Csekonics József
(1757-1824)
1757-ben, Kőszegen, nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot a magyar lótenyésztés alapjainak lerakója. 17 évesen katonai szolgálatba lépett, ahol kivételes képességei hamar megmutatkoztak, és 1783-ban már másodosztályú kapitány lett. Még ebben az évben a pótlovazáshoz osztották be, ahol bőven volt alkalma tanulmányozni az ország lótenyésztési viszonyait. Munkásságára döntő hatással volt az akkori idők legkorszerűbb lótenyésztési tudományának megismerése, gróf Hunyady József ürményi birtokán. Összegyűjtött ismeretei és gyakorlati tapasztalatai birtokában terjesztette elő javaslatát II. József császárnak a magyarországi lótenyésztés felvirágoztatására. A „kalapos király” anyjához, Mária Teréziához hasonlóan, a hadseregfejlesztés érdekében elengedhetetlennek tartotta a lóállomány javítását, így Csekonics indítványát az Udvari Hadi Tanács jóváhagyta és a császár 1784. december 20-i rendeletében, a mezőhegyesi koronauradalmon megalapította a Királyi Ménest.
Csekonics József az építkezések felügyelete mellett a ménes parancsnoka lett, első számú feladatának a hazai lóállomány javítását, nemesítését tűzte ki céljául, ellenezve a külföldi drága és alkalmatlan lovak vásárlását. Magyarországi körútja eredményeként a hadseregben már bevált csontos, erős kancákat telepítette Mezőhegyesre, és azonosítási számmal látta el őket. Az állományt szilaj ménesként kezelte, mindent az állatok ösztönére bízva, húsz kancára egy mént számított. Örökérvényű alapelve volt, hogy „az anyakanca legyen a ménes modellje”.
Csekonics életműve felbecsülhetetlen eredményeket hozott. Hamarosan szűknek bizonyult Mezőhegyes ménesterülete, ezért szükségessé vált a Bécsbe vezető „marha hajtó út” mentén egy új állomás alapítása. A választás 1789-ben Bábolnára, gróf Szapáry József pusztájára esett. A bábolnai ménes Csekonics vezetése alatt (1789- 1802) épült ki, őt tekintik a megalapítójának. Bábolna az első években Mezőhegyes fiókintézménye, a hadsereg számfeletti lovainak állomáshelye és a nyugatra szállított szarvasmarhák pihenőhelye volt, ahol a vágóállatok még hízhattak is. Csak 1806-ban függetlenítették Bábolnát Mezőhegyestől, mely ekkortól önálló ménesként működik, így a kancaállomány a spanyol és erdélyi ménekkel együtt visszakerült Mezőhegyesre.
Csekonics 21 év szolgálat után, 1806-ban, mint tábornok hagyta el Mezőhegyest, majd 1817-ben lótenyésztési tapasztalatait a „Praktische Grundsätze der Pferdezucht betreffend” című művében tette közzé. Később Magyarország Inszurrektiós-dandártábornokává léptették elő, a halál 1824. április 26-án érte, zsombolyai birtokán.
Huszár Korinna
(2000-2020)
A hatvani születésű lovas hölgy karrierjét az Alagi Zsokéiskola növendékeként kezdte, majd Pető Sándor idomár versenyistállójában folytatta, csaknem három évig. Licenszet 2016-ban szerzett, első évében tizennyolc versenyben szállt nyeregbe. 2019-ben megnyerte az utánpótlás lovasok versenysorozatát, a Németh Ferenc Emlékkupát, emellett kétszeres Lovasutánpótlas Kupa győztes. A HH Sheikha Fatima bin Mubarak – Lovastanulók Világbajnokságának spanyolországi fordulójában, orrhosszas különbséggel lett második, Magyarországot képviselve. Mindennapjait a lovaknak szentelte, maximális odafigyeléssel és szeretettel fordult mind a sport, mind a telivérek irányába, szorgalmát és alázatát a tulajdonosok és a trénerek is elismerték. Karrierje során 11 versenyben galoppozott át elsőként a célvonalon a Kincsem Parkban. 2020. október 7-én, tragikus körülmények között hunyt el a fiatal generáció egyik ígéretes lovasa. Kedvessége, energikussága, pozitivitása, kitartása és eltökéltsége mindenki számára példaértékű.
Herceg Batthyány Gusztáv
(1803-1883)
Herceg németújvári Batthyány-Strattmann Gusztáv Güssig örökös ura, Vas vármegye örökös főispánja, 1803-ban született Pozsonyban. Fiatal korában az osztrák hadseregben szolgált, majd magyarországi birtokainak a kezelését öccsére, Kázmérra bízta, ő maga pedig Angliába költözött, ahol főúri (ekkor még grófi) címét az angol parlament még ugyanebben az évben honosította. Az 1848-49-es szabadságharc idején visszatért Magyarországra, honvédtisztként harcolt, de fogságba esett és büntetésként közlegénynek besorozták a császári hadseregbe. Befolyásos ismerősei révén azonban hamarosan sikerült újra Angliába távoznia, ahol a továbbiakban telivérek tenyésztésével foglalkozott. Tagja lett az Epsom Derbyt irányító Jockey Clubnak, majd 1875-ben Galopin révén meg is nyerte a rangos versenyt. Később a klasszis ivadékával, St. Simon-nal is szép sikereket ért el a herceg, aki 1883-ban egy versenynapon, futam közben halt meg a lóversenypályán.
Gróf Hunyady József
(1801-1869)
A Magyar Lovaregylet ötödik elnöke 1852-1869 között. Apja, Hunyadi József volt a kezdeményezője a hazai lófuttatások létrehozásának. Az ő agilitása hívta életre 1814-ben ürményi birtokán az első lópróbákat. A család a magyar ügetőtenyésztés történetének egyik nagy előmozdítója, de ménesükben állították be a legendás arab telivért Tajar-t, aki nagy hatással volt a magyar lótenyésztésre. Hunyady József jeles tulajdonos hírében is állt, nagyversenyt nyerői közül az alábbiak említésre méltóak: John Bull, Sylph, Galvanion, Rosa May (Batthyány-Hunyady Díj), Gildroy, Sarah, Everilda, Filly by Gallopade, Alerte, Minima, Caprice, Onyx, Primrose, Margarite, Dabine, Segitta. Magyar Kancadíj: Marianne, Gildroy, Onyx, Margarite, Parva (Nemzeti Díj), Nanine, Arthur, Triffle (Esterházy Díj).
Németh Ferenc
(1927-2010)
A legendás zsoké neve elsősorban Imperiállal köthető össze, de a híres sárgával szerzett tíz győzelme mellett további 260 alkalommal is elsőként haladt át a célvonalon. Németh Ferenc 1942-ben, alig 15 évesen került az alagi pályára, ifj. Gombolai Ferenchez. Hamar észrevették rátermettségét, kivételes temperamentumát, így 1944-ben már versenyben is lovagolt. Ekkor még mindössze 48 kiló volt és Darázsfészekkel gáton is sikerült nyernie, majd a háború után a Czánt istállóhoz került, ahol folyamatosan hozta a győzelmeket, így 1952-ben már 60, elsőségét ünnepelhette. Mindezt azonban nagyon nehéz körülmények között érte el, hiszen a neves, tapasztalt zsokék mellett keveset foglalkoztatták és a testsúllyal is egyre több problémája akadt. 1957-ben nyert ugyan két nehéz akadályversenyt Riadalommal Pardubicében, de pályafutása nagy fellendülését az 1958-as esztendő hozta meg. A nagy sorozatot a Millenniumi díjat nyerő Rivális nyitotta meg, majd az évek folyamán szinte minden nagyversenyben győzött, némelyikben többször is. A számos hazai és nemzetközi nagydíj mellett három Derbyt nyert (1958. Mormota, 1963. Imperiál, 1965. Regény). Imivel, Imperiál apjával győzni tudott többek között a Szocialista Országok Kupájában is. Elég későn vették számításba a külföldi versenyeknél, de az a pár év is elég volt, hogy győzzön Bécsben, Prágában, Moszkvában, Bukarestben, Varsóban, Drezdában és lmperiállal Malmőben. „Csak” hét nemzetközi futamot nyert, így elmaradt a szükséges tíztől, ami a mesterlovasi címet jelentette volna. Megjárt sok iskolát, volt lovas a Hitch, Tóth, Hujber és végül az Aperianov istállóban, majd zsoké pályafutása befejeztével, 1968-tól kezdve trénerként dolgozott. Az első évek nem sok sikert hoztak, gyenge volt az „örökölt” anyag és elkerülték az istállóját a jobb származású csikók. Később aztán jöttek a jobb eredmények, a kitűnő pedigréjű és a kétéves évjárat legjobbja, lnce már komoly nagyversenyeket, Köztársasági Díjat és Budapesti Díjat nyert. Bűvölő révén sikerült idomárként is Derbyt nyernie, klasszisa pedig az „Év Lova” címet is megszerezte. Tunguzzal a Magyar Kancadíjat is bezsebelte, de a cecei ménes kiváló ménjével Rádiummal, valamint a 70-es évek közepén az importkanca Stinával is szép sikereket ért el.
A kiváló szakember emlékére alapított kupasorozatban évről évre a fiatal lovasok mérik össze erejüket és versenyeznek egymással az egész szezon során. A tavalyi évben az újoncként bemutatkozó, tehetséges Ribárszki Sára nyerte a pontversenyt, az idei sorozat vasárnap délután veszi kezdetét.
Pettkó-Szandtner Tibor (1886-1961)
Vitéz felsődriethomai Pettkó-Szandtner Tibor vezérőrnagy 1886. június 20-án született, Pozsony vármegye Bazin nevű településén. Édesapja középbirtokos volt, a környék neves állattenyésztője, családja evangélikus reformátorként érkezett hazánkba még a mohácsi csata évében.
Keszthelyen elvégezte a Mezőgazdasági Főiskolát, de mindig a lovak érdekelték, ezért a méneskarhoz jelentkezett. 1906 december 31-én vonult be próbaszolgálatra a debreceni méntelepre mint hadapród, ahol megismerkedett gróf Esterházy Pállal is. 1920 szeptemberében vezényelték Bábolnára, ahol a nagy tiszteletnek örvendő Hajnyi Artúr parancsnok beosztott tisztje lett és barátságot kötött az akkor már a nyolcvanas éveiben járó volt ménes vezetővel, Fadlallah el Hedad Mihállyal. 1925-ben tanfolyamot végzett a hannoveri hajtó- és lovas iskolán, arab és lipicai fogataival pedig, nagy nemzetközi sikereket aratott. Nyolc év szolgálat után 1928-ban Pusztaszentkirályra küldték, ahol a katonai csikótelep vezetésével bízták meg. Itt képezte ki fogatba Horthy Miklós kormányzó négy lipicai félvér csikóját. 1931-ben saját költségén jelent meg legjelentősebb műve „A magyar kocsizás” címmel. 1932-től ezredesi rangban Bábolna parancsnoka lett, ahol rendkívül sokat tett a ménesért. Épületeket újíttatott fel, megalapította a lovas zenekart, a ménes 150 éves évfordulójára megépíttette a Hősi Kaput és a Jubileumi Kaput, valamint az evangélikus templomot. Parancsnoksága alatt tovább javultak a bábolnai arab telivérek, a bábolnai tenyésztés a csúcson járt.
1942-ig állt a bábolnai ménes élén, majd 1943-ban tábornokként kinevezték az FM Lótenyésztési osztály vezetőjévé, így az országos lótenyésztés első embere lett. A front közeledtével igyekezett az értékes lovakat kimenekíteni Bergstettenbe, de a megszálló amerikaiakkal lehetetlen volt jó viszonyt kialakítani. Az Aga Khan tenyésztéséből származó fedezőmént, Taj Akbar-t értéke miatt semmi szín alatt nem akarták visszaadni, az USA-ba szállították. A Magyar Lovaregylet elnöke, gróf Erdődy Rudolf nem volt hajlandó a mén certifikátját kiszolgáltatni, így az eredeti vételár tizedéért vesztegették el. Hosszas huzavona, tárgyalások után 1947 végén kezdték a magyar tulajdont képező lovak egy részét hazaszállítani, végül kb. 200 érkezett vissza.
Pettkó-Szandtner többé azonban nem térhetett vissza Magyarországra, mert hazaárulónak bélyegezték és a lovak külföldre „szöktetése” miatt bíróság elé állították volna. Németországi, svédországi tartózkodás után, 1949-ben régi ismerőse, Mohamed Tahor pasa Egyiptomba hívta, ahol megbízta Faruk király ménesének vezetésével. Bábolna után itt is sikert aratott, a ménes világhírnévre tett szert. 1959-ben egészségi okok miatt elhagyta Egyiptomot és Németországba költözött, ahol Lajos, bajor királyi herceg látta vendégül. 1961-ben hunyt el. Emlékét nem csak mi őrizzük, nevét viseli a Pettkó-Szandtner Tibor Lovas Szakképző Iskola és Kollégium.
Papp Sándor
(1933-2015)
Papp Sándor 1949-ben, Balogh János istállójában kezdte a szakmát, 27 évet töltött „nyeregben”. Egy kiemelkedő képességű generációnak lett meghatározó lovasa, céltudatosságának, intelligenciájának és fegyelmezett magánéletének köszönhetően. Első versenyét Amondóval nyerte. Tehetségét jól mutatja, hogy első szezonját 17 győzelemmel zárta. Első jelentős sikerét a Totalizatőr Hendikepben aratta, Defiance nyergében, holtversenyben győzött. Foglalkoztatott lovasként hamar felért a csúcsra, 264 versenyt nyert hazánkban, de győzött Ausztriában, Kelet- és Nyugat Németországban, valamint Jugoszláviában. Belgrádi két Derby győzelme mellett, Nem igaz nyergében 1966-ban győzött a Magyar Derbyben is. Dukát, Muzulmán és Srapnel nyergében emlékezetes győzelmeket aratott, többek között Dunai Díjat (ma Kincsem Díj), Béke Díjat és Alkotmány Díjat ünnepelhetett.
Mestereitől és elsősorban Galló Mihálytól a ló szeretetét, a türelmet és az alázatos munkát tanulta meg. Ezeket az elveket nem csak lovasként, de később trénerként is hitvallásának tekintette. Hároméves idomítottjai megbízhatóan szállították a győzelmeket és a helyezéseket. Képmutató, First Mission, Karattyoló, Kedvenc és Apart sok jó versenyt nyert. Nyugdíjazásáig, 1994-ig dolgozott trénerként, szívesen foglalkozott fiatalokkal, tapasztalatát megosztotta másokkal.
Aktív nyugdíjas életet élt, az utolsó két évtizedben is gyakran láttuk a Kincsem Parkban. Mindenkit ismert, mindenkit szeretett, mindenkihez volt egy kedves szava és mindig volt a tarsolyában egy érdekes történet. 2015. március 16-án hagyott itt bennünket az egykori kiváló versenylovas és galopp idomár.