Írta: Sam Walker, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.
A Longines World Rankinget (Longines Világranglista) összeállító bizottság 2018-ban Ausztráliát emelte piedesztálra. 2014-ben ugyanez történt Japánnal. Akkor két szinte ismeretlen telivér, Just A Way és Epiphaneia állt a lista élén.
Jelenleg a nyolcéves Winx és Cracksman a legjobb, és négy ausztrál futam szerepel az első tíz legrangosabbnak ítélt verseny között. Ezt azzal tetézték, hogy a száz legjelentősebb nagydíjba harmincegy ausztrált soroltak be. Természetesen mindamellett, hogy megemeljük kalapunkat a déli félteke versenyrendezői és versenyszervezői előtt, nem árt megemlíteni, hogy Nagy-Britanniában is kitűnő eredményeket tudott felmutatni a versenyüzem, hiszen alig múlt el hét anélkül, hogy ne lett volna hangos a világsajtó egy-egy brit idomár vagy brit tréningből érkező ló sikerétől. Ennek ékes bizonyítéka volt az októberi Arc-meeting Longchamps-ban, ahol a hat Group 1-es versenyből ötöt nyertek meg a szigetország trénerei. Pár héttel ezután a Canadian International-mítingen mindkét Grade 1-es futamát behúzták, az ausztrál Caufield Cuppal is ugyanezt tették, és akkor még nem beszéltünk a pazar Breeders’ Cup szereplésről. A sors furcsa fintora, hogy a szintén ausztrál Melbourne Cup tiszteletdíja is az óhazába került (a verseny megalapítása, 1861 óta először!), és a második és harmadik helyezést is brit trénerek szerezték meg.
2018-ban harminchét Group/Grade 1-es besorolású versenyt nyertek a brit idomárok világszerte, amely mellett szinte eltörpül az írek tizenhat sikere. Ausztráliát, a világranglista összeállítóinak kedvenceit, mindössze egy tréner képviseli e tekintetben, igaz akadt egy harmadik helyezés is (mindkét versenyt Új-Zélandon futották), pedig összesen tizennégy lovat indítottak Nagy-Britannia, Dubai, Hongkong és Új-Zéland pályáin. Otthon sem remekeltek, nem úgy, mint a britek. Kilenc Group 1-es versenyükben tizennyolc brit ló indult – négy győzelem hat helyezés áll nevük mellett.
Tudjuk, egyáltalán nem jellemző a britekre, hogy úton-útfélen erényeikkel kérkedjenek, de úgy tűnik, a lóversenyzés őshazájának szakmai fölénye minden eddiginél fényesebben ragyogott tavaly a világban. Ez azonban egyáltalán nem érzékelhető a World Rankingben. Sokat törtük rajta a fejünket, de nem sikerült megnyugtató választ kapni rá, hogy miért csupán tizenkilenc brit verseny került a világ száz legjobbja közé? Ez enyhén szólva is alulértékeltnek tűnik az ausztrál harmincegy futamhoz képest.
A Racing Post RPR-ratingje, amellyel nemzetközi viszonylatban is értékeli a versenylovakat, már hosszú idők óta mértékadó a sportban, és bátran kijelenthetjük, hogy objektivitásával és józanságával a világ egyik legjobb mércéje. Mindez aligha mondható el a Wolrd Ranking-rendszerről, hiszen mindenki által köztudott tény, hogy Cracksman 2 ½ kilogrammal magasabb képességszámot mutatott, mint Winx. Ez persze nem von le semmit a kanca teljesítményéből, de felvetődik a kérdés, hogy milyen szempontok alapján nyerik el a lovak helyezéseiket. És egyből adódik a következő dilemma is: milyen kritériumok alapján rangsorolják a világ futamait? Az is lehet, hogy a két ranglista eredményei összefüggésben vannak, hiszen csak olyan lovak lehetnek a világ legjobbjai, akik a világ legjobb versenyeiben többször is futottak.
Az igazságot azonban nem mi szeretnénk kimondani, az is lehet, hogy hiába keresnénk. A legmegnyugtatóbb, ha arra gondolunk, hogy a lóversenyzés eredményeit nehezen lehet más sportok, vagy egzakt tudományok eredményeihez hasonlítani. Maradjunk annyiban, hogy a lósport művészet, ahol bátran érvényesülhetnek a különböző trendek és izmusok, és ezt örömmel elfogadhatja minden turfrajongó, hiszen minden díjazott ugyanakkora örömet okozott a versenyterekre látogató és a televízió készülékek előtt izguló millióknak.