Sennyey Géza
(1870 -1934)
Dr. Vecseklőy József, A Magyar Ügető” című könyvében minden idők legjobb magyar hajtójaként, e szavakkal emlékezik rá: „Mint első, mint legnagyobb jelenik meg mindjárt a magyar ügetősport hajnalán.”
Úrkocsis volt, mai szóval amatőr, az ügetősportot passzióból, de teljes emberként űzte. Kitűnő tréner és hajtó, tenyésztő és hippológus. Csörgői, kis létszámú ménesében igen színvonalas tenyésztői munka folyt. Az ő keze alatt született minden idők legsikeresebb magyar ügetőlova, az Európa-rekorder Baka. Az itt felkészített ügetői tökéletesen versenykész állapotban érkeztek a pályára, és mindig a frontban voltak a végküzdelemben.
Hajtóként Kassán nyerte meg első versenyét 1895-ben, mivel hazánkban 1892 és 1896 között nem rendeztek futamokat, de igazi karrierje az Erzsébet-királyné úti pálya megnyitásával, 1905-ben indult. Sennyey ellenfelei nem kisebb egyéniségek voltak, mint az akkor Budapesten működő amerikai, olasz és osztrák hajtófenomének, azonban Sennyey teljesen egyenrangú vetélytársuk volt. Kevesebb versenyben vett részt, mint hajtótársai, mégis kétszer lett champion, és mindig ott volt a legjobb három között. Hajtói és tenyésztői tudását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy gyakorlatilag saját lovaival versenyzett, csak ritkán vállalt más istállóknak hajtást, a statisztikákban mégis szinte minden évben az élcsoportban zárt. Legjobb évében, 1922-ben 61 győzelmet aratott, bár csak harmadik lett a hajtók rangsorában, ám csak 118 versenyben indult, melyeknek viszont 51,6 százalékát megnyerte, 32 futamban volt második, 16-ban harmadik. Összességében a futamok 92,4 százalékában volt helyezett, ami jogos feltételezések szerint világcsúcs.
Sennyey Géza a magyar ügetősport hőskorának egyik legjelentősebb alakja volt. 1895 és 1928 közötti aktív pályafutása alatt 491 versenyben győzött, ebből Bécsben és Badenben 114 versenyt nyert, ami a kor erősen ingadozó stabilitású versenyéletében igen jelentős teljesítménynek számított. Ne feledjük, ebben az időszakban, legalábbis a századforduló táján, még létéért küzdött ez a sport! Volt olyan év, hogy három győzelemmel champion lehetett valaki. 1900-ban maga Sennyey is négy versennyel volt az év legjobbja. Második championságát az ügető felívelő
szakaszában, 1916-ban szerezte, ekkor negyvennégy győzelmet ért el, Feiser Sándor, Novák György, ill. Cassolini Luigi jelentették akkor a konkurenciát. Itt kell megjegyeznünk, hogy Sennyey Géza még ebben az évben, december 30-án grófi címet kapott IV. Károly koronázása alkalmából, amelyet még I. Ferenc József magyar király életében engedélyezett.
Tizennégyszer szerepelt a rekordlistán, ötször az egyes, kilencszer a kettesfogatú kategóriában. Ez utóbbiban szinte verhetetlen úrkocsis volt, akit Budapest és Bécs legnagyobb hajtóművészének tekintettek. Itthoni klasszikus győzelmei: Nemzeti Díj (Wapiti, Libussa), Pannónia Díj (Puszta-gyöngye, Libussa), Hungária Díj (Tedd Meg, Paris, Puszta-gyöngye, Bajnok). A Derby elhódításának dicsősége sajnos nem adatott meg neki.
1917-től 1934-ben bekövetkezett haláláig, alelnöke és legfőbb mozgatója volt a Budapesti Ügetőverseny Egyesületnek.
Halálakor e szavakkal búcsúztatta a Magyar Turf: „Nagykoncepciójú egyesületi vezető, zseniális hippológus, a versenyüzem minden kérdésének utolérhetetlen szakértője, tenyésztő, mesterhajtó és minden idők legnagyobb úrkocsisa volt.”
Gróf Sennyey Géza a magyar ügetőversenyzés első kiemelkedő alakja volt, emberi és szakmai kvalitásai egyetemesek és megkérdőjelezhetetlenek. Bécsben és Budapesten is magas díjazású, klasszis lovak számára kiírt verseny őrzi a nevét.
A Sennyey Géza Emlékverseny története
Az ügetőszezon első jelentős eseménye hagyományosan a Sennyey Géza Emlékverseny, melyet 1945-ig hazánkban is kiírtak a tiszteletére, majd a népi demokrácia időszakában az arisztokrata Sennyeyt próbálták kiiktatni a lóversenyzés emlékezetéből. A futam jogelődje az 1952-ben alapított Szovjet Hadsereg Ünnepe Díj volt, melyet 1963-ig futottak. A versenyt 1964 és1991 között, Téli Nagydíj néven rendezték, míg a mai nevét a rendszerváltás utántól, 1992-től viseli.
Az első győztes 1952-ben még1660 méteren az ötéves kanca Mother’s Song volt 23,8-as idővel Kovács János II.-vel, a következő évektől viszont már emelt távon, 2100 méterre futottak az ügetők. A verseny történetének legeredményesebb lova, az import Wind Scot. A kiváló skandináv ügető Paulovicz János II.-vel háromszor is győzött (1992, 1994, 1995) a Kerepesi úton. Duplázót is csupán kettőt találunk a verseny történetében, Hajnal Tibor lovát, Globus-t (2006, 2009.) és Simon Gréta lovát Unno del Duomo-t (2021, 2023). A szinte megdönthetetlennek tűnő versenyrekordot, a magyar tenyésztésű ügetők között az elmúlt időszak kiemelkedő tudású lova, Illetmény tartja Hajnal Tiborral (15,4), amit 2008-ban ügetett, hatévesen. A verseny abszolút rekordja Aileron (Varga Sándor) nevéhez fűződik,15.2-es idővel, amit 2020-ban ügetett. A futam koraisága miatt elmondható, hogy inkább az idősebb korosztály lovai dominálnak, hiszen az eddigi 72 alkalomból csak 6-szor nyertek négyéves lovak. A jelenleg is aktív hajtók között öt győzelemmel Csordás Emil büszkélkedhet, míg a múltban a legendás Ferge László és Paulovicz János II. nyertek négy-négy alkalommal, de a még most is aktív Lakatos Csaba is négyszer nyert. A jelenleg érvényben lévő kiírás szerint a futamban négyéves és idősebb, magyar tenyésztésű lovak és importok egyaránt indulhatnak.