A dióspusztai angol telivér ménes
A dióspusztai ménest a felvidéki Gömör megyei családból származó, de ekkor már Vas megyei Jaross Sándor alapította, akinek eszménye a minőségi telivér tenyésztése. Jaross Sándor a lóversenyzés körében elsősorban arról volt híres, hogy nagy összegű fogadásaival félelmetes ellenfele volt a könyveseknek, a bukmékereknek, ám egy nagy adóssága miatt kénytelen volt eladni lesvári ménesét, amelyet tőle báró Springer Gusztáv vásárolt meg, és a magyar telivértenyésztés meghatározó ménesévé emelte. Ekkor még működött az Esterházy Miklós által életre hívott tatai idomítótelep. Dióspuszta Tata mellett, a Bécset Budapesttel összekötő út mellett feküdt, és a Kisbéri Állami Ménes is elérhető közelségben volt, ahol kiemelkedő angol telivér mének álltak a magántenyésztők rendelkezésére. Az itt elhelyezett sárló kancát át lehetett lovagolni a fedezőménhez Kisbérre.
A korábbi Esterházy-birtok részét képező Dióspusztán, a Tata városától 4 km-re, a tengerszint felett 195 méterre fekvő enyhén lankás, dombos, erősen meszes, homokkal kevert lösztalaj, a lovak nevelésére kiváló kemény meszes víz és a dombos felszínen történő mozgatás atletikus alkatú, versenyképes csikók felnevelését tette lehetővé. Jaross Sándor a ménes impozáns központjaként megépítette az eklektikus stílusban ma is álló kúriát és elkezdődhetett a szakszerű tenyésztés.
A ménes első fedezőménje Falb volt, akit Jaross Sándor még Lesvárról hozott magával. Az I. világháború megszakította a ménes fejlődését, előbb az Olasz – Magyar Bank, majd 1920-ban Halász Béla tulajdonába került, aki kitűnő üzleti érzékkel megalapította a Magyar Lótenyésztő Rt-t. A ménes saját állománya 3 mén és 32 kanca, a panziós állomány 5 mén és 50 kanca volt. Itt fedezett az állami tulajdonban lévő Rascal, valamint a társaság saját ménjei, Bony és Öreglak. A honosult kancacsaládok közül érdemes megemlíteni a Kincsem-vérű Kitáblázást, akinek lánya, Pistike révén átmentődött Kincsem vonala a II. világháború utánra.
1929-ben született a dióspusztai ménesben az Angliából importált mén Tamar után, a kitűnő Tempo, aki az első Magyar Derby győzelmet szerezte meg 1932-ben a ménes számára, majd 1937-ben Rüdiger sárga ménnel Dióspuszta Osztrák Derbyt nyert. A ménes a hasban import Botond, és a saját tenyésztésű Raphael révén is Derby-győzelmet ünnepelhetett, előbbi náluk is maradt fedezni, utóbbi pedig az orosz voszhodi ménesbe került, ahonnan Laky Ferenc közbenjárásával, Regény segítségével tért vissza a vére Magyarországra.
1947 őszén államosították a ménest, először a Honvédség, majd a Földművelésügyi Minisztérium vette át a vezetést. Babochay Sándor, majd Adamovich Károly került a ménes élére, de a kancák között 1952-ben bekövetkező vetélések miatt, Kertész Jenőt nevezték ki vezetőnek.
Dióspusztán született az első, már a világháború után belföldön nevelt Magyar Derby-nyerő Szaladin.1954-ben két importált Magyar Derby-győztes – Róbert Endre és Lubica – Dióspusztán nevelt fia, Rubint is elhódította a kékszalagot. 1955-ben Roppant nyert Derby-t, de 1953-ban Dióspusztán született a magyar telivértenyésztés egyik kiemelkedő versenylova és örökítője, az 1956-os Derby-győztes Imi is. A Magyar Derby babérkoszorúja továbbra is a dióspusztai ménest illette, 1957-ben Almáriom ,1958-ban Mormota, 1959-ben Indok, 1960-ban Hadnagy, 1961-ben Frappáns ért fel a csúcsra.
1962. január 1-jével az angol telivér ménesek, Dióspuszta, Tataremeteség, Kisbér, Apátipuszta, Kisbér – Nyeszkenyepuszta, Kerteskő, Szépalma és Porva a Bábolnai Állami Gazdaság fennhatósága alá kerültek. Röviddel ezután Burgert Róbert eltávolította a ménes éléről Ludván Lórántot, majd Bartha Miklóst, helyettük Lomniczi Bélát, majd Roskoványi Tamást bízták meg. A Tataremeteségi ménest az Esterházy vadászkastélyával együtt értékesítették.
Az 1963-ban született Nem igaz hozott újból hazai és nemzetközi dicsőséget a ménesnek, hiszen az 1966-os Magyar Derby mellett az Osztrák Derbyben és a Bayerisches Zuchtrennenben is győzni tudott. A ménes eddigi történetének kiemelkedő utolsó örökítője, sikereinek kovácsa Imperiál volt. Az 1968-ban Dióspusztán született Isztopirin már kétévesen bizonyította kiemelkedő képességét a Zukunfts-Rennen megnyerésével, ami később az 1971-es Magyar Derby, majd Berlin – Hoppegartenben az NDK Államtanácsa elnökének díjáért kiírt verseny megnyerésével erősített meg.
1968-ban a fiatal, tehetséges Prutkay Zoltán lett a ménes vezetője. Az 1969-ben született Immer, az 1972-es Magyar Derby-ben, a Millenniumi Díjban, a Kincsem Díjban, a Magyar St. Legerben és a Ménesek Nagydíjában bizonyította kiemelkedő képességét. 1978-ban Dimitrij könnyen nyerte a Derbyt, 1982-ben pedig Királyhágó győzött a ménes számára. A XX. század utolsó dióspusztai tenyésztésű Derby-nyerője 1994-ben Sir Khan volt.
Mivel Dióspuszta a hazai angol telivér tenyésztés utolsó bástyája, a kistenyésztők támogatásában és a hazai tenyésztési irányok kitűzésében meghatározó jelentőségű. A lóállomány tekintetében az állami ménes a legnagyobb hazai szereplő. Feladatuk a versenylovak tenyésztése, versenyeztetése és a magántulajdonban lévő kancák panziós kiszolgálása. Dióspusztán 64 bokszos istálló áll a tenyészkancák rendelkezésére, amelyet kiegészít egy 4 bokszos karantén istálló, valamint egy 36 bokszos istállósor pihenő és fedeztetésre érkező lovak számára. A ménistállóban 8 bokszban helyezhetők el a fedezőmének. A ménesben összesen 6 futóistálló található, melyek a csikónevelést szolgálják.
A ménes évről évre 40-45 saját kancával tenyészt. Jelenleg már a tenyészkancák 70%-a import, amelyek nyugat-európai színvonalú pedigrével rendelkeznek. A saját csikólétszám általában évi 28-30. A ménesben yearling korig nevelkednek a lovak, majd innen kerülnek a tréningpályákra saját idomításban, illetve értékesítés vagy bérbeadás után. A tréningben lévő versenylovak száma 60-70.
Az elmúlt évek tenyésztésének eredményességét bizonyítja, hogy 2015-ben Megkapó a Derby második helyezése és a Kancadíj megnyerése után a legeredményesebb magyar tenyésztésű ló lett, 2016-ban pedig My Luck a Nemzeti Díjban, a Kovács Mihály Emlékversenyben és a Magyar St. Legerben elért győzelmei alapján az „Év Lova címet kapta”. 2018-ban Esti Fény nyerte a Magyar Derbyt, így 24 év szünet után ismét dióspusztára került a kékszalag. Később a Kincsem Díj és a Magyar St. Leger megnyerése után az „Év Lova” címet is kiérdemelte. Azóta már Black-Type státuszba került és a közelmúltban Ausztráliában ért el kiemelkedő sikert.
A közelmúltban a tragikus körülmények között elhunyt Hegedűs Zsolt vezette a ménest, aki hitt abban, hogy nálunk is lehet minőségi lovat tenyészteni, amivel megkezdheti a magyar telivértenyésztés felzárkóztatását. Nemzetközi szinten is jegyzett származású vemhes kancákat vásárolt, munkájának gyümölcse még most érik be igazán. Jelenleg a Kincsem Park korábbi munkatársai, Földes Bence (ménesvezető) és Földes Luca (ménesgazda) irányítják a dióspusztai angol telivér ménest.
Tata – a magyar Newmarket
A XIX. század lóversenyzésének fellegvára volt Tata, melynek Count Niki, azaz gróf Esterházy Miklós nagy szakértelemmel volt a létrehozója. Ez idő tájt Angliában treníroztatták lovaikat a tehetős magyar főurak, akik aztán itthon hazai versenyeken mérettették meg kedvenceiket. De miután Count Niki megalkotta a tatai tréningközpontot angol mintára, ez lett a magyar lóversenyzés központi tere. A valamikori várból megmaradt egy-két bástya környezetében a kor minden igényének megfelelő idomító telep hozott létre, valamint egy igen jó hangulatú versenypályát. A stílusos tribünjét Feszty Árpád tervei szerint építették meg, ide érkeztek zsokék és trénerek, Webb, Heath, Smart, a Bulfordok, Hawthorne, Harry Milne, Hough, Adams és Hitchek. Lüktető, pezsgő élet költözött Tatára az angol kolónia megjelenésével, akik távol hazájuktól, de angol stílusuknak megfelelően élték mindennapi életüket. A tatai trafikban a gyarmatbirodalom minden áruját megkaphatták, a szivarokat, a whiskyket és a kedvelt pezsgőjüket.
Az európai arisztokrácia kedvenc találka helye volt a tatai lóversenytér, együtt szorongott a svájci stílusban megépített fatribünökön Ferenc József, Vilmos császár és a szerencsétlen sorsú Rudolf gróf, valamint Batthyány Elemér kedvenc barátjával, a Walesi herceggel. Ebbe a virágzó turfi világba érkeztek a művész világ tehetséges alkotói, Emil Adam, Pálik Béla, mint lóportré festők, de felcsendültek itt Johann Strauss premierek is. A tatai színpad többszöri vendégei voltak színészek Bécsből és Berlinből, jó nevű zenészek a bécsi Operából és világhírű balett táncosok Párizsból.
Le Maire, May, Royston, Webb, Heath, Adams, Taral, a tatai istállók szerződtetett zsokéi voltak, de itt lovagolt az angol Barrett is, aki 1893-ban, az Osztrák Derby-ben Batthyány Elemér lovával, Gourmaand-dal diadalmaskodott. Az egyik legjobban megfizetett zsokénak, a dúsgazdag Kodolitsch-lány lett a felesége, így nem csoda, hogy volt miből kifizetni a napi 150 üveg pezsgőt a tatai vendéglőben. Az Adriai-öbölben várta jachtja, ha éppen a dalmát partokhoz volt kedve.
Felnevelkedett köztük néhány magyar fiú is, Kaposi és Janek. Tatai volt Gulyás Mihály is, aki a nyerő Kokorón ült 1912-ben, a Derby-ben. Majd öreg korára saját trafikjában árulta a szivart a még itt lévő angoloknak.
Az 1890-es évek kezdetén, az Alagi Tréningközpont megnyitásakor Tata elcsendesedett. Talán az utolsó angol, az öreg tréner Hough volt, aki kitartott második keresete, a ringlispil üzemeltetése mellett, a tatai gyepen.