Alagi Díj
A magyar lóversenyzés életében egy kivételes esemény történt 1890-ben, amikor a gróf Károlyi Gyula elnök vezette Magyar Lovaregylet megvásárolta Alag pusztát, a Fót-Megyer-Dunakeszi háromszögben elterülő „Pest megyei Szaharát”. Ez azt jelentette, hogy a Magyar Lovaregylet, – amely ezidőben gazdaságilag is megerősödött – a saját 1800 kat. holdnyi birtokán felépítette az Alagi tréningközpontot, amely aztán a következő évszázadban a magyar lóversenyzés biztos bázisa lett. Alag puszta megvételét azért is tekintették jó befektetésnek, mivel közel feküdt a gyors ütemben terjeszkedő fővároshoz, és úgy számoltak, értéke idővel a 300 ezer forintos vételár többszörösét fogja érni. Persze az is cél volt, hogy ha a versenypálya esetleg kiszorul Pestről, akkor a futtatást Alagra helyezik át.
A hatalmas lendülettel megindult építkezések, pályakialakítások következtében 1891. április 12-én lefutották az első hivatalos lóversenyt Alagon, melyet egy 3 éves Darázs nevű mén nyert, akin az úrlovas Chepnell Viktor ült. E napon futották egyébként az Alagi Díjat is, ami azonban még nem azonos a mai klasszikus hároméves futammal. Ez egy 4000 méteres gátverseny volt, amelyet a négyéves Csicsóné nyert a szintén úrlovas Stahrenberg-el
Később Gróf Batthyány Elemér vezetésével fokozatosan épült ki a telep és szaporodni kezdtek a szebbnél szebb villák. Nyaralók és jól kereső idomárok, valamint lovasok telepedtek le. Az 1891-ben alapított Alagi Lóversenytér az akkor már 70 éves hazai lóversenyzés egyik meghatározó helyévé vált. Ez lett a magyar Newmarket, a galopp központja, a hazai ugrósport fellegvára, a csikóárverések helyszíne, vagyis a magyar versenyló tréning centrum. Az Úrlovasok Szövetkezete is az új versenytérre költözött, majd 1894-ben a Rákosi Gátverseny programba illesztésével és a Nagy Alagi Akadály bevezetésével gyorsan Európa hírű, az angliai Aintree-vel, a pardubice-i akadálypályával egyenrangú, valamint a badeni és pozsonyi pályák vonalába is kapcsolódó helyszínné vált. Angol, francia és német zsokék, valamint lovak tették nemzetközivé az itteni kiemelt futamokat.
A fent említett első alagi lóversenypálya helyett, amely távol esett a vasúttól és nem szolgálta a közönség kellemes szórakozását, 1896-ban, az újkori Olimpiák évében felavatták a vasút mellett ma is látható, de nyomvonalaiban némileg megváltozott pályát. 1898-ban fából szálló épült az alagi versenyekre érkező úrlovasoknak, résztvevőknek, 1905-ben pedig a vasútállomással szemben megnyitották a végleges szállodát, a Pavilont. 1900-ban a vasút mellett a közbiztonság érdekében csendőrlaktanyát építtettek, melyet az egylet 10 évre ingyen bocsátott a csendőrség rendelkezésére. Az 1909 májusi választmányi ülésen Gróf Batthyány Elemér indítványára Alag Dunakeszi községtől való elválását és önálló községgé való alakulását indítványozták, végül egy év múlva Alag önálló lett. A Lovaregylet nem csak végig vitte Alag elszakadását, vállalta az ezzel járó költségeket, kötelezettségeket. Saját területén helyet biztosított piac, temető létesítésére, felépítették a vágóhidat, a mészárszéket, az orvosi lakást és hozzájárultak a Fóti út kikövezéséhez. A megnövekedett telefon forgalom zökkenőmentes lebonyolítása érdekében postát és telefonközpontot építettek, amit 10 évre a postakincstárnak díjtalanul átengedtek. 1911-ben a postahivatal felállításakor Alag 1400 főnyi lakosságának 66%-a állt a lósporttal kapcsolatban.
Már 1895-ben vízművet építtettek és csővezetéket fektettek le. A növekvő igények kielégítésére a Duna mellett két modern vízművet helyeztek üzembe, a gépeket, a hálózatot folyamatosan bővítették. Az ivóvíz minőségét, a telepi kutakat rendszeresen ellenőrizték, míg 1913-ban a telepet, a templomot, a postát, az intézményeket, és a gazdasági majort világítással látják el.
Az alagi gazdaság kezdettől fogva nyereségesen működött, mindennel foglalkoztak, amit értékesíteni tudtak. Azokat a növényeket termesztették, amelyek jól érezték magukat az alagi homokon, a helyi időjárási viszonyok között. 1944-ben például 24 holdon őszi búzát, 65 holdon őszi rozsot termesztettek, de volt tehenészet, birkanyáj és gyümölcsös is. Az alagi birtok területe 1944-ben még 1151 kat.hold volt, amelyből azonban a földreform során elvettek 627 holdat.
A magyar lóversenyzésnek nagy problémája volt a hazai szakemberek képzése. Szemere Miklós például Angliába küldte leendő zsokéit, így került Bonta Ferenc és Szente, a későbbi híres gátlovas angol idomárok keze alá, de Janek Géza is ott tanult. A zsokénevelő elképzelésnek a leghatékonyabb és legmarkánsabb személyisége volt Gróf Pejachevich Albert, aki 1912-ben költözött Irinyi-pusztáról Alagra. Trénerként is közreműködött, de legjelentősebb műve a Pestvidéki Verseny Egylet létrehozása volt, amelynek első elnöke lett. A Megyeri pálya adta a lehetőségét a lovászgyermekek minél korábbi és minél több versenyben való kipróbálására. Jelenleg is az Alagon működő zsokéiskola igyekszik megteremteni a magyar lóversenyzésnek az utánpótlás nevelést.
Alag a fennállása során többször szolgált otthonául a hazai galoppversenyeknek, legutóbb a Kincsem Park átépítése idején, három szezonon keresztül. Az utolsó hivatalos versenynapot, 2003. október 12-én tarották ott az ország legnagyobb kerületű versenypályáján. Az első, maival megegyező Alagi Díjat 1893-ban futották az angol Newmarket Stakes mintájára, és azóta is a háromévesek utolsó nagy Derby-főpróbájaként tartják számon az éves versenynaptárban. Elterjedt azonban az a régi mondás, miszerint átok ül az Alagi Díjon. Nevezetesen amelyik ló megnyeri, az nem tud győzni a Derby-ben. Persze akadnak kivételek a történelem során, legutóbb éppen tavaly Amore Boy tudta ezt megtörni, több mint tíz év után.
A Millenniumi Díj
A magyar versenykalendárium egyik legrégebbi és legkiemelkedőbb versenyét, a Millenniumi Díjat futják szombaton a pesti versenytéren, a Kincsem Parkban. A hároméves és idősebb telivéreknek kiírt díjat 1896-ban alapították, bár ekkor nem ez volt a neve, hanem Államdíj, majd később Király Díj.
A kezdeményezés gróf Batthyány Elemér nevéhez fűződik, a futamot az államalapítás ezredik évfordulóján tartották meg először, ez volt a Magyarországon megrendezett csodálatos ünnepségek egyik fénypontja. Egy kis politikai pengeváltás is történt a színfalak mögött a Magyar Lovaregylet és Bécs között. Batthyány gróf Millenniumi Díjnak akarta elnevezni a versenyt, de az uralkodó által tett 100.000 koronás alapítvány nem illethette e néven a versenyt. Kompromisszum született, Államdíjnak nevezték el a futamot. Blaskovich Ernő Dandár (1893 sm. Waisenknabe – Thorgunna) nevű hároméves ménjét már aligha érdekelte a sok huzavona, mert nagyszerű sikert aratott. A pályán tombolt a közönség, megvédtük a haza becsületét. Érdekes kitételt találunk, az 1800 méteres verseny kiírásában: „3 éves és idősebb kontinentális méneknek és kanczáknak, franczia lovak kivételével.”
Alig telt egy emberöltő, amikor 1914-ben ismét a Tápiószentmártoni ménes sikerének tapsolhatott a publikum. Mindig lánya, a négyéves Miczi (1910 pk. Mindig – Napfény) , Janek Gézával nyergében fényes sikert ért el. (Ismerünk egy veterán magyar tenyésztőt, akinek szívét a nyertes kanca neve egészen biztosan megmelengeti.) A mesés, 10.000 aranykoronás díj Kincsem szülőföldjére került. Az utolsó békeévet írtuk ekkor, a Pax Hungarica csakhamar véget ért. 1920-ban az Egyedi Lajos nevelte hétéves sárga mén, Fuvolás (1913 sm. Fantome – Viganó), az első Magyar Derby évében, 1921-ben, a Pölöskei Ménes pej ménje, Balbinus (1918 pm. Horkay – Belvedere) győzedelmeskedett. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, akit a kor turfírói „passzionátus lóversenybarátként” jellemeztek ott volt a versenyen. Nem lehetett felhőtlen az öröme a kormányzónak, mert alig egy hónappal előtte alakult meg a kisantant. 1936-ban alig történt említésre méltó esemény Magyarországon, hacsak az nem, hogy VIII. Eduárd brit uralkodó Budapestre látogatott. A koronáját Mrs. Wallis Simpson mosolyáért feladó király rajongott a versenylovakért, egészen biztosan Try Wellt (1933 sm. Weissdorn – Tetragynia) is láthatta, aki ebben az évben megszerezte a Hármas Koronát, először az önálló magyar lóversenyzés történetében. Írásunk szempontjából azonban relevánsabb, hogy a báró Springer Gusztáv örökösei által tenyésztett, derék sárga mén a Millenniumi Díjban is győzött.
1941. május 18-án, a díj napján vajon tudta-e a frissen kinevezett miniszterelnök, Bárdossy László, hogy egy hónap sincs már hátra hazánk hadba lépéséig? A Lesvári Ménes színeit (fekete, vörös sapka) vivő nyertes, a négyéves Trissotin (1937 sm. Simson – Toupie), és lovasa, Balogh J. aligha. A szoros versenyben fejhosszal voltak előrébb a Hesp József idomításában álló Kamarás előtt. A 40.000 Pengős díj mellé még 8000 Pengő tenyészdíj is járt. Ha tudjuk, hogy „Havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel”, akkor hamar kiszámolhatjuk, hogy ebből a pénzből meddig volt jókedvű a tulajdonos. Sötét fellegek kezdtek gyülekezni Magyarország felett az elkövetkező esztendőkben. 1944-ben futották az utolsó békebeli Millenniumi Díjat. Ezt Borostyán (1941 pm. Bahrein – Rhoda) nyerte Festetics György herceg tenyésztőnek, vitéz Kamarásy tulajdonosnak és Hesp József idomárnak. A verseny napjának esős időjárása sem szegte kedvét Fendler Sándor zsokénak, hiszen bankszámlája tekintélyes összeggel gyarapodott. 1945-ben, és 1946-ban nem futották a versenyt.
1956-ig ugrunk előre az időben. Roppant, Romhány, Remete, Rádzsa, Babánk, Illanó, Rodostó, Rózsaszár és Hermelin állt starthoz a szemerkélő esőben. A puha pálya, és a szeles idő azonban nem tudta megakadályozni Gelics Mihály kezében Roppant (1952 pm. Róbert Endre – Pansy) második győzelmét. A mezőnyben olyan legendás magyar lovasok nevét találjuk meg, mint Bocskai Pál, Alafi Péter, Csincserák Károly és a tippelt lóként futó Rodostó nyergében Kállai Pál. 1963-ban ugyan nem történt semmilyen kiemelten fontos esemény a magyar történelemben, de sporttörténeti szempontból mégis rendkívül jelentős ez az esztendő. Fénylő csillag jelent meg az égen, a II. világháború által szinte teljesen elpusztított telivértenyésztés nemzetközi szinten is kiemelkedő sikert produkált. Az 1963-as Millenniumi Díjban starthoz állt Imperiál (1960 sm. Imi – Hurry) és könnyen, hat hosszal nyerte a versenyt. Tíz forinttal számolt tétre 11 volt az osztalék, és a befutó is csak azért volt 32 forint az első és második ló sorrendjének eltalálása után, mert Rovancs jobban futott a vártnál. Az első és harmadik lóra már csak 26 forint járt, mert Mátyus mester Balmoraljában jobban bíztak a fogadók. A XX. század legjobb magyar lovának, a szuperklasszis Imperiálnak ez a verseny csak bemelegítés volt, mert két hét múlva meg sem kottyant neki az Osztrák Derby. Hat hosszat vert a másik hároméves, magyar sárgára, Ibrahimra (1960 pm. Intermezzo II. – Hajadon).
A Vasfüggöny még nem omlott le ugyan 1989. május 28-án, de már alig tartotta valami. Egy hosszúra nyúlt korszak utolsó Millenniumi Díját a Szenttamási Ménesben tenyésztett, hároméves, Kedvesi József idomításában álló Tonio (1986 pm. Turbo – Tonic) nyerte Sándor Józseffel, második Tabán Varga Zoltánnal, harmadik Tartuffe, Simon Ferenccel nyergében. A Magyar Derbyben is e három lóé volt a főszerep, azzal a különbséggel, hogy Tabán revánsot vett, megverte Toniót. Tartuffe ismét harmadikként ért célba.
Az elmúlt években a fantasztikus Akaba (2010 pm. Kallisto – Anna Desta) történelmet írt, amikor pályafutása harmadik Millenniumi Díj trófeáját zsebelte be, amire korábban csupán Rascal volt képes. Június 1-jén egy új név fog felkerülni a nyerők listájára, de hogy kié, azt csak a legtapasztaltabb turfrókák is csak sejtik.
Turf archív – Kovács Botond.
Erzsébet Királyné Díj
Igazi ünnep volt a budapesti lóversenypályán, amikor a Millenniumi és a Szent Gellért Díjak mellett, gróf Batthyány Elemér 1897-ben megalapította az Erzsébet Magyar Királyné Díjat. Ezzel szerette volna kifejezni a magyar nemzet háláját rajongott királynéja, Sissi iránt.
Sissiről köztudott, hogy gyerekkora óta különös szenvedélye volt a lovak és a lovassportok, imádta a díjlovaglást és a vadászatokat, a kihívásokkal teli terepugrásokkal. Oldalsó nyeregben ülve megnyerte az összes európai versenyt, így a kontinens legjobb parforce lovasaként tartották számon. Kitartásának és kockázatvállalási hajlandóságának köszönhetően lett ennyire sikeres, és amikor már nem elégedett meg a magyar síkvidéki lovaglással, Angliában fordult a rókavadászat felé. A bécsi Freudenauban napi több órán keresztül díjugratást gyakorolt és 10 kilométeres kényszermeneteket teljesített, de az sem tántorította el, amikor Normandiában a francia Sassetot kastély udvarán súlyos baleset érte és elveszítette eszméletét. Vadászútjai Angliába és Írországba vitték, ahol Bay Middleton, az akkori legjobb vadász kísérte társaként. Sissi egyik kedvenc lova a herélt telivér, Merry Andrew volt, de amikor 1882-ben megszaporodtak a reumás panaszai, egészségügyiokokból felhagyott a lovaglással és az összes lovat eladta angol istállójából.
A II. világháború után politikai okokból eltűnt a tiszteletére alapított verseny az éves kiírásból, majd 1974-től a Vadaskerti Díj töltötte be helyette a hároméves és idősebb telivéreknek szánt, elit megmérettetés szerepét. 1971-ben alapította a Töki Egyetértés TSZ a vadaskerti ménest, ahol öt kancával kezdték a tenyésztést, majd Csehszlovákiából importáltak yearlingeket. A lólétszám fokozatosan gyarapodott és a színvonal is emelkedett, rangos versenyeket nyertek. A Derby-t például Torockó, Jagelló, Tabán és Pendragon révén négyszer is elhódították.
A rendszerváltás után a versenytitkárság számára megnyílt a lehetőség a hagyományok felélesztésére, így 48 év kényszerszünet után, 1993-tól ismét Erzsébet királyné emlékére futnak a lovak, egy másik „királynő”, Kincsem parkjában.