Vannak lovasok, akik eredményeikkel hívják fel magukra a figyelmet, és vannak, akik a hozzáállásukkal. Dickinson Judit azon kevesek közé tartozik, akiknél ez a kettő szervesen összetartozik. A 2025-ös évet champion amatőrlovasként záró sportoló a Fegentri világbajnokság összetett második helyezettjeként nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is letette a névjegyét.
A lovashölgy története azonban nem egyik napról a másikra íródott. Kitartás, önfegyelem, eltökélt munka, a kudarcok tudatos feldolgozása és egy mély, ösztönös kapcsolat a telivérekkel – ezek jelölik azt az utat, amely idáig vezetett. Interjúnkban nem csupán a sikereiről beszélgettünk, hanem az emberi küzdelmekről is, amikből bizony akad, ha valaki versenyzőnek áll.
A kezdetek
Judit 1981. május 8-án született Budapesten. A galoppsporttal fiatalon került kapcsolatba és amatőr lovasként hosszú évek óta meghatározó szereplője a hazai és nemzetközi versenyeknek. Jelenleg 55,5 kilogramm a legalacsonyabb vállalt súlya, ugyanakkor jövőre célja, hogy további 1–2 kilogrammot csökkentsen anélkül, hogy az a teljesítménye rovására menne.
A sportoló 1996-ban került először ló közelébe. Édesanyja találta meg Házi László mestert, akinél húgával együtt kezdett lovagolni.
„Onnantól kezdve ez lett a természetes közegem, és tulajdonképpen ott indult el minden” – emlékezett vissza a lovashölgy.
Volt olyan pillanat, amikor tudtad, hogy ez a sport több, mint hobbi?
„Nem tudok egyetlen konkrét pillanatra visszaemlékezni. A galoppsport egyszerűen magával ragadott. Mire észbe kaptam, már teljesen „megfertőzött”, és tudtam, hogy ez több lesz egy egyszerű időtöltésnél.”
Ki volt az első ember, aki igazán hitt benned?
„Édesanyám volt az első, aki igazán hitt bennem; ez a háttér azóta is meghatározó számomra.”
Milyen volt az első versenyed?
„Az első ló, akit versenyben lovagoltam, Thalestria (Mafhum (IRE) – Twilight Star) volt, 2006. június 25-én, Farkas Tibor mester színeiben, a Nagymágocsi hendikepben, 1600 méteren. A futam előtt iszonyatosan izgultam. Leginkább a kikentrétől tartottam, mert ez teljesen ismeretlen volt számomra. Viszont soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor a befutóra fordulva megláttam magam előtt a célegyenest. Lenyűgöző volt. A mai napig úgy érzem, hogy talán ott dőlt el végleg: ez nem csak hobbi lesz.”
A hétköznapok
Judit napjai rendkívül strukturáltak, és szezonon kívül sem lazul fel igazán a rendszer. Az amatőr champion fontosnak találja a testi-lelki egyensúly megtartását a kirobbanó kondíció megtartása mellett: ennek részleteiről boldogan mesélt.
Milyen egy átlagos napod versenyszezonban és azon kívül?
„Nincs nagy különbség: szezonban jobban odafigyelek az étkezésre, és többet lovagolok, de az edzés mennyisége évszaktól függetlenül változatlan. Hetente négy alkalommal, reggelente 2–4 lovat nyergelek, ezután hazamegyek, zuhanyzom, gyorsan ebédelek, egy kis házimunkát végzek, majd megyek dolgozni a kutyakozmetikába. Minden másnap részt veszek a veresegyházi S. W. A. T.-edzéseken.”
Mit ad hozzá a S. W. A. T.-edzés a felkészülésedhez?
„Ez egy kőkemény funkcionális edzés, tele gimnasztikai és súlyzós gyakorlatokkal. A S.W.A.T során nem csak a fizikai erő és az állóképesség fejlődik, hanem a testtudat, a rugalmasság, a robbanékonyság és a dinamika is. Szerintem a létező legjobb erőnléti edzés a lovaglás mellett.”
Hogyan tartod magad mentálisan formában?
„Minden nap vezetett meditációt hallgatok. Ez segít lenyugodni, fókuszálni, és fejben is frissnek lenni, bármi is legyen a feladatom.”
Van versenynapi rutinod vagy babonád?
„A versenynapokon mindig két főtt tojással kezdem a reggelt. A pályára legalább két órával a futamom előtt érkezem, de általában már az első kikentre előtt megtalálnak a mázsaházban. Miután odaadom a kimázsált felszerelést a nyergelésért felelős embernek, indulok is bemelegíteni és nyújtani az öltöző szaunájához. Ott valóban egyedül tudok lenni, így képes vagyok igazán fókuszálni.”
Hogyan kezeled a nyomást és a kudarcokat?
„Idén megtanultam elfogadni, ha hibázom. Végig gondolom, hogy mi történt a verseny során, meghallgatom mások tanácsait, tanulok belőle, majd tovább lépek. Nem ragadok bele egy-egy sikertelen pillanatba. A súlyhatárral kapcsolatban pedig soha nem vállalok el olyan alacsony terhet, amelyet ne tudnék biztonságosan és felelősséggel ellovagolni.”
Sikerek és kudarcok emberi szemszögből
A mentális fordulópontok nem csupán sportolóként, de magánemberként is kihívást jelentenek. Hogyan lehet felállni egy hullámvölgy után? Hogyan érdemes kezelni a sikert? Nos, erre nincs egyértelmű útmutatás, az azonban biztos, hogy Judit mindig végtelen pozitivitással néz a jövő elé és ez a hozzáállás megkönnyíti mindennapjait.
Melyik győzelmed áll a legközelebb a szívedhez?
„A 2018. július 1-jén, a budapesti Fegentri női amatőrversenyben Mansiois (FR) társa lehettem versenyben. Aznap nem találtunk legyőzőre, és ez volt az első alkalom, hogy eljátszották nekem a magyar himnuszt. Amíg élek, nem felejtem el.”
Idén melyik volt a legkedvesebb sikered?
„Karlovy Varyban szereztem az első külföldi győzelmemet Nikoletával (FR), Magdeburgban pedig egy sorsfordító sikert éltem meg Limbo Dancer-rel (GER). Nagyon közel áll hozzám Somlyó Szépének győzelme is Kovács Sándor mester dresszében, illetve az utolsó versenyem Pisában, Le Bagarre-ral (IRE). Mindig is az volt az álmom, hogy Olaszországban nyerjek, sokat jelent, hogy sikerült megélni.”
Volt olyan vereség, amiből sokat tanultál?
„Igen, voltak olyan versenyek, amelyek rajtam „mentek el”. Ezek mindig nagyon bántottak, hiszen szívvel-lélekkel dolgozom minden lóval. Úgy gondolom, hogy amatőr státusz nem jelent kevesebb felelősséget, hiszen ezek a lovak élsportolók, bárki is ül a hátukon, ki kell hozni belőlük a legjobbat.”
Volt mélypontod a pályád során?
„Igen, többször is. El kellett fogadnom, hogy amin már nem lehet változtatni, azt el kell engedni. Feldolgoztam a hibákat, levontam a tanulságokat, és mentem tovább. Mindig előre nézek.”
Mi ad erőt a nehéz napokon?
„A családom. Nélkülük nem tudnám csinálni ezt a sportot.”
A telivér – sporttárs, barát, kedvenc
A lósport tisztán a teljesítményről szól, ahogy a Formula 1, ez is egyfajta száguldó cirkusz. Minden teljesítmény mögött azonban ott van egy élet, egy lélek. Judit számára a ló nem csak egy eszköz, hanem társ is.
Van olyan ló, akivel különleges kapcsolatod volt?
„Igen, több is. My Little Zazou (CZE) a saját lovam, ő az igazi „barátnőm”. Opium Bullet-tel (GB) elég volt csak egy feladatra gondolnom, már tudta, mit szeretnék. Mágnás Miska (IRE) a büszkeségem volt és Tunéziával (FR) is nagyon szoros kötelék alakult ki közöttünk.”
Mit tanítottak neked a telivérek?
„Leginkább alázatot és kitartást, illetve azt, hogy hogyan és mire kell igazán figyelni. Olyan dolgokra vezettek rá, amit ember nem tud megtanítani.”
Inspiráció, hitvallás, jövőkép
A versenypályán eltöltött percek mögött ott vannak azok a csendesebb, láthatatlan erők is, amelyek egy sportolót nap, mint nap tovább visznek. A jövőbe vetett bizalom legalább olyan fontos, mint a fizikai felkészültség vagy a technikai tudás. Ezek adják azt a stabil alapot, amelyre hosszú távon is lehet építkezni — akkor is, amikor a reflektorfény éppen máshová irányul.
Mit üzennél a feltörekvő, fiatal lovasoknak?
„Azt, hogy legyenek alázatosak és kitartóak, hiszen a befektetett munka mindig megtérül.”
Milyen álmaid vannak még?
„A sportkarrier szempontjából két dolog még bakancslistás nálam. Az egyik álmom, hogy Amerikában versenyezzek, a másik, hogy egyszer lehetőséget kapjak a St. Moritz-i White Turf napján.”
Mit hozott számodra a 2025-ös év?
„Ez az év igazi mérföldkő volt. Úgy érzem, az életem minden területe rendeződött. Jövőre szeretnék itthon is jobban érvényesülni, illetve szeretném Fegentri-sorozatot folytatni – a család és az anyagi terhek miatt azonban már kisebb intenzitással…. Az év zárásaként szeretnék köszönetet mondani elsősorban azoknak a lovaknak, akik értem és velem küzdöttek azért, hogy ezt az eredményt elérhessem. Továbbá szeretném hálámat kifejezni azoknak a tulajdonosoknak, trénereknek, akik megtiszteltek a bizalmukkal. Külön köszönet a Kincsem Parknak, hogy lehetőséget adnak az amatőröknek, hogy részt vehessenek a Fegentri sorozaton.”
Dickinson Judit története nem a „gyorsan jött, gyorsan ment” típusú sikerekről szól. Sokkal inkább arról, hogyan lehet évek munkájával, önismerettel és következetességgel eljutni oda, ahol az ember már nem bizonyítani akar – hanem jelen lenni, felelősséggel és hitelesen.
Ahogy Frank Sinatra énekli: My Way – és Judit valóban a saját útját járja – és ez az út még messze nem ért véget.
Dr. Kis Judit