász földbirtokos nevéből ered: Ebbas ham szászul azt jelenti Ebba háza. Ez idő tájt természetesen nem voltak még mítingek, a megrendezésükre 1661-ig kellett várni. Epsom és közvetlen környéke ekkor vált népszerűvé, ugyanis a környéken gyógyforrásokat fedeztek fel, és ez vonzotta a közeli London kikapcsolódni vágyó lakosságát, természetesen főleg azokat, akik megengedhették maguknak, hogy naphosszat a vízben áztassák magukat.
Persze hamar ráun ilyesmire az ember, és nyilván így történt, hogy egy-két, de az is lehet, hogy sokkal több pohárka bedöntése után elkezdték firtatni a vakációzó urak, kinek gyorsabb a lova. Ez persze csak úgy derülhet ki, ha versenyeznek egymással. Egykettőre rájöttek arra is, hogy ennél jobb fogadási lehetőséget keresve sem találni egy kora újkori városkában, főleg azután, hogy II. Károly jóvoltából kezdtek elülni az I. Károly kivégzésével és megannyi rémtettel járó ma már polgárinak nevezett forradalom hullámai. A szavakat tettek követték, és beindult lóversenyzés Epsomban. A kezdeményezés oly sikeres volt, hogy 1780-ban itt futották az első Derbyt, amelyet Diomed nyert Sam Arnull-lal nyergében.
Az első érdekességet 1820-ban fedeztük fel, történt ugyanis, hogy miután Sailor háromévesen megnyert egy newmarketi nagydíjat, Epsomban is győzött, méghozzá pontosan a harmadik születésnapján, május 18-án. Ifjabb Samuel Chifney ült nyergében, akinek apja, az időseb Samuel is híres lovas volt, és egyebek mellett azzal alkotott örökérvényűt, hogy feltalálta a mai napig használt ágaskodót (angolul chifney). Sajnos Sailor lett a derby-történelem első veretlen győztese. Sajnos, mert nem sokkal az epsomi hőstett után Newmarketben tréning közben összeesett, és valószínűleg szívelégtelenség következtében kimúlt. 1825-ben Middleton sajátos rekordot állított be, mert ő csak a Derby Stakesben indult, nyert, majd rögtön visszavonult. Könnyen lehetséges, hogy innen ered a mondás, miszerint a csúcson kell abbahagyni. Oroszországba küldték ezután, ahol a cáratyuska és helyi arisztokrácia ménesében szolgálta a telivértenyésztés ügyét.
Amato teljesítménye is 1/1, ő 1838-ben érte el első és utolsó sikerét. Azt gondolnánk, hogy hamar elfeledték az emberek, ám mégsem így történt. Állt Epsomban egy Hare and Hounds (Nyúl és Kutyák) nevű pub, amelyet a kisvárosban elletett és idomított 30/1-es outsider tiszteletére átneveztek Amatónak. Még ez sem lenne túl érdekes, de onnantól kezdve a pub kútjának káváján minden év derby-napjának hajnalán titokzatos módon megjelent egy krétával felírt lónév a derby-mezőnyből. Négyből háromszor az a ló nyert. Van aki úgy véli, hogy a pub tulajdonosa adott így tippeket, mások szerint a lovakhoz remekül értő vándorcigányok keze van a dologban. (Ha már szóba esett az Epsomban trenírozott Amato megemlítjük azt is, hogy legutoljára 1932-ben nyertek a helyiek April The Fifth-nek köszönhetően.)
Az 1886. évi nyerő Ormonde tizenhat futásából mindet megnyerte, az Epsom Derby csupán egy állomás volt dicsőséges pályafutása során. Őt ünnepelték korábban a 2000 Guineas és ősszel a St. Leger után is, így ő lett a negyedik Hármas Korona nyerő. Az említetteken kívül Bahram (1935 – 9/9), Bay Middleton (1836 – 6/6), Golden Fleece 1982 – 4/4), Lammtarra (1995 – 4/4) és Morston (1973 – 2/2) is mindvégig megőrizte veretlenségét. Merry Hampton esete azért érdekes, mert ő sem előtte sem utána nem tudott nyerni, élete egyetlen győzelme a derby volt 1887-ben.
Ha már szóba esett Lammtarra, elmondjuk azt is, hogy a Szaíd al Maktoum sejk (a jelenlegi uralkodó Mohamed sejk unokaöccse) színeiben versenyző telivér sokáig 2:32.31 másodperccel a leggyorsabb derby-győztesnek számított, de 2011-ben jött Workforce, és 2:31.32-re javította az eredményt egy másik arab hercegnek, a szaúdi Kalid Abdullah-nak. A nagy Galileo 2:33.27 alatt teljesítette a távot tizenegy ellenfele előtt.
Ez távolról sem volt akkora mezőny, mint 1862-ben, amikor harmincnégy telivér várta az indítást a starter keze alatt, és végül bizonyult a legfürgébbnek. A legkevesebben 1794-ben próbálkoztak a Kék Szalag elhódításával, akkor Daedalus nyert három társa előtt. Biztonsági okokból ma húsz lónál többet nem indulhat az epsomi lankákon.
Huszonnégy ellenfél ellen állt ki a 30/1-en jegyzett outsider Dangerous 1833-ban, aki azért fontos derby-győztes, mert Isaac Sadler tenyésztőként, tulajdonoskén és idomárként örülhetett sikerének. Ez a különös tripla a mai napig páratlan.
Dangerous győzelmét senki sem veszélyeztette, egyhosszas győzelme nagyon magabiztos volt. Célfotót akkoriban amúgy sem kérhettek volna, mert erre 1949-ig kellett várni. Akkor az egyik leghíresebb brit bukméker céget megalapító William Hilll által tenyésztett Nimbus és Amour Drake gigászi küzdelmének legutolsó pillanatát örökítette meg a célbíró egy kattintással. Az előbbi fejhosszal verte a francia tréningből érkező riválist, aki mögött szintén fejhosszal Swallow Tail végzett. A szervezők így egyből jó hasznát vették az újításnak, pedig magát a fényképezőgépet már közel száz éve használták a pályákon. Az első nyerő, akit fotográfián megörökítettek Wild Dayrell volt 1855-ben. A krónikások azt is feljegyezték, hogy a sötétpej mén tenyésztője és egyben futtatója, Francis Popham csak kedvtelésből foglalkozott telivérekkel. Egy-két lovas lotját hűséges lovásza, John Rickaby idomította.
Ki tudja, mit állapított volna meg a célfotó 1884-ben, amikor a derbyk történetének egyetlen holtversenyét hirdették ki a futam végén. A stewardok ugyanis nem tudták eldönteni, hogy Harvester vagy St. Gatien ért először célba. Hasonló volt a helyzet 1828-ban is, de akkor Cadland és The Colonel újrafutották a versenyt, amely végül az előbbi javára dőlt el.
Nem kellett azonban célfotó Shergar győzelmének megállapításához 1981-ben. A tragikus sorsú sárga mén Walter Swinburn kezében tíz hosszat vert Glint Of Goldra. Ez minden idők legfölényesebb Epsom Derby-győzelme. Sokat elárul Shergar nagyságáról, hogy Glint Of Gold még abban az évben Olasz Derbyt, Grand Prix de Paris-t, Preis von Europát, évre rá Grosser Preis von Badent nyert. Shergar futtatója Karim al Huszejni, más néven IV. Aga Kán, a mohamedán izmaili szekta imámja a legmagasabb egyházi rangot betöltő személy a derby-győztes futtatók sorában.
A világi nagyságok között megannyi lovag, báró, vikomt, gróf, márki és herceg található, de uralkodó csupán egy. VII. Eduárd lova, a csodás Minoru 1909-ben nyert Epsom Derbyt a lóversenyért rajongó gazdájának. A magyarokat különösen kedvelő uralkodó futtatói életműve ezzel befejeződött, az 1910. évi futamot már nem érte meg. Megjegyezzük azt is, hogy Eduárd walesi hercegként kétszer vehette át a tiszteletdíjat Epsomban, 1896-ban Persimmon, 1900-ban Diamond Jubilee vitték sikerre színeit. IV. György szintén walesi hercegként Sir Thomas győzelmének örült 1788-ban. Egyszer talán majd az összes brit arisztokrata futtató epsomi győzelmét felsoroljuk, most azonban csak Archibald Philip Primrose-t Rosebery 5. grófját emeljük ki, méghozzá azért, mert a derék főrend az egyetlen hivatalban lévő miniszterelnök aki derby-győzelemmel büszkélkedhetett. Sőt zsinórban elért győzelmekkel, hiszen Ladas 1894-ben, Visto 1895-ben száguldott át elsőként a célvonalon. Szintén érdekes tény, hogy az első futtató hölgy, aki derbyt nyert Lady James Douglas volt, igaz, a klasszikust nem Epsomban, hanem Newmarketben futották az I. világháború miatt.
Ha a tenyésztési szempontokat nézzük érdekességként megemlítjük, hogy csak egyetlen derby-győztes, a fent már említett Lammtarra származott Epsom Derby győztes apától és Epsom Oaks-győztes anyától. Apja Nijinsky 1970-ben nyert, anyja Snow Bride 1989-ben (Aliysa diszkvalifikálása után). Szintén említésre méltó, hogy scupán négy derby-győztes származik Oaks-nyerőtől: Bay Midleton (1836, anyja Cobweb), Beadsman (1858, anyja Mendicant), Balir Athol (1864, anyja Blink Bonny), Humorist (1921, anyja Jest) és Charlottown (1966, anyja Meld).
Epsom Derbyt eddig csak hat kanca tudott nyerni: Eleanor (1801), Blink Bonny (1857), Shotover (1882), Signorinetta (1908), Tagalie (1912) és Fifinella (1916).
A brit telivértenyésztés egyik legjelentősebb ménje Sir Peter Teazle azzal alkotott nagyot, hogy 1803-ban a nyerő Ditto mögött két másik ivadéka, Sir Oliver és egy név nélküli mén ért célba. Hasonló eset történt 1866-ban, akkor Stockwell ivadékai, Lord Lyon, Savernake és Rustic volt az első három helyezett ló befutási sorrendje.
A legidősebb derby-győztest nemző mén a huszonhat éves Mulley volt, ő az 1841. évi nyerő Little Wonder apja. Élcelődhetnénk most azzal, hogy szépkorú apja miatt lett Little Wonder az ivadék neve (Little Wonder am. kis csoda), de valójában a termete miatt hívátk így, hiszen csupán 152 cm volt a marmagassága. Legfiatalabbként két négyéves apamén került fel a derby-győztest produkálók listájára: Blue Peter fia Ocean Swell 1840-ben, Prince Chevalier fia Arctic Prince 1951-ben bizonyult a leggyorsabbnak. A kancák közül Horatia a korelnök. Huszonöt évesen ellette az 1806. évi győztest, Parist. A legfiatalabb a négyéves Betty’s Secret volt, aki Secretót (1984) adta.
Az emberi tényezőről se feledkezzünk meg. A legidősebb nyerő zsokéként a hatvan esztendős John Forth-t tartjuk számon, aki 1829-ben, a saját idomításában álló Fredericken bizonyított, sőt a második helyezett The Exquisite is az ő tréningjében állt. A legfiatalabb győztes lovas a mindössze tizenhat éves John Parsons volt 1862-ben Caractacus nyergében. Minden idők egyik legkiválóbb zsokéjáról, a sportteljesítményéért lovaggá ütött Sir Gordon Richardsról szakmabelieknek illik tudni, hogy ugyan nyert 4870 versenyt, és huszonhatszor volt champion, de huszonnyolc Epsom Derby után csupán egyszer mázsált vissza őszinte mosollyal az arcán, amikor Pinza hátán végre bezsebelte legnagyobb brit klasszikus trófeáját is 1953-ban.
Végül megemlítjük azt is, hogy először 1967-ben Royal Palace sikerének évében ugrottak ki a lovak startgépből. Szó szerint színes hír, hogy az Epsom Derbyk történetében eddig csupán négy szürke ló nyert: Gustavus (1821), Tagalie (1912), Mahmoud (1936) és Airborne (1946). Az legutolsó nyerőt a televízión is láthatta a közönség, hiszen 1931 óta az összes futam műsorra került.
Befejezésként ejtsünk néhány szót a 2023. évi Epsom Derbyben eséllyel indulókról. E sorok írásakor a 2000 Guineas Stakesben tizenkettedikként célba érő August Rodin (7/2) vezeti a piacot a bukmékereknél. A Chester Vase-nyerő Arrest (9/2) szorosan követi, és ugyanakkor bizalommal játsszák Military Ordert (9/2) is. A három esélyesre a világ legjobbjait szerződtették, Ryan Moore, Frankie Dettori és William Buick kuporog majd nyeregben. Meglepetésre ezúttal nem számítunk. Ha tippet kellene adnunk, arra buzdítanánk a játékosokat, hogy pénzüket az Arrest-Dettori párosra tegyék. Frankie ugyanis kirobbanó formában van, a Coronation Cup és az Epsom Oaks a talján szupersztár sikerével zárult Emily Upjon és Soul Sister társaként kevéssel cikkünk publikálása előtt. A talján fenegyerek megállíthatatlannak tűnik.
Sokat gondolkodtunk, melyik Epsom Derby felvételét csatoljuk írásunk végére. Végül úgy döntöttünk, hogy Pour Moi és Mickael Barzalona 2011. évi győzelmét elevenítjük fel. A korzikai származású Barzalona ugyanis olyan lovaglást mutat be, amitől minden alkalommal libabőrös lesz az ember.