Ellentétben a Szigetországgal, itthon még nem annyira elterjedt az agársportban a szindikátusi tulajdonlás, mondhatni a Tietek az első, a Hungarian Bhoys Syndicate, amiben öten vagytok tagok, azaz Bhoy tulajdonosai. Miért döntöttetek a közös tulajdonlás mellett?
Ennek az az egyszerű oka van, hogy Bhoy-t olyan áron kínálta két éve az írországi kennel, ahol versenyzett, amit egyikünk sem tudott volna egyedül kifizetni, azonban komolyan felkeltette az érdeklődésünket, hiszen a 2020-as Ír Derby-n a negyedik fordulóig jutott nagyon szép eredményekkel, ezért összeálltunk öten és úgy döntöttünk, hogy közösen megvesszük és továbbra is kint futtatjuk.
Mikor és miért jött mégis haza Magyarországra?
Tavaly előtt ősszel vettük meg az Ír Derby után, majd néhány versenyt követően Angliában kerestünk neki egy trénert, akivel beneveztük a tavasszal induló Angol Derby-re. Az első fordulón sikeresen tovább is jutott, azonban egy izom sérülés miatt a második futamból sajnos vissza kellett vonnunk. Azonnal megkezdődött kint a rehabilitációja, ami nagyrészt sikerült is közel 2 hónap alatt, azonban utána már nem úgy futott, mint azelőtt, ezért úgy határoztunk – tekintve, hogy fiatalabb már nem lesz -, hogy hazahozzuk és a tréningezésemben itthon futtatjuk még 1-2 szezont, függően attól, hogy bírja. Így végül tavaly ősszel megérkezett Magyarországra, a telet pihenéssel és akklimatizálódással töltötte, majd tavasszal megkezdtük a közös munkát.
Utaltál rá a döntő futam előtt, hogy nem csiszolódtatok még teljesen össze, ennek fényében mennyire vagy elégedett a teljesítményével? Ha lett volna több időtök együtt, többet ki tudtál volna hozni belőle szerinted?
Azt gondolom, hogy a döntő napján egészen egyszerűen nem volt benne több. Így is, ha reálisan nézem, akkor ebben a mezőnyben, egy ilyen start és az egyes kanyarban való tülekedés után a harmadik hely is nagyon szép eredmény. Bár, ha nagyon őszinte akarok lenni akkor utólag már el merem mondani, hogy volt azért bennem egy pici csalódás, mert hát ahogy a többiek is, én is bíztam a győzelemben. Összeségében azonban nagyon elégedett vagyok vele, szépen dolgozott a három hét alatt. És igen, ahogy arra utaltam már előzőleg, valóban nem csiszolódtunk még teljesen össze, kicsit más tréningre van szüksége, mint az eddigi agaraimnak, így ehhez még idő kell, mire teljesen kitapasztalom mi a legjobb a számára, de határozottan úgy látom, hogy van még benne több.
Testvéreddel Márkkal egy helyen éltek, együtt tréningezitek az agaraitokat, így talán mondhatjuk úgy a közös tréneri munka szempontjából, hogy együtt indultatok a két agárral. Nem okozott gondot, hogy a döntő napján gyakorlatilag egymás ellen futottatok?
Bennem alapvetően nagyon jó érzések vannak, hiszen két agárral indultunk neki az idei Derby-nek és mindkettővel bejutottunk a döntőbe, ami nagy dolog. Béla szemszögéből pedig még nagyobb a büszkeség, hiszen hazai tenyésztésű agár, akinek az apja saját agarunk, Lemon Bale. Fiatal, tapasztalatlan kutya létére nagyon szépen futott mindkét előfutamban és a döntőben is, ami ugyan már nagyobb falat volt neki, de az első kanyarig együtt tudott maradni a mezőnnyel, a legjobbak között. Ha valamelyikük megnyerte volna a versenyt az csak hab lett volna a tortán, de így is nagyon elégedettek vagyunk velük.
Hogyan tovább, mik az idei tervek?
Konkrét kitűzött célunk nincs, de dolgozunk, készülünk tovább és tervezzük, hogy részt veszünk a soron következő versenyeken is.
Hogyan érezted magad összeségében a három hét alatt?
El kell mondjam, hogy a legelejétől kezdve szerves tagjai vagyunk a Kincsem Park agárversenyeinek, az egyenes futamok időszakától a pálya épülésén át napjainkig. A magam részéről mindennel nagyon elégedett voltam, hibátlanul mentek le a versenyek, tökéletesen rendben volt a pálya, a futambeosztások, a boxoltatás, a paddock, orvosi ellátás…stb. Úgy tűnik végül minden összeállt és jól működik. Nagyon hálásak lehetünk, hogy megépült egy ilyen komplexum és itt versenyezhetünk. Hálásak lehetünk egymásnak is, hiszen egymást húzva egyre gyorsabb és egyre jobb kutyák kerülnek be az itthoni állományba, egyre sokszínűbb versenyeknek adva ezzel lehetőséget. A most döntőbe jutott hat agár nagy része Angliában és Írországban is megállta és megállná még most is a helyét open kategóriában, ami nagyon nagy dolog szerintem. Fontos, hogy mindenki segítően és pozitívan álljon ehhez az egészhez, hogy összefogóan, együttműködve vigyük tovább az eddigi fejlődést, hogy még évtizedek múlva is, akár az én gyerekeim is jöhessenek ide versenyt nézni, illetve futtatni, ha lesz kedvük.
Végezetül szeretném külön megköszönni a páromnak, Horváth Gerginának, Kókai Arnold és Dömötör Attila barátomnak és testvéremnek a sok segítséget, hiszen nélkülük nem sikerült volna ez a szép eredmény, így a siker közös, és ezúton is szeretnék még egyszer szívből gratulálni Papa Adriannak a győzelemhez, nagyon szép verseny volt!
Fotók: POP- Pet on Pictures