Bajnok volt, hős lett, legendává vált

– mondta róla találóan Dömötör Tamás a 2000-es évek elején az egyik riportfilmjében. Többségünknek, akik hosszú évek óta a magyar lóversenysport bűvkörében élünk, nem szükséges részletezni Pali világhírű tetteit, színes pályafutását. Akik azonban már nem találkozhattak vele, nem is tudják elképzelni a 73 éves korában is aktívan lovagló fáradhatatlan zsenit.

Nagyon vidám ember volt, de a versenypályán nem ismert tréfát. Gazdag és eredményes pályafutására nehéz jelzőt találni. A tény: hogy ő volt a legnagyobb. Több, mint öt évtizeden keresztül volt a csúcson.

Már fiatalon, az ötvenes évek elején bajnok lett a pesti pályán. Mindent el akart élni és mindent el is ért, amit zsoké elérhet Magyarországról indulva. Szűk volt neki az ország, eljutott Amerikába és a világ egyik leghíresebb versenyében is lovagolt, a Kentucky Derbyben.

Vérbeli sportemberként az utolsó pillanatig ereje teljében volt, életét a sport, a versengés töltötte ki. Ebben pedig nem volt hiány. A hivatalos magyar lovas örökranglistán 1086 győzelemmel magasan az élen áll. Mindezt úgy érte el, hogy évtizedeken keresztül külföldön lovagolt. 1953-ban és 1956-ban magyar champion lovas lett, majd legközelebb dr. Fehér Dezső igazgató invitálására csak 1978-ban látta ismét itthon a pesti közönség. Annyira kiemelkedett a mezőnyből, hogy szinte unalmasakká váltak a futamok. Véglegesen a 90-es évek elején, többek között a későbbi Magyar Derby nyerő telivérnek, Jeremynek köszönhetően költözött haza. Itt és velünk élt, lovagolt és versenyzett halála napjáig.

Kállai olyan egyénisége volt a magyar sporttörténetnek, amire kevés példát találunk. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ő a mi sportunk Puskás Öcsije, Papp Lacija, Balczó Andrása, Darnyi Tamása. Sajnos, a kevésbé népszerű sportunk miatt, ezt kevesen tudták. Pedig Pali mindent megtett, hogy a galoppsportot méltón elismerje a magyar társadalom. Minden meghívást elfogadott, szerepelt, újságokban, rádiókban, televíziós show műsorokban. Ha kellett siklóernyőzött, ha kellett az Imperiál szobor talapzatára felállva adott interjút 2000-ben a Derby hetében. Állandóan mosolygott és hatalmas nagy szeretettel mesélt a lovakról.

Most itt állunk Pali halála után 18 évvel az őt megillető síremléke mellett és emlékezünk rá, beszélgetünk róla. Jól írta a Magyar Turf, mikor befejezte földi pályafutását: – „Bajnok volt, hős lett, legendává vált. A legendák pedig sose halnak meg. Pali, örökre velünk maradsz.”