HOGY ÉRZED MAGAD?
– Köszönöm szépen szuperül vagyok! Sikerült kipihennem az angliai fáradalmakat, itthon már belevetettem magam a munkába és nagyon izgatottan várom a szezonkezdést.
MOST, HOGY ITTHON VAGY, HOGY TEKINTESZ VISSZA A KINT ELTÖLTÖTT KÉT HÓNAPRA?
– Meleg szívvel gondolok vissza a kint eltöltött két hónapomra. Rengeteget dolgoztam, sok időm nem volt pihenni, sőt, igazából semmi, viszont úgy gondolom, hogy fejlődésem szempontjából ez egy nagyon meghatározó időszak volt. Fantasztikus zsokékkal lovagolhattam munkát, mint pl. Oisin Murphy, Hayley Turner, David Propert és Hollie Doyle.
Szerencsésnek gondolom magam, hogy abban az istállóban dolgozhattam, Kingsclere-ben, a Park House Stables-ben, ahol William Buick, Oisin Murphy és a David Propert is “nevelkedett”.
– Úgy gondolom mentálisan is megerősített és önbizalmat is adott ez a két hónap, mert fantasztikus lovakat bíztak rám és lovagolhattam munkában. Lehetőségem nyílt a kemptoni versenypályán is galoppot lovagolni. Rengeteget gyakoroltam különféle műlovakon, illetve minden képzésen részt vettem, amire csak lehetőségem nyílt, ami mindenféleképpen a fejlődésemet szolgálta. Mindezek mellett számtalan praktikát leshettem el a kinti zsokéktól, ugyanis nagyon kedvesek és közvetlenek voltak, sokat segítettek nekem.
Sarah Cotton rendszeres erőnléti edzésein is részt vettem az apprenticekkel, ami úgy gondolom nagyon jó állóképességet adott nekem a közeledő szezonra.
MIT TUDSZ ITTHON HASZNOSÍTANI AMIT OTT LÁTTÁL, TANULTÁL?
– Az első és legfontosabb, az a rendszerezettség. Ha egy rendszer megfelelőképpen ki van alakítva,-amit ugye ott tapasztalhattam-, a gyönyörű tisztaság, illetve az, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje, akkor a munkafolyamatok is sokkal gördülékenyebben mennek. Mindezt meg is követelték tőlünk. Úgy gondolom ezt nagyon hasznos dolog volt megtapasztalni.
MI HIÁNYZOTT A LEGJOBBAN?
– Nyilvánvalóan a családom, a négylábú gyermekeim és az istálló. „Mi hiányzott a legjobban” – a szabad délutánok, hogy könnyebben tudjak tervezni a napommal, beosztani a napirendemet. Ugyanis például ha futóedzésem volt aznapra kiírva, a munkanapokon azt mindenképpen a reggeli órákban kellett lebonyolítsam, mert ha reggel nem keltem 3.40-kor, akkor semmiképpen nem fért volna bele a napomba. Maradjunk annyiban, hogy amióta hazajöttem a szabadidő fogalma más értelmet nyert számomra.
– Az ágyam is nagyon hiányzott. Nagyon rugósak, kényelmetlenek voltak az angol ágyak, ami az én hátamnak nem igazán tetszett. Szóval így a pihenés, a regeneráció, ami nagyon hiányzott ebből a két hónapból, de fontos kihangsúlyoznom, hogy nem bánom egy pillanatát sem. Nem pihenni mentem ki, hanem tanulni és fejlődni, arra pedig minden lehetőség adott volt.
MI A LEGNAGYOBB KÜLÖNBSÉG A HAZAI ÉS A KINTI TRÉNING KÖZÖTT?
– Úgy gondolom nem lehet összevetni a kettőt, mivel nagyon más adottságokkal rendelkezik a két versenyüzem. Ha mégis a legszembetűnőbb különbséget kellene megemlítenem az az, hogy általában dombnak felfele dolgoztunk, illetve többször mentünk kevesebbet és gyorsabban. Mivel a pályák és a lovak sem összehasonlíthatóak, konzekvensen nem lehet nagy következtetéseket levonni.
– Amit megemlítenék még, hogy elképesztő számú lóval dolgoztunk. Mikor kiértem 203 ló volt az istállóban, másfél héttel később, mikor megnéztem újra a táblát a lovak száma 220 felett volt a tréningtelepen, úgy, hogy már mentek is „nyugdíjba” lovak ez idő alatt.
– Itt kiemelném, hogy eddig is nagyra tartottam a hazai tulajdonosok kitartását és a trénerek munkáját, de látva a kinti lehetőségeket, még mélyebben emelem a kalapom előttük. Látva azt, hogy kint mennyi lóval lehet dolgozni, milyen nagy és „gyors” a szelektáció a tréningtelepen, még inkább elismerendő, hogy a magyar versenyüzem él és működik. A kisebb képességű vagy esetleg sérült lovak általában elmentek árverésre vagy nyugdíjba vonultak, és máris jöttek helyettük újonnan vásárolt lovak. Itthon nagyon-nagyon kell vigyázni minden egyes lóra, és a szerényebb képességű lovak is ugyanúgy megvannak becsülve és vigyázva rájuk, mert a hazai versenyüzem nem bírná el, hogy mindig új ló legyen vásárolva.
– A trénerek helyzete is más, mint itthon. Egy tréner munkáját több trénerasszisztens, több abrakmesterek, orvos gárda és racingmenedzser is segíti. Olyan nagyüzemben nem is bírná el egy tréner azt, hogy mindenre ő figyeljen. Neki arra kell koncentrálnia, hogy trenírozzon és tartsa a kapcsolatot a tulajdonosokkal. Itthon egy trénernek sokkal több feladattal kell megküzdenie szinte teljesen egyedül, ez is mindenképpen elismerendő. Ha hasonlatot szeretnék felállítani, akkor azt mondanám, hogy az itthoni istállók egy családi vállalkozást testesítenek meg, addig a Parkhousestables egy multinacionális cég működésével hozható párhuzamba.
TERVEZEL MÉG VISSZAMENNI?
– Sosem tudni mit hoz az élet, semmi sem kizárt. Nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom az istállóval és a trénerrel. Ha minden igaz, akkor a mi kis közös történetünk még nem záródott le! Szóval meglátjuk mit hoz még az élet! Andrew Balding és csapata bármikor szívesen vár vissza, ami nagyon jó érzéssel tölt el.
MIKOR ÁLLTÁL MUNKÁBA?
– Szuper csapatom van és nagyon hálás vagyok nekik, hogy erre a két hónapra tudták nélkülözni a munkám, annak érdekében, hogy én élni tudjak ezzel a lehetőséggel. Ugyan rengeteg munka és teendő volt az istálló vállán, de mégis mikor hazaértem, azt tanácsolták, hogy mindenféleképpen egy hetet pihenjek és töltsem ezt Nyíregyházán a szüleimnél. Ugyan az első utam természetesen az istállóba vezetett és csak utána utaztam Nyíregyházára, de úgy gondolom, hogy abban az egy hétben sikerült kipihennem a fáradalmakat és teljes mértékben felkészülnöm arra, hogy munkába álljak.
VASÁRNAP KEZDŐDIK A GALOPP SZEZON, MIT VÁRSZ ETTŐL AZ ÉVTŐL?
– Már nagyon izgatott vagyok és nagyon-nagyon várom a vasárnapot, hogy végre a Kincsem Parkban is nyeregbe szállhassak. Nagyon hosszú a tél, főleg egy zsoké számára, ugyanis nekünk zsokéknak valójában a verseny adja az életet. Szóval nagyon várom és bízom benne, hogy egy sikeres nappal sikerül indítani ezt a szezont.
– Mint minden évben, mint minden zsoké, én is szeretnék minél több versenyt nyerni és élni a trénerek és tulajdonosok bizalmával. Szeretném bebizonyítani minden trénernek és tulajdonosnak, hogy a rám bízott lovaik a lehető legjobb eredményt képesek elérni. Nagyon szeretnék kiemelt versenyt nyerni idén, ugyanis ez tavaly nem sikerült. Nagyon bízom benne idén ez teljesülni fog.