Gönczi Rebeka élete lehetőségét kapta tavaly ősszel, amikor Frankie Dettori társaként ülhetett két angol lovat (Sceptic és Tides Of War) az Aperianov Zakariás Emlékverseny – Imperiál Díjban és a Kincsem Díjban. Ugyanakkor az olasz fenomén mellett nem csak történelmet írt, hanem az elismerések mellett Angliába is meghívta Fitri Hay. Talán még fel sem ébredt az álomból, amely máris folytatódik, így Rebeka a szigetország déli részén fekvő Berkshire államban, Newbury közelében találta magát. Ennek kapcsán kérdeztük az eddigi tapasztalatiról, élményeiről.
Mikor és hogyan jött ez a külföldi lehetőség?
Pontosan emlékszem, hiszen életem egyik legszebb napja volt 2023. szeptember 2-a, ami egyben a névnapom is. Soha nem fogom elfelejteni a Kincsem Parknak azt a lehetőséget, hogy én lehettem Frankie Dettori istállótársa és mellette Fitri Hay-ék gyönyörű dresszét viselve, én képviselhettem az angolokat. Ez egy elképesztő élmény maradt számomra, azt hiszem az egyik legmeghatározóbb pillanata volt a tavalyi évemnek és egyben az egész pályafutásomnak. Óriási élményekkel gazdagodtam, de ezzel még nem ért véget ez a fantasztikus nap. A lovaglások után a racing manager hívott, hogy Ftiri Hay-ék nagy szeretettel várnak a napzáró vacsorára is. Egy óriási asztalt terítettek egy csodálatos étteremben, ahol ott volt az egész stáb: a trénerek, az utazó abrakmester, a menedzser. Én Dettori mellett ültem, szemben Fitri Hay-ékkel, akik nagyon elégedett voltak a napi teljesítményemmel és többször felvetették, hogy menjek ki hozzájuk a téli időszakban és próbáljam ki Angliát, mert biztosan tetszeni fog. Először csak mosolyogtam és nem hittem, hogy komolyan is gondolják, de szerencsére valóra vált ez az álom.
Hol töltöd a telet és meddig maradsz kint?
Hay-éknek nagyon sok helyen, több trénernél vannak lovaik, de Alex Cole racing manager ajánlotta a Park House Stable-t, Andrew Balding istállóját Kingsclare-ben. Nehéz most következtetéseket levonni rögtön az első hét után, de szuper helyre kerültem, 203 ló van itt tréningben. Terveim szerint március végéig leszek kint, amíg odahaza el nem kezdődik a versenyszezon. Hálával tartozom az otthoni istállómnak és az embereknek, hogy tartják a frontot a téli felkészülési időszakban nélkülem, hogy ezalatt én máshol tanulhassak.
Milyen az időjárás és az ottani körülmények?
Azt hiszem eddig kegyes volt velem az ég, mert csak egyszer esett az eső az esti istállózásnál, így még hála istennek nem kellett megtapasztalnom a hírhedt angliai időjárást. Egyelőre hideg van, sokszor fúj a szél, de sokkal enyhébb az időjárás, mint otthon. A tréning folyamatosan zajlik, eddig három pályát volt szerencsém látni és kipróbálni. Van egy kisebb körpálya, amit lassú kentrére használnak, ennek a talaját semmilyen formában nem befolyásolja a fagy. A „new gallopp” nevű pálya egy domboldalnak megy fel (otthon ezt hívnánk vadász munkának), ezt megviselte az időjárás és Andrew Balding nem volt elégedett a felület minőségével, ezért egy hete renoválják, markolók hozzák rá az új, speciális homokot. Illetve található még egy galopp pálya is (úgy mondják, hogy felmegyünk a hegyre), ott is karbantartás és pályafigyelés zajlik, hogy a galopp munkát rendben meg tudjuk csinálni. Gyönyörű tisztaság és elképesztő precizitás van itt, fantasztikusak a körülmények és minden adott ahhoz, hogy a legmagasabb szinten történjen a lovak felkészítése.
Hogy érzed magad Hay-éknél, mennyire tudtál alkalmazkodni a munka tempóhoz?
Nagyon jól érzem itt magam, de jelenleg még körülnézni sincs időm a Hay lovak között, vagy jobban megvizsgálni a többiek névtábláját, hogy melyik tulajdonoshoz tartoznak és milyen a származásuk. Nagyon örülök, hogy világot láthatok és Angliában lovagolhatok, itt teljesen más a mentalitás. 203 lóval egy nagyobb létszámmal működő rendszerben veszek részt, ezt nagyon jó megélni magyarként.
Folyamatosan cserélődnek alattunk a lovak, így szinte nem is lehet követni, hogy a többiek éppen mit dolgoznak. Van egy állandó társam, akit az első naptól kezdve lovaglok, többnyire lassú kentréket, intervallokat és dombra felfelé végzett munkákat megyünk. Én az alapozó időszakba csöppentem bele, a jobb lovaknak majd itt is március-áprilisban kezdődik a szezon, most egyelőre trappolnak és a school-ban (fedett négyszög) gyakorolnak, ahol nagyon jól lehet őket irányítani és sokat tanulnak, így egy kis idomítás is kerül a tréning programjukba.
Milyenek a tréningek, hogy néz ki egy napod?
Általában itt később kelek, mint otthon, elég 5:40-kor felkelni és egy óra múlva indulni az istállóba, 7:10-kor pedig már a school-ban kell lennünk felnyergelve, trappolásra készen sétálunk. Már az esti istállózásnál látjuk, hogy másnap kit fogunk lovagolni, de sokszor még mindig nehéz eligazodni. Tíz yardon 203 ló van, a telivérek neve mellett pedig külön szín jelöli, hogy melyik yardon helyezkedik el, és mellé fel van rajzolva, hogy azon belül hol található. Ez sokszor egy 400 méteres sétát igényel, kezedben a nyereggel, izzasztóval, takaróval és az ápoló szerekkel együtt, így nem egyszerű megkeresni a lovadat. Szerencsére pár nap alatt sikerült elég jól megtanulnom a yardok elosztását, átlagosan 5 lat van kiosztva egy napra, de van aki kevesebbet kap. A második után, 9 óra körül van egy 25 perces reggeli szünet az aprrenticeknek és lovasoknak kialakított hostelben (ugyanitt van az ebéd és a vacsora is). A lovasoknak kell szénát vinnie, a spongya vizet kikészítenie a lovaglás előtt, a patákat kikaparnia, a lovaglás után átspongyázni, míg a benti munkások vizet hoznak és kiganéznak. 12:30-kor van ebéd és utána indulok a szokásos futásomra, hiszen alapozó időszakom van és ilyenkor tudom teljesíteni, vagy a szabadnapomon. Egyébként olyan fantasztikus lehetőség is adódik, hogy egy héten többször is el lehet menni edzésre, amelyet itt tartanak az apprenticekre és munkalovasokra specializálódva. Nagyon sűrű a napom, mert amikor letudom a futást, már öltözhetek is a 4-től 6-ig tartó, esti istállózásra. Ilyenkor a lovak helyét el kell igazítani, új forgácsot rakni, itatót-etetőt mosni, új vizet önteni, leápolni és megetetni, valamint takarózni a lovakat. Általában egy emberre négy-hat ló van osztva, hat órakor pedig már vacsora. Utána hulla fáradtan jövök haza és beesek az ágyba, de azért még igyekszem a szeretteimmel beszélni.
Mi volt a legnagyobb újdonság számodra?
A legnagyobb újdonság, hogy ennyi lóval kell foglalkozni és rengeteg ember dolgozik ebben az istállóban (több mint 70). Magyaroroszághoz képest itt minden le van betonozva és azon mennek a lovak, így nem száll a por. Persze Alagnak a légköre is magával ragadó, a természet közelsége különös érzést ad az embernek és a lónak egyaránt. Mindkettőnek van előnye és hátránya is. A másik nagyon érdekes a school, amit szeretnek használni, hogy a lovak négyszögben is dolgozzanak. Amiben nagy különbség van, hogy itt nagyon nehéz a licence megszerzése, az már egy külön státuszt jelent és azzal már könnyedén nyílik esély a lovaglásokra. Nálunk ez fordítva van, jóval egyszerűbb licenchez jutni, de utána elég kevés a lovaglási lehetőség.
Milyen az istálló közösség?
Az istálló közösség nagyon jó, aranyos a tréner és az asszisztensek, az abrakmesterek is rengeteget segítenek, nagyon emberségesen bánnak velem és türelmesen elmagyaráznak mindent. Javarészt mindenki tudja, hogy Sceptic-et lovagoltam Magyarországon, és ez mindig boldogsággal tölti el a szívem. Szuper a csapat, jól fel van építve a rendszer, a fiatal lovasok is nagyon szerényen és alázattal végzik a munkájukat, ami igencsak követendő példa.
Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?
A tréning programomat tekintve, nagyon erős, pozitív visszajelzést kaptam, hogy ezt tényleg ilyen komolyan kell csinálni. Nagyon sokat futnak és az edzők is nagy hangsúlyt fektetnek az erőnléti edzésekre, ami nagyon fontos egy zsokénak a versenyekre való elkészülésben. Nem elég a munkában való lovaglás, ami persze önmagában is igénybe veszi az ember szervezetét, de a tréningek kiegészítik, hogy megfelelő kondicionális állapotba kerüljünk.
Mi a titkos vágyad, amit az ott töltött idő alatt szeretnél megélni/ kipróbálni?
A legnagyobb vágyam, hogy angol földön is lovagolhassak egy versenyt, azzal még egy óriási álmom válna valóra. Nagyon szeretném megélni ezt az élményt, de ha csak munkában lovagolhatok ilyen fantasztikus telivéreket, én már ezzel is nyertem. Teljes mértékben sikerült kilépni a komfortzónámból, hiszen egyedül kijöttem Angliába, Andrew Balding (aki legutóbb is harmadik volt a ranglistán) istállójához. Szeretnék köszönetet mondani Kovács Botondnak is, aki a szaktudásával igyekezett felkészíteni és elmélyíteni az angol nyelvtudásomat, az ő segítsége nélkül valószínűleg el lennék veszve.
Hazatérve milyen célokat tűzöl ki magad elé az idei évre?
Minden évben az a fő célom, hogy minél több versenyt sikerüljön győzelemmel zárni, minél több trénernek szeretném elnyerni a bizalmát. Nagyon örülnék, ha pár nagyversenyt is meg tudnék nyerni, nyilván mindenkinek Magyar Derby elhódítása lebeg a szeme előtt. Sőt, mint tudjuk, idén az Osztrák Derbyt is Magyarországon rendezik, így az is nagy vágyam, hogy ott is újra starthoz álljak. A Kincsem Parkban ez még nagyobb öröm lenne.