Elhunyt dr. Gaál Szabolcs
1936 – 2024
Megrendülten tudatjuk, hogy türelemmel viselt betegség után 2024. január 6-án elhunyt a Kincsem Nemzeti Kft. és jogelődjének, a Magyar Lóverseny Közös Vállalatnak az igazgatója. Emlékét megőrizzük és osztozunk családja gyászában! A Kincsem Nemzeti Kft., a korábban életmű-díjjal is elismert szakembert saját halottjának tekinti. Életútját, a Hippodrom és Lovarda Magazinban néhány évvel ezelőtt megjelent riportban található gondolattal idézzük fel.
Minden nehézséget legyőzve
1956 tavaszát írtunk. Az országban már izzott a levegő, s bár az élet ment a maga kerékvágásában, a hétköznapokon már érezni lehetett a feszültséget. Valami készül… Ebben a nehéz időszakban kellett fontos, az életpályáját meghatározó döntést hoznia dr. Gaál Szabolcsnak. A II. világháborút követően az egyeduralmat megragadó kommunista párt osztályidegennek tekintette a Gaál családot. Édesapja a Horthy-rendszerben hivatásos katonatisztként szolgált, így az 50-es években folyamatosan küzdött, hogy folytathassa a középiskolai tanulmányait. Kiváltképp nehéz volt ez vidéken, ahova a háború után Ausztriából, mint menekültek visszatértek. Többéves kihagyás után – ami alatt, mint fizikai munkás dolgozott – sikerült az érettségiig eljutnia. Azonban a neheze, csak ekkor jött. Hogyan tovább? Az érettségit követően korlátozott lehetőségei maradtak a továbbtanulásra. Az egyetemek kapui egy-két kivételtől eltekintve zárva maradtak az osztályidegenek előtt. A kevés lehetőség közül, az agrár felsőoktatás látszott elérhetőnek és az kedvére valónak is tűnt, hiszen ez megoldást mutatott arra, hogy diplomával a zsebében egy fiatalember a lótenyésztésben dolgozhasson.
A kommunista párt azonban „éber” volt, és érvényesülni látszott a politikai diszkrimináció dogmája az osztályidegenekkel szemben. A maximális felvételi pontszáma ellenére a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hely hiányában elutasította a felvételi kérelmét. Ő azonban nem adta fel! Bekopogtatott a Földművelésügyi Minisztériumba is. Ott szerencséjére talált egy megértő pártfogót, aki segítette, hogy utólag felvegyék az akkor már elindult első évfolyamba, így 1956. október 1-én sikerült beiratkoznia a Gödöllői Agrártudományi Egyetem első évfolyamába. Figyelme a lóversenysportra ’59-ben, a harmadik évfolyam során terelődött. Dr. Ócsag Imre egyik lótenyésztés órájának vendég előadói a lóversenypályáról érkeztek. Dr. Hesp Edvin versenytitkár és Szunyogh István hendikepper Európa-szerte elismert szakemberek voltak. Nagy érdeklődéssel figyelte a jobbára ismeretlen témáról, a lóversenyről és versenytechnikáról szóló előadást. Olyannyira felkeltette az érdeklődését a hendikeppelés tudománya, hogy az előadás után megkérte Szunyogh Istvánt, hogy néhány alkalommal, ha lehetséges magyarázza el bővebben ennek elméletét. Szunyogh készséggel elfogadta „tanítványának”, és heti rendszerességgel fogadta a Kerepesi úti Ügetőpályán található irodájában. Lassan kibontakozni látszott már a jövő is. Akkoriban többen dolgoztak gödöllői agrárdiplomával a Lósport Vállalatnál. Dr. Hesp és Szunyogh lehetőséget láttak arra, hogy az egyetemi tanulmányai után a Lósport Vállalatnál dolgozzon, mint versenytechnikus gyakornok. Az első lóversenyélménye 1958 évre datálódik. Kint volt a galopp pályán a versenyévad egyik legnagyobb napján, a szocialista országok akkor éppen Budapesten megrendezett éves versenysorozatán. Ekkor már bejáratos volt a Lósport Vállalathoz és Lótenyésztési Igazgatóságra a Szép utcába, ahol még attól a generációtól lehetett elsajátítani a szakmát és ellesni a lovas tudományt, akik ezt a két világháború között tanulták. Laky Ferenc, Babochay Sándor, Rumpold Gyula és Dr. Fehér Dezső mind fölkarolták és önzetlenül tanították az érdeklődő fiatalságot. 1960-ban diplomázott mezőgazdasági mérnökként. Gyakornokként a Földművelésügyi Minisztérium Lótenyésztési Igazgatóság Keszthelyi Méntelepén kezdett el dolgozni. Csodálatos, szinte idilli időszakot töltött a Balaton partján, kedvenc lovai között, ’62-ig a hazai lovas ágazat teljes átszervezéséig. Vagy inkább szétveréséig. Dr. Ócsag Imre meghívására az Állattenyésztési Kutatóintézet Lótenyésztési Osztályán folytatta pályafutását. Tudományos segédmunkatársként, majd tudományos munkatársként a lovak mozgásán keresztül vizsgálta és kutatta a lovak anatómiai végtagfelépítését az angol telivér, az ügető és a sportló-tenyésztés számára, a fokozható teljesítmény elérése érdekében Doktorrá avatása után az Országos Lótenyésztési Felügyelőségre került, ahol 1969-tól Laky Ferenc vezette Magyar Méneskönyv Vezetőség beosztott munkatársa lett, így még közelebb került az angol telivérekhez és ügetőkhöz. Ekkor már hendikeppelt, magánszámítást végzett és formakönyvet vezetett az angol telivérekről.
1972-ben alakult meg Lóverseny Közös Vállalat Dr. Fehér Dezső vezetésével. Ekkor került több tapasztalt, nagy tudású és tehetséges fiatal szakember a versenysportba. Az istállócsoport vezető feladatokat két lelkes fiatalra, Dr. Hecker Walterre és rá bízták. Az ő istállójához tartozott Csaplár Lajos, Horák János, Keszthelyi István és a Pillár János istállója. A telivérek világában ekkor még „zöldfülűként” mozogva, sokat tanult a hatalmas gyakorlati tapasztalattal rendelkező idomároktól. Az évtizedek folyamán végigjárta a versenytéri beosztások ranglétráját is. Mázsakönyvbeíró azzal az Ecsedi Ferenccel volt, aki a rendszerváltás után komoly versenyistálló-tulajdonos lett és a hazai pénzügyi élet megkerülhetetlen szereplője. Dr. Gaál szolgálta a lóversenyt ügetőstarterként és ügető versenyintézőségi tagként is egy évtizeden át. E mellett volt a galoppversenyeken szpíker is. Az évek során bekapcsolódott a versenytitkárság munkájába, melynek vezetését egyik példaképétől, a nyugállományba vonuló Flandorffer Tamástól vette át. Később egy évtizeden át volt galopp-versenytitkár és hendikepper egyszemélyben. A rendszerváltást követően alapjaiban változott meg a lóversenysport helyzete és finanszírozása. A privatizáció és az átalakulás nehéz éveiben négy évig vezette a Lóverseny Közös Vállalatot és utódját, a Nemzeti Lóverseny Kft.-t. Később az Angol Telivér Tenyésztők Országos Egyesületének tenyésztés vezetője lett. 1997-2002 között a Dióspusztai Nemzeti Ménes ügyvezető igazgatói posztját látta el, onnan ment nyugdíjba. Szakmai tapasztalatára haláláig számított a Kincsem Park. Jóval túl a nyolcvanadik életévén is a hendikepper bizottság tagjaként dolgozott a 2023-as szezon végéig Hesp Józseffel és Smulovics Zoltán versenyzési igazgatóval. Az elmúlt másfél évtizedben a Versenyintézőségben és a Lóversenyzést Felügyelő Biztosságban dolgozott aktívan, ez utóbbinak éveken át elnöke is volt.
Örök optimistaként, bizakodva tekintett a jövőbe. A sport vezetését energikusnak és céltudatosnak tartotta, mert úgy látta, hogy olyan kollégák dolgoznak a szeretett sportjában, akik tudják és értik a lóversenyzés lényegét és szenvedélyesen elkötelezettek a jobbítás iránt. Vallotta, hogy a konzervatív sportnak számító lóversenyzést a XXI. században csak új módszerekkel lehet eladni, nem úgy, mint akár csak 50 évvel ezelőtt. Lelkesen üdvözölte a 100. Magyar Derby körüli felhajtást és Frankie Dettori színrelépését a tavalyi Kincsem Díj napján. A korszerű fogadási stratégia és marketing meggyőződése szerint az egyetlen, ami át tudja menteni a lóversenysportot az elkövetkező évtizedekbe. Halála napjáig vallotta, hogy az idősebb kollegáknak az a kötelessége, hogy a legjobb tudásukkal és lelkiismerettel végezzék a rájuk bízott feladatot.
„Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.”