Látványos, szép küzdelmet követően a favorit Dante’s Peak győzött a Kállai Pál Emlékverseny-Budapesti Díjban. Az Álmodó istálló remek háromévese immáron ötödik sikerénél jár, a mostani klasszikussal pedig egy hazai nagydíj trófea is bekerült a repertoárba. A győzelemről, a jövőbeni tervekről Maronka Gábor idomárral beszélgettünk.
Gratulálunk a szép győzelemhez! A favoritok felett „lebegő” nyomás ellenére gyönyörűen hoztátok a várt sikert. Minden versenynek megvan a maga nehézsége, ezúttal komoly ellenfeleket kaptatok. Kitől tartottok leginkább?
Igazából én attól tartottam, hogy Báthory-t nehéz lesz megverni, hiszen ő mindig kiemelkedően teljesít. Úgy gondolom ebben az esetben csakis ezzel a taktikával volt esélyünk a győzelemre, nagyon örültünk mindannyian, hogy sikerült mindent a tervek szerint véghez vinnünk.
Dante’s Peak remekül szerepelt már az év elején is, pedig sosem „kényeztettétek” el egyszerű versenyekkel. A Nemzeti után pár szóban beszélgettünk róla, miszerint véleményed szerint rövid távon lehet eredményes, akkor úgy láttad egy tempós lóként ilyen és ehhez hasonló futamokat kell majd neki keresned.
Szerintem Ő nem olyan mint például Quelindo, akit sokkal inkább óvni, félteni kellett. Dante’s Peak egy kőkemény ló, stabil formáját tartja és bírja a kiképzést. Úgy érzem hazánkban fel fog érni a legjobbak közé, külföldön pedig a megfelelő hendikepek, condicionata-k közül érdemes vele „szemezgetnünk”. Táv tekintetében 1200-1400 méter között tud eredményes lenni. Ha már száz métert is emelünk a távján, hamar megáll. Megfigyeltem már, hogy nem fokozatosan fárad, hanem szinte „falnak ütközik” ahogy eléri a távbírása határát. Mindig igyekszünk arra koncentrálni, hogy jó tempója legyen, ne kelljen verseny közben szakaszokra osztani, és újraindítani. Ez a taktika szerencsére a vasárnapi napon is sikeresnek bizonyult. Tetszett neki a pálya, a küzdelem és a lovasa is.
Milano-ban remekelt az első sprintversenyében, majd a magasabb kategóriákban már nem tudott ismételni, ugyanakkor mindig szívből küzdött, mindent beleadott. Itthon a Tattersalls-Overdose Díj-ban láthattuk újra, akkor együtt futott mostani nagy ellenfelével. Érdekes, hogy akkor pont ők ketten voltak egy picit gyengébbek.
Úgy gondolom ott inkább az ellenfelek voltak erősebbek és egy igazi papírformát láttunk érvényesülni. Abban a versenyben minden ellenfél megfutotta a reális képességét, a nyerő és a helyezettek is jobbak voltak.
A mostani duplázás után elképzelhető, hogy még egyszer kihozzátok?
Sok minden függ a következő napoktól, bár a mai karámozáskor Dante’s Peak rendkívül friss volt, így van rá esély, hogy fut még egyet. Németország azon belül is Neuss vagy Dortmund szerintem feküdne neki.
Mindkét pálya különleges, rendkívül mély, szinte szántás utáni termőföldhöz hasonlítható. Óriási szórás mellett versenyeznek a lovak, rendszerint szétszakadnak a mezőnyök és hatalmas különbségekkel érnek célba az itt futók. Miért kedveled mégis ezt a pályát?
Dortmund és Neuss is sokban hasonlít az otthoni körülményeinkhez. Nálunk is nagyon mély a talaj, így ez a körülmény nem hátráltatja a legtöbb lovamat. Szerencsére nálunk szinte minden évben van néhány ló, aki késő ősszel is top formában marad, így velük bátran utazom ki. Velük ellentétben az ottani német lovak nagyon fáradtak már a szezon végén. Persze meg kell találni a megfelelő versenyzőket is, akik szívesen mennek az ilyen felületen, emellett képesek gyorsan kezdeni és megvan bennük a kitartás is, hogy végig tartani tudják az erős iramot. Ha visszaemlékszel Tim Twister-re, Mr. Machine-ra, Beau Dreamer-re, vagy Kalamo-ra, ők mind alkalmasak voltak erre a feladatra és talán Dante’s Peak követheti őket.
További sikeres felkészülést!
Varga Áron
fotó: dr. Kovács Gábor