Írta: Kovács Botond.
Május 16-án futották Longchamp-ban a Poule d’Essai des Poulains-t, vagyis a Francia 2000 Guineas-t. A futamon általában többnyire hazai idomárok szerepelnek eredményesen, ám ez nem vette kedvét a brit Archie Watsonnak és az ír Jim Bolgernek és Aidan O’Briennek. A tizenkét induló közül csupán ők hárman érkeztek külföldről.
A futamot a brit 2000 és 1000 Guineas mintájára alapították 1840-ben Poule D’Essai néven, hároméves mének és kancák számára. A verseny távja eltért az eredeti modelltől, 2000 méterre futották, bár mivel Franciaországról van szó, az ilyen apró irregularitáson nem lepődünk meg. Az első próbálkozások a hadsereg gyakorlótereként is szolgáló Mars-mezőn zajlottak.
A legenda szerint azért nevezték el Mars római hadistenről után a mezőt, mert Julius Caesar itt győzte le gall hadjáratában a területet uraló és utolsó csepp vérükig harcoló Parisii törzset. Van egy olyan verzió is, hogy 1748-ban, az éhínség sújtotta francia fővárosban e közterületen burgonya ültetését rendelt el a király, amelyre márciusban (franciául mars) került sor. Mi tagadás, az első verzió hősiesebben hangzik, ráadásul magyar embernek a hideg futkorászik a hátán, amikor felszántott és bevetett versenyterekről hall, ugyanis pontosan ugyanez történt a vörös terror alatt a városligeti lóverseny pályával 1919-ben.
Az első futamot Ferdinánd Fülöp orléans-i herceg lova, Giges nyerte. Ezután sok változtatáson ment át a verseny, előfordult az is, hogy nem tartották meg, de végül 1857-ben Longchamp-ba költöztették, majd 1883-ban ketté bontották. A Poule d’Essai des Poulanis-t mének, a Poule d’Essai des Pouliches-t kancák számára írták ki onnantól fogva.
A nagy nyerők között megtaláljuk Sir Gallahad nevét 1923-ból, aki Amerikában jelentős fedezőménné vált, tőle származik a második Amerikai Hármas Korona nyerője, Galant Fox is. Megemlítjük az 1940. évi győztest, Djebelt, aki később Arc de Triomphe-ot is nyert, de ennél is fontosabb, hogy általa sikerült a XXI. századba is áthozni a nagy alapító atya, a Buda felszabadításánál zsákmányolt Byerley Turk vérvonalát. A közelmúlt sztárjai Daylami (1997), aki többek között King George VI & Queen Elizabeth Stakes-t (1999) és Breeders’ Cup Turfot (1999) is nyert, valamint Shamardal (2005), aki ragyogó pályafutása alatt behúzta a Dewhurst Stakes (2004), a Prix du Jockey Club (2005) és a St. James’s Palace Stakes (2005) trófeáit, és szólunk még végül a pazar utódokat nemző, a Ballylinch Studban 125 ezer euróért fedező Lope De Vegáról (2010), aki a Prix du Jockey Clubban sem talált legyőzőre.
A francia klasszikus futam legeredményesebb zsokéja Freddie Head hat sikerrel : Green Dancer (1975), Red Lord (1976), Blushing John (1988), Linamix (1990), Hector Protector (1991) és Shanghai (1992). Az idomárok közül a Robert Denman viszi a prímet tizenegy sikerrel: Regain (1883), Archiduc (1884), Vinicius (1903), Gouvernant (1904), Val d’Or (1905), Ouadi Halfa (1907), Lord Burgoyne (1911), Dagor (1913), Le Traquet (1921), Sir Gallahad (1923) és Asterus (1926).
Az idei nagydíjban a külföldiek voltak a piacvezetők. Özönlött a pénz a newmarketi 2000 Guineas-t nyerő, Jim Bolger által idomított, és Mrs. Bolger színeit vivő Poetic Flare-re (5/2), és O’Brien mester St. Mark’s Basilicáját (41/10) is jó sansznak vélték a fogadók. A legesélyesebb francia lónak Sealiway (39/10) bizonyult, aki tavaly megnyerte a Grand Criteriumot, és ötödik lett Keenlandben a Breeders’ Cup Juvenile Turfben. Tour To Paris idomárja, Pia Brandt is jó eséllyel pályázott a győzelemre, a Prix de Fontainebleau-ban remekelő, részben saját tulajdonában lévő Policy Of Truth (41/5) révén.
A start után Colosseo kapott leghamarabb talpra, a brit favorit Poetic Flare szintén jól ugrott el. Brandt asszony idomítottja a középmezőnyben bujkált, erősen pullozott, ugyanott galoppozott St. Mark’s Basilica. Mehmentót hagyták élre törni a hamis egyenesben, Summiter üldözte őt, szorosan nyomában Colosseo, Poetic Flare, Sealiway és a godolphinos Parchemin haladt. A csak sétáló St. Mark’s Basilicán Ioritz Mendizabal türelmesen kuporgott. 600 méterrel a cél előtt Colosseót elindította Theo Bachelot, és Mendizabal csak erre várt. A 400-as táblánál lecsípett egyet az ír telivérnek, aki egyből begyújtotta a rakétákat, a távoszlophoz érve már őt láttuk a frontban, és onnantól kezdve kérdése sem férhetett futamgyőzelméhez. Colosseo szívósan védekezett, de hiába, erejéből csak a második helyezésre tellett, ami így is komoly meglepetés. A harmadik helyet a világ végéről indított Breizh Eagle szerezte meg Alexandre Roussel kezében Policy Of Truth és Maxime Guyon, Parcheim és Mickael Barzalona, Poetic Flare és Kevin Manning, Normandy Bridge és Gerald Mosse, Sealiway és Christophe Soumillon, Prince Lancelot és Stephane Pasquier, Easter és Christian Demuro, Mehmento és Adam McNamara, valamint Summiter és Olivier Peslier előtt.
A futam az alábbi linkre kattintva megtekinthető: