Február 26-án, hétfőn egy nagyon rendes emberrel lett szegényebb a magyar lóversenysport. Nem csak mi, a világ is. Nagyon beteg voltál már egy jó ideje, tudtad, tudtuk, a hálálod mégis felfoghatatlan.
„Tiszteletem maximális!” Így köszöntél gyakran. Viccesen, de teljesen komolyan, Dunakeszi-Alagon, a telepen reggelente az ismerősöknek és ismeretleneknek. Világ életedben csapatjátékos voltál, sosem önzőztél, egyénieskedtél. Mindig tudtad, hogy hol a helyed és hova tartozol. Tudtad, még ha nem is hangoztattad, hogy annak a csapatnak, melynek éppen tagja voltál, fontos láncszeme, kulcsszereplője vagy.
Mint sok kortársadnak, neked is a Házi istállónál kezdődött a pályafutásod a hetvenes évek második felében. Első győzelmedet 1978-ban a Kocsmárosné nevű lóval érted el. Sokat szenvedtél a súlyod miatt, mert nem voltál egy klasszikus zsoké alkat. A kevés lehetőség ellenére sokat sanyargattad magad, mert imádtál lovagolni. A nyolcvanas években elsősorban az ugróversenyekben számítottak rád. Jöttek is a sikerek. Tapasztalt, erőskezű lovassá váltál, az orosházi versenyek rendszeres résztvevője lettél.
A kilencvenes években önmagadat és a súlyodat is legyőzve komoly lehetőséghez jutottál, Soltész András idomár síklovasként számított rád. Több nagyversenyben lovagoltál, szép és tartalmas éveket töltöttél el, nagy versenyeket, klasszikus futamokat nyertél. Az istálló Misijével, First Missionnal Kincsem Díjat nyertél 1994-ben. Az elnyűhetetlen Speedy Championnal 1995-ben a Nemzeti Díj, Rózsaheggyel 1996-ban a Magyar St. Leger, Robiniával 1997-ben a Magyar Kancadíj trófeáját hódítottad el. Sporttörténeti sikerben is volt részed, nyertél St. Moritzban is és 2000-ben Saugertiessel Te voltál a főszereplő Freudeanuban, az első Central European Breeders’ Cup Classic futamban. A sárga ménnel megnyerted a régió legnagyobb nemzetközi versenyét 2400 méteren. Nem csak itthon, de a délszláv pályákon is évekig lovagoltál, több, mint száz versenyt nyertél síkon, gáton 12 elsőségig jutottál. Emlékszem micsoda küzdelmet vívtál életed gát lovával, a hároméves Lehetőséggel, akivel veretlen maradtál az alagi időszakban és amikor a Csemete-Hammersberg párost küzdelemben verve elhódítottad az ugró champion címet. Többször voltál a Magyar Derbyben is közel a győzelemhez, míg utolsó győzelmedet 2006-ban Alexander nyergében arattad a Sütvényi Díjban.
Visszavonulásod után is fontos láncszem maradtál. Eggyel hátrébb lépve megbízható munkalovasként és patkoló kovácsként is számítottak rád, maximális odaadással segítetted az aktuális istállód munkáját. Te pedig szerető feleségedre, Ildikóra számíthattál, aki ott állt melletted mindig.
Mindig is kiválasztott embernek tartottalak. Az nem lehet véletlen, hogy valaki augusztus 20-án, az államalapítás napján szülessen. Te akkor láttad meg a napvilágot. Idén lettél volna még csak 64 esztendős.
Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,
Mert nincsen rá szó, nincsen fogalom;
De megmutatná a nagy veszteség:
Ha elszólítaná tőlünk őt az ég…
Isten veled, Feri! Tiszteletem maximális!
