Írta: Kovács Botond.
Vatinius-szal kezdett sorozatunk újabb állomásához, pontosabban telivéréhez érünk az alábbiakban. Mielőtt azonban belevágunk a turf-történelmi érdekességekbe, néhány gondolat erejéig tekintsünk körbe, és nézzük milyen környezetben aratta Handful emlékezetes győzelmét.
1923-ban egymást követik a dolgos hétköznapok Magyarországon. Újdonságnak számít, hogy üzembe helyeznek egy forradalmian új masinát, a rádiót, és elindulnak az első műsorok. Erről a Locomotiv GT együttes így emlékezett évtizedekkel később: „S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító, / És ott volt huszonháromban az első stúdió. / És műsor gyanánt akkoriban az is megfelelt, / Ha Marcal János segédtiszt egy nótát énekelt.” (Sztevanovity Dusán – Presser Gábor: A rádió, 1977). A kedélyeket nem különösen borzolta semmi, hacsak az nem, hogy teljes vagyonvelkobzásra ítélték az emigrációban élő gróf Károlyi Mihályt. A nyomasztó országvesztésről a Budapest egyesítésének ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekkel próbálja elterelni a figyelmet a kormányzat, és ez alkalomra megszületik az egyre népszerűbb Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár) című alkotása. Külföldön forrnak az indulatok. Spanyolországban Miguel Primo Rivera államcsínyt hajt végre, amely néhány esztendővel később a Spanyol Köztársaság kikiáltásához vezet. Münchenben egy Adolf Hitler nevű első világháborús veterán és zavaros fejű barátai addig sörözgetnek a Bürgerbräukellerben, amíg elhatározzák, magukhoz ragadják a hatalmat, ám hamar dutyiban kerülnek. Akkor még senki sem sejti, hogy a rácsok mögött töltött idő egy újabb világégés és sohasem látott borzalmak magvait hinti el. Ugyanekkor az Észak-Rajna-Wesztfália tartománybeli Elberfeldben megszületik Horst Tappert, Sárváron pedig világra jön Krausz László, aki később a magyarosabb csengésű Kabosra változtatja nevét. Mindketten a színészi pályát választják.
Egy gondolat erejéig még a szórakoztatóiparnál maradunk, és megjegyezzük, hogy Hollywoodban a huszonkét éves Walter Elias Disney és Roy Oliver nevű bátyja megalapítják a Disney Brothers Cartoon Studiót. Az év végén Párizsban végső búcsút vesznek Gustave Eiffeltől, aki nemcsak kiváló mérnök volt, hanem a meteorológia és az aerodinamika jeles szakembere is.
Három esztendővel mindezek előtt, 1920-ban báró Springer Gusztáv Lesvári Ménesében Handabanda megellette Mindegy apaságú pej mén csikóját, aki később a Handful nevet kapta, talán rakoncátlan természete miatt (handful am. csíntalan, nehezen fegyelmezhető). Valószínűleg ő volt az egyik utolsó ló, akinek születéséről értesülhetett a derék bankár, ugyanis 1920 áprilisában Bécsben elhunyt. Springer báró az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leggazdagabb üzletembere és legnagyobb telivér futtatója volt. Színeit (fekete, vörös sapka – fekete, vörös szalag és sapka) temérdek alkalommal vitték győzelemre lovai. Vinea (1884) és Dealer (1911) Preis des Jockey Clubot (Osztrák Derby) nyert, Palmyra (1875, holtversenyben Schwindlerrel), Galifard (1899), Bono Modo (1903) és Chilperic (1911) a Német Derbyben nem talált legyőzőre. Hadd számítsuk ide a Springer-örökösök, egészen pontosan Marie-Cecile Springer győzelmeit is, hiszen ő vitte tovább turf-barát édesapja istállóját és tenyészetét. Beaupreau Osztrák Derbyt (1929), Handful (1923), Try Well (1936) és Trissotin (1940) Magyar Derbyt nyertek. Összesen tíz Kék Szalag került Springerékhez. Az említett telivéreken kívül, a teljesség igénye nélkül, említést érdemel az Egyesített Nemzeti és Hazafi Díjat (1879) nyerő Ilona, akárcsak Isolani, aki ugyanebben a futamban és a St. Legerben is győzedelmeskedett (1880).
Kiemelkedő nemzetközi sikerekről is be tudunk számolni. Adular 1914-ben Ascotban King’s Stand Stakes-t és Kemptoban Stewards’ Handicapet nyert (a July Cupban harmadik lett), és talán még több dicsőséget szerez tulajdonosának, ha a brit kormány nem konfiskálja a hazai tenyésztésű pej mént arra hivatkozva, hogy V. György hadban áll I. Ferenc József császárral. (Csak halkan jegyezzük meg, hogy a jó, öreg György király változtatta a máig uralkodó dinasztia nevét Szász-Coburg-Gothairól Windsorra, azzal indokolva döntését, hogy a német gyökerű família neve így angolosabban hangzik.)
A lesvári Handful 1922-ben kezdte pályafutását Mravik Pál mester keze alatt Alagon. A korábbi mirigykórból visszamaradt légzőszervi nehézségek miatt viszonylag későn, szeptemberben lépett először pályára az 1000 méteres Kezdők Versenyében és egyből villantott Nagy Gézával a nyergében, miután küzdelemben nyakhosszas győzelmet aratott Bien Venu felett. Ennyi elég volt ahhoz, hogy az egy héttel későbbi Kettős Ivadékversenyben is induljon, ahol ismét Handful volt a leggyorsabb. Egy hónap múlva a Szt. László Díjban csak az ötödik helyezést tudta megszerezni, de az október végi 1300 méteres Austria-Preis után ismét őt ünnepelték Freudenauban.
A téli pihenő hosszúra sikeredett, először 1923. május 10-én hozták ki Handfult. Szabó Lajos II. zsokéjelölt a Batthyány-Hunyady Díjban kapott bizalmat, amelyet igencsak megszolgált, hiszen nyakhosszal maga mögé utasította az Oszták Derby 1921. évi hősét Balbinus-t, és két hosszal előrébb végzett a harmadik helyezett, kettős derby-nyerő Lavendel II. előtt. Az alig két héttel későbbi Alagi Díjban újabb magabiztos siker született, ezúttal Esch Győző kezében, a második helyre gróf Apponyi Antal Ricsay nevű lova érkezett, aki nem sokkal később megnyerte a Preis des Jockey Clubot (Osztrák Derby). Handful is ott volt Bécsben, de patazúzódást szenvedett, és gipszelt végtaggal érkezett vissza Alagra. Ez azonban nem gátolta abban, hogy június 17-én starthoz álljon a 3. Magyar Derbyben, mindössze egyetlen lassú munkával lábaiban. A bukmékerek így is 3/1-hez adták nyerési esélyeit, istállótársát, Ascaniót 2/1-en jegyezték, Wencheim Dénes gróf F. Béla bácsija 3/2-es favoritként állt starthoz. Ott volt még Argos (5/1), Oda neki (10/1) és Babérág (14/1) is. Nem állt jól tehát Handful szénája, ám a szerencse neki kedvezett. A szakadó esőben és mély talajon futott verseny az ő javára dőlt el, miután Takács Istvánnal háromnegyed hosszat vert Argos-ra. A harmadik helyen F. Béla bácsi ért célba Ascanio, Babérág és Oda neki előtt. Ez volt élete utolsó győzelme. Az augusztusi Sashegyi Díjban csak harmadik tudott lenni Balbinus mögött, és ugyanez az eredmény született a szeptemberi Erzsébet Királyné Díjban. (Itt Lavendel II., F. Béla bácsi, Handful, Ricsay, Pásztordal, Lord Newton és Argos volt a befutási sorrend.) Októberben még pályára lépett az 1200 méteres Monori Díjban, de a jócskán visszavett táv sem kedvezett a nehezen lélegző, fájós lábú ménnek, a háromlovas mezőnyben három hosszal maradt le a nyerő Mutatós mögött. 1924-ben Mravik mester tovább forszírozta idomítottját rövidtávon, ám a próbálkozások nem vezettek eredményre. A nagydíjak nyerői között már nem találjuk Handful nevét, az év végén ménesbe került.
A lesvári nyugalom azonban nem oldott meg semmit. Handful kapott ugyan néhány kancát, de egészsége hónapról hónapra romlott, míg végül 1926 májusában kimúlt. Kevés ivadékát ismerjük, képességük közelébe sem ért apjukénak. Pihan volt talán a legsikeresebb, aki hűséges hendikep lóként szolgálta futtatóját, ezen felül harmadik lett a Balatoni Díjban és Rögtön mögött a második a Vederemo Rennenben.
Handful története itt lezárul, halljuk még azonban a Springer nevet az előttünk álló részekben, csodálatos telivérek és új nagyszerű diadalok maradtak a talonban.
A cikk megírásakor nagy segítséget nyújtott Hesp József: A magyar galoppsport története, című kiváló kötete, valamint a Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár (Dunakeszi), Petanovits József nevéhez fűződő fénykép gyűjteménye. Köszönjük szépen.
(Folytatjuk)