A szombati napon hat kiemelkedő szakember emléke előtt tiszteleg az utókor az emlékversenyekkel. Közel azonos korúak voltak és párhuzamos pályát futottak be. Nehéz időkben is a szakma szabályai szerint rengeteg munkával fejlesztették az ügető-telivértenyésztést. A pályán az általuk tenyésztett lovak ellenfelek voltak, ők azonban egymás sikerének is tudtak örülni, szükség esetén pedig komoly segítséget nyújtottak annak, akinek éppen szüksége volt rá. Külön figyelemre méltó, hogy mindegyikük nagyon jól tudott bánni az emberekkel, a beosztottjaikat partnerként kezelték, a munkájukhoz igyekeztek optimális körülményeket teremteni. Pályájuk, munkásságuk, a lóhoz való kötödésük, például szolgálhatnak az ifjú generációknak.

Laufer Imre

Laufer Imre 1929-ben született Babócsán, gyermekkorában megszerette az állatokat, különösen a lovakat. Ifjú korában, szülőfalujában belépett az akkor alakult termelőszövetkezetbe, első munkaköre fogatos volt. Néhány év után főiskolát végzett és ezt követően a szövetkezet elnökévé választották.

Néhány ügetőt vásárolt a Somogysárdi Ménesből, így megismerve a fajtát rájött, hogy milyen értelmes, könnyen kezelhető hasznos lovak. Ezzel vette kezdetét Babócsán az ügetőtenyésztés. Tekintettel arra, hogy abban az időben nem volt könnyű ügető kancákat vásárolni, a nagyobb ménesekből kikerülő kancákat vásárolta meg. Felismerte azt a törvényszerűséget, hogy a jó családból származó gyengébb teljesítményű kanca anyakancaként általában jó lovakat ad. A gyakorlat beigazolta a gondolatot. A ménes rövid időn belül méltó versenytársa lett a többi ügető ménesnek, az általa tenyésztett lovak közül 3 nyert Magyar Ügetőderbyt. A legjobb általa tenyésztett ügető az 1988-ban született Rianó 1.14,3 volt. A tenyészanyagot módszeresen fejlesztette, a jó kancaanyagra több kitűnő mént hozott az országba. Itt is igyekezett úgy választani, hogy az anyai háttér a lehető legjobb legyen, erre jó példa Basco, Adonis Hanover és Foreman Hanover is. Laufer Imre odaadó, áldozatos munkával létrehozott egy eredményes fejlődőképes ménest. Meg kell említeni, hogy vezetése alatt a szövetkezet minden területen elismerésre méltó eredményeket ért el. Nagy kár, hogy a rendszerváltozás után a lóversenyzés megváltozott helyzete és a mezőgazdaság átalakítása – mely nem volt kellően átgondolva – a ménesre katasztrófát hozott és rövid időn belül megszűnt.

Laufer Imre 2001-ben hunyt el, személyében egy nyíltszívű segítőkész embert veszítettünk el, munkássága nyomot hagyott sok szakmabeliben, vannak tanítványai, akik igyekeznek alkalmazni a tőle tanultakat. Neve a magyar ügetőtenyésztés fejlesztői és előrevivői között található.

Rádoki József

Rádoki József 1924-ben született, kisgyermekként kapott egy lovat, mellyel szinte együtt nőtt fel. Ez a kezdet meghatározta pályáját, tudatosan készült a lovakkal való munkára, folyamatosan képezte magát, az elmélet terén és a gyakorlatban is. A II. világháború után a bőszénfai csikótelep vezetőjévé nevezték ki. Itt az újjáépítés volt a legfontosabb feladat, de a lovassporttal is komolyan elkötelezte magát. Kitűnő díjugrató volt, de akadályversenyekben is indult, megnyerte az Alagi Nagy Akadályversenyt és Pardubicében is lovagolt egy versenyben.

Vezetésével szervezték újjá 1954-ben a Kisbéri Ménest, itt bizonyította rátermettségét és komoly megalapozott ismereteit. A ménest romjaiból építette fel, és amit minden tenyésztő szeretne, ő megvalósította. Nála született a korszak legjobb telivérje, Imperiál. A ménesben emellett rendezett keretek közt folyt a gazdálkodás, komoly eredményeket értek el a növénytermesztésben és más állatfajok tenyésztésében is. A magyar lótenyésztés történetében szomorú esemény volt Kisbér újbóli megszüntetése, ez Rádoki József életében is törést jelentett. Egyértelműen ott volt a kiemelkedő eredményeknek az ígérete, ilyen felkészültséggel, ilyen odaadással, ügyszeretettel megalapozottan volt várható a siker. Ekkor került a Somogysárdi Ménes élére, ahol több mint 20 éven keresztül nyugdíjazásáig dolgozott. Itt került az ügetőkhöz, ebben a fajtában is komoly sikereket ért el, irányítása alatt a ménesben hét olyan ügető született, mely a Magyar Ügetőderbyben diadalmaskodott. Ezek közül a legjobb, korának legendás versenylova Api (1.18,8) volt, akinek kiemelkedő értékét jelzi, hogy fia Jágó (1.19,3) szintén Derby-nyerő volt és az ő fia Póz (20.7) is behúzta a legnagyobb versenyt.

Rádoki József 2011-ben hunyt el, személyében a múlt század egyik legsokoldalúbb lótenyésztőjét veszítettük el. Nagy tudású kiemelkedő képességű igényes vezető volt, munkásságával valódi értékeket teremtett az ideálistól messze lévő körülmények között is.

Török László

Török László 1928-ban született, kora gyermekkorától vonzódott a lovakhoz, már fiatalként komoly tapasztalatokra tett szert. Hivatásul az agrármérnöki pályát választotta. 1953. augusztus 15-én nevezték ki az akkori Rádiházi Ménes élére és egészen nyugdíjazásáig szolgálta a lótenyésztést. Kitartó munkával építette a ménest, alakította a tenyésztést, teremtett egyre jobb körülményeket.

Aktív munkát végzett a tenyésztés és a sport terén is, a kezdeti években komoly sikereket ért el díjugratóként, de amatőrhajtóként is számtalan futamban hajtott. A lovassportok szervezőjeként nagy munkát végzett, a Zala Megyei Lovas szövetség elnöke volt hosszú éveken át. A military szakágban is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Megalapozott tenyésztői munkájának két csúcspontját kell kiemelni. Az egyik a pályája elején az akkori idők legjobb lova az 1960-ban született Kabala (fm) 1.19,3 volt, a másik pedig az általa kiválasztott Trotting Flame (pk) behozatala volt. 1978 őszén a három akkori állami ménes (Mezőhegyes, Rádiháza, Somogysárd) ügető kancáinak importját szervezte meg Amerikából. A lovak kiválasztására ő utazott ki, ennek során választotta az amerikai viszonylatban is kiemelkedően jó családból származó Star Flower nevű kancát és annak kétéves lányát Trotting Flame-t. Star Flower sajnos csak egy csikót adott Rádiházán, aki versenyben sajnos nem tudott futni, viszont lánya adta Lady Flame-t a jelenleg egyik legjobb hazai kancacsalád alapítóját. Ezzel az importtal került Mezőhegyesre a nagy értékű anyakanca Tapi Yocum is. Az irányítása alá nem csak a lótenyésztés tartozott, hanem a környező gazdaság is, itt is példaszerű munkát végzett és kiemelkedő eredményeket ért el. Ki kell emelni, hogy nagy figyelmet fordított az ifjúság nevelésére, számtalan fiatal az ő irányításával kezdte meg a lóval való ismerkedést.

Török László 2013-ban hunyt el, személyében a XX. század második felének egyik legnagyobb tenyésztőjét vesztettük el. Alkotó munkássága eredményeként nagy értéket teremtett, mely az egész magyar lótenyésztés büszkesége, remélhetőleg az általa lerakott alapokon a jövőben is folytatják a magas szintű tenyésztést.

Gergely Imre

Gergely Imre 1930-ban született, már a szülői házban felfigyeltek lovak iránti vonzalmára, így a mezőgazdasági pályát választotta. A diploma megszerzése után egy rövid kitérőt leszámítva végig Mezőhegyesen dolgozott. A lótenyésztést 1961 óta irányította törzstenyésztőként 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Aktív évei során nehéz feladatokkal kellett szembesülnie, mivel a lótenyésztés folyamatosan háttérbe szorult, vesztett szerepéből. Továbbá a nagyüzem szervezeti struktúrája miatti átfedések is sokszor megoldhatatlan nehézségeket okoztak. 1962-ben a furioso-north star és a gidrán fajtát elvitték, csak a nóniuszból maradt néhány egyed, köszönhetően az ő ügyességének is. 1962-ben kettő új feladatot kapott Mezőhegyes, ezeknek ő volt az irányítója. Az egyik egy sportló fajta kialakítása, a másik pedig a Pusztaberényi Ménes anyagának az átvétele. Az ügető fajtát rövid idő alatt megismerte és megszerette. Fontos feladatának tartotta a kiemelkedő apamének megszerzését, ezért sokat tett. A kancacsaládokat is sikerült megőrizni és fejleszteni, az irányítása alatt a ménes 12 derby-nyerőt adott. Az ügetőt tenyésztő ménesek vezetőivel aktív kapcsolatot tartott, folyamatosan tájékoztatták egymást és igyekeztek segíteni. Az ügetőn a ménesi amatőrök versenyeiben is rendszeresen hajtott. Népszerű volt a lovas társadalomban, közvetlen barátságos természetével gyorsan tudott kapcsolatot teremteni bárkivel, ennek köszönhetően sok külföldi ismerőse is volt. Néhány mondatával minden társaságban garantált volt a jó hangulat.

A kilencvenes években és a kétezres évek elején szomorúan látta, hogy az általa és munkatársai által megőrzött és fejlesztett ügető tenyészanyag hogyan fogy napról-napra a lelketlen és felkészületlen hozzáállás eredményeként. 2010 után örült, hogy Mezőhegyes mégis újból beindította az ügetőtenyésztést.

Gergely Imre 2018-ban hunyt el, munkásságával beírta nevét nem csak a Mezőhegyesi Ménes, hanem a magyar lótenyésztés történetébe is.

Dr. Papp Tibor

Dr. Papp Tibor 1942-ben született, hivatásul a mezőgazdasági mérnöki pályát választotta. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban 1974-től dolgozott, először termelési igazgatóhelyettesként, majd a Mezőgazdasági Kombinát megbízott vezérigazgatója volt 1992-ig. A II. világháborút követően ő volt az első olyan vezető, aki a lótenyésztést nem megtűrt ágazatként kezelte. A ménes abban az időben három fajtával foglalkozott, ezek közül a sportlónak és az ügetőnek nagy szüksége volt a folyamatos vérfrissítésre, a tenyészanyag megújítására. Kiemelt figyelmet fordított az együttműködésre, gazdag kapcsolatrendszerét sok esetben használta fel a lótenyésztés céljaira.

Az ügető fajtában a nevéhez fűződnek a hetvenes évek végének és a nyolcvanas éveknek az importjai. Aktív szerepet vállalt a fedezőmének beszerzésében, a támogatására sok esetben nagy szükség volt. Így került Mezőhegyesre Prevailing Way (pm), Seismic (stpm), Adonis Hanover (pm), Optician (pm) és Surefire Lobell (stpm). A nemzetközi szinten is kiemelkedő apaméntől Reprise-tól (pm) pedig az ő közbenjárásával sikerült spermát behozni a Szovjetunióból. A kitűnő mezőhegyesi anyag az irányítása alatt tovább fejlődött, munkatársait ösztönözte a kancacsaládok fejlesztésére, így a kilencvenes évek elejére egy konszolidált kancaállomány állt rendelkezésre. A még Pusztaberényből jött jó családok folyamatosan adták a kiemelkedő képességű versenylovakat.

Megjegyezzük, hogy 1992 után sajnálatos módon az általa megóvott és fejlesztett anyagot nem megfelelően kezelték. Nagyon nagy kár, hogy az ügetőtenyésztést szinte teljesen elsorvasztották.

A mezőhegyesi tenyésztés fia, Pap István Tibor vezérigazgató irányításával 2011-től újjáéledt.

Laky Ferenc

Laky Ferenc 1914-ben született Dolhán, mely akkor Magyarországhoz tartozott, jelenleg Ukrajna. A mezőgazdasággal kora ifjúságától elkötelezte magát tekintettel arra, hogy édesapja mezőgazdász volt. Felsőfokú tanulmányait a Keszthelyi Akadémián végezte, a szakmán belül az állattenyésztés volt az, ami kifejezetten érdekelte, az állatokhoz nagyon jó szeme és különösen jó érzéke volt. Munkásságát a szarvasmarha tenyésztés területén kezdte, a tenyésztés irányításával és felügyeletével foglalkozott először Miskolcon, majd a Felvidéken, Léván. Miután Budapestre került 1948-ban a Minisztériumban a Lótenyésztési Főosztályon sikerült elhelyezkednie. A versenylótenyésztéssel ettől az időtől kezdett foglalkozni, az ő generációjának jutott az a feladat, hogy a szinte teljesen megsemmisült tenyésztést újból indítsák be. Pályatársaival néhány év alatt olyan anyagot tudtak összeszedni és olyan körülményeket tudtak teremteni, mely biztosította a kiemelkedő eredményeket, a hazai versenylótenyésztés ismét tényezővé lett a térségben. Laky Ferenc feladata volt a telivér- és az ügetőtenyésztés irányítása. Áldozatos munkájával meghatározó szerepe volt az eredményekben, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, ezek elérése sok esetben nem volt könnyű, mivel némely vezető a lótenyésztésre ferde szemmel nézett. Említsük meg, hogy szorgalma híres volt, folyamatosan a versenylótenyésztés és a lóversenyzés teóriájával és gyakorlatával foglalkozott, a pedigrisztikai tudását is napi szinten bővítette. Munkáját nagyban megkönnyítette, hogy több nyelven beszélt, szlovákul, lengyelül, oroszul, németül jól és még angolul is értett, így az információk gyors megszerzése egyszerű volt számára. Ezen túl a kapcsolatteremtés is könnyen ment, ez magyarázza, hogy miképpen tudott olyan sok jó lovat megszerezni a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, NDK-ból. A kiemelkedő képességű lovak származását alaposan feldolgozta, cikkei folyamatosan jelentek meg a szakmai kiadványokban. Az 1962-es átszervezés után a ménesek irányítása kikerült a feladatai közül, ettől fogva a méneskönyvi nyilvántartásokat vezette, az ehhez kapcsolódó munkákat irányította. Ugyanakkor nagy tapasztalatára ebben az időben is számítottak, több import behozatalában vett részt, a fiatal kezdő kollégákat mintaszerűen segítette, bármikor lehetett hozzá tanácsért fordulni, a véleményét megkérdezni, illetve adatokat kérni tőle. Mindenkivel szerény volt, a nálánál jóval fiatalabbakat is partnerként kezelte. Kiegyensúlyozott, csendes emberként üres szavakat nem használt, amikor mondott valamit annak súlya volt. A nyugállományba vonulása után sem szakadt el a lóversenyzéstől, a Somogysárdi Ménesnek szakmai tanácsokat adott, és a versenyintézőségben is komoly munkát végzett. Mindenki, aki hozzá fordult bölcs, hasznos és megalapozott tanácsokkal látta el. Nevét a magyar versenylótenyésztés aranykönyvében tartják nyilván, együtt a legnagyobbakkal. Dolgos élete 1992. december 30-án ért véget.

                                                                                                                                                                                             UTOE

-FL-

Ménesek Díja

Az 1957-ben alapított díj nemzeti kincsünk, a versenylótenyésztő ménesek előtt való tisztelgés. Tulajdonképpen korábbi funkcióját, jelentőségét már elvesztette ez a verseny, hiszen a régi nagy ménesekből már csak Rádiháza maradt talpon, a többi kisebb tenyészetté zsugorodott, vagy megszűnt. Korábban nem voltak magántenyésztők, a versenylovak a ménesekből kerültek ki. A legnagyobb ménesek Mezőhegyesen, Somogysárdon, Rádiházán, Orosházán és Babócsán voltak. Ők ünnepeltek, rivalizáltak egymással ennek a futamnak a napján. Feljöttek a ménesi dolgozók, a ménesi amatőröknek is tartottak futamot. A verseny is nagy jelentőséggel bírt, hiszen pontverseny keretén belül került kihirdetésre a legjobban szereplő ménes. Verseny szempontjából azonban ma is igazi erőpróba, hiszen az egyik legjelentősebb évjárat összehasonlító futam. Háromezer méteres távja állóképességet, távbírást követel, de késői időpontja miatt már csak a legacélosabb klasszisok vesznek benne részt, hiszen a tavaszi, nyári, őszi tenyészverseny dömping után már csak a legjobbak és legerősebbek maradnak talpon télen. Éppen ezért ezt a versenyt mindig igazi klasszis nyeri, hiszen 3000 méteren véletlenül nem lehet győzni.

A verseny története

A patinás verseny története tehát 1957 óta íródik. Az első győztes Eros volt Ferge Lászlóval, egy évvel később pedig a nagyszerű Ezerjó sikerével zárult a nagydíj. A 60-as években Freskó és Kabala tudott duplázni, míg az elképesztően peches Ipse háromszor is kikapott. 1969-ben történelmi tett kezdetét láthattak a nézők, akkor ugyan még nem tudhatták, hogy a hároméves Rocco a Ménesek Díja egyik legendás alakja lesz. A Somogysárdi tenyésztés 1969 után ’71-ben, majd ’74-ben is diadalmaskodott, ezzel a futam első háromszoros nyerője lett. A három elsőség között Tóbiás duplázott, egyszer Rocco-t verve. 1975-ben aztán jött a fenomén Api, aki szintén triplázott, ráadásul ’78-ban 23.9-et ügetett, amit 1993-ig csak megközelíteni tudtak, annak ellenére, hogy a nyerők listájára felkerült Csínom Palkó, City, Fickó, és Látszat is. Érdekesség, hogy City győzelme mellett háromszor is második lett. A XX. század végén Nebuló, majd Virágos és Vatikán tovább faragtak a rekordból, amit végül Belami döntött meg 1998-ban 21.7-ben. A 2000-es évek elején aztán jött Elegant Lady és elsőként 21.0 alá tudott kerülni. 2006-ban a zseniális Illetmény 19.5-ös ideje szenzációsnak volt mondható, ő egy évvel később sem talált legyőzőre. Az utóbbi években többször is duplázást láthattunk, Orlando Bloom három és négyévesen is hazaért, nem mellesleg 2012-ben 19.3-ra módosította a versenyrekordot, mellette Radium Boy, valamint a nagyszerű Time To Say Goodbye, Villám Ville és a kiváló Zsenerőz is kétszer hódította el a trófeát, ráadásul második győzelmekor 2020-ban 18.6-ra módosította a versenyrekordot, amit a rá következő évben Borutka állított be. Bonaparte Boss is feliratkozott a duplázók közé, ő 2022-ben és 2023-ban diadalmaskodott. A hajtók között Fazekas Imre biztosan vezeti az erre vonatkozó ranglistát hét sikerrel, mögötte Marschall József, Menyhért Ferenc és Veljko Mazsity áll négy-négy győzelemmel, míg a jelenleg is aktívak közül Nagyváry Andrea van még közel három diadallal.

Api pm. (Packard-Stanci)

Minden idők legeredményesebb ügetőjére emlékezünk a Ménesek Díja napján, aki háromszor (1975,76,78) nyerte meg ezt a hosszú távú kiemelt versenyt. A páratlan tudású ügető 1972-ben Somogysárdon mint gyengén fejlett csikó látta meg a napvilágot. A pályára a hivatalos minősítés szerint, mint közepesen fejlett, kisnövésű méncsikó került, aki viszont könnyen kezelhető, igen jóindulatú. Menyhért Ferencnél kezdett és olyan pályafutás fémjelzi a nevét, amit lehetetlen röviden összegezni, így nézzük kicsit részletesebben milyen utat járt be a „csoda ló”. Már a pedigréje is nagy bizalomra adott okot, hiszen az apja a többszörös nagyverseny nyerő Packard (pm. 21.0 rekord), aki a törzsalapító olasz import mén Boccaccio és a kanca családot alapító Derby-győztes Recorder csikója. Boccaccio leszármazottjai között számos Derby-nyerőt találunk, mint például Pán, Rianó, Csábos, Lázálom, Api és fia Póz. Stanci gyenge képességű 30.3-as rekordú, de remek származású kanca volt, apja az amerikai tenyésztésű Elton Hanover (pm. 15.8-as rekord), akinek legjobb leszármazottjai a két Derby-győztes Rocco (sm) és Super Hanover (pm), akik nem mellesleg a Ménesek Díját is behúzták, továbbá Soldo (pm), Röpke (pk) és annak lányai Gyógyír (pk) és Kirke (pk), végül unokája Fickó (pm) is kitűnő verseny lovak voltak. Stanci anyai vonala hazánk egyik büszkeségére, az egykori európarekorder Bakára (2100 méteren 20.6) vezethető vissza. Api 1974-ben már kétévesen megmutatta egészen elképesztő képességét. Elsőre futására ugyan kikapott, de később megnyerte a Kétévesek Nagydíját, valamint a Kétévesek Nemzetközi Versenyében sem talált legyőzőre. Még ez év végén az Őszi Kísérleti Versenyben összecsapott a legjobb öreg lovakkal, de a befutóban hibázott, ezért Zápolya (pm) és Tóbiás (pm) kettősét nem tudta megverni, de így is hat versenyéből négy győzelemmel, egy második és egy harmadik helyezéssel, ranglista vezetőként zárta első évét.  Jött 1975, Api és Menyhért éve, ekkor szinte legyőzhetetlen volt. Hat nagydíjat abszolvált, a Nemzeti Díjat, az Ügetőderby-t, az Alkotmány Díjat (mai Szent István Díj), a Hungária Díjat, az Őszi Kísérleti Versenyt végül a Ménesek Díját is könnyűszerrel zsebelte be. Természetesen ezzel „Év Lova” is lett, és ekkor már egyértelművé vált, hogy újabb korszakos zsenit láthatnak a rajongók. 1976-ban, négyévesen sem állt le, sőt, sikert-sikerre halmozott. Megcsinálta a duplát a Nemzeti Díjban, mivel hetven méteres előnnyel sétált haza, majd Bécsben beállította Recorder 1951-ben futott 20.4-es rekordját, igaz csak második lett a „milliókért” vásárolt Exmes mögött. A nagyszerű mén a Négyévesek Nagydíjában folytatta menetelését, vastaps közepette intézte el a mezőnyt legalább nyolcvan méterrel, ezzel behúzta karrierje kilencedik kiemeltjét, és még hol volt a vége…  Augusztusban Moszkva felé vette az irányt, ahol a Szocialista Országok Díjában második lett 2400 méteren, 21,6-ban. Itthon az Alkotmány Díjban mindkét heat-ben könnyen ért haza, majd a felázott pályán a Hungária Díjban sem volt ellenfele, annak ellenére, hogy előzetesen a szovjet és NDK-s lovakat erősen favorizálták. Az Őszi Kísérleti Verseny és a Ménesek Díja győzelem már csak egy záró munka volt számára az 1600 méteres Preis der Stadt Wien-re, ahol Menyhért  Ferenc sérülése miatt Istók Ferenccel állt starthoz Api, és új magyar rekorddal, 18,9-el másodikként került a döntőbe, ám ott akadályozva harmadik lett 20.6-ban az európai sorozatnyerő Safety Zone mögött. Természetesen ezúttal is járt neki az „Év Lova” cím. 1977-ben ötéves korában valamivel gyengébb volt, persze csak a vártnál, elképzelhető, hogy ez a trénerváltásnak is köszönhető, hiszen Menyhért visszavonulása miatt Kajári Vince  vette át Api felkészítését. Igaz, az Arany Mokka és az Alkotmány Díjban szerzett győzelmek mellett sokszor volt döntős, tehát szégyenkeznie semmiért sem kellett. A Munka Ünnepe Díjban 1.20-on belül teljesített ő és Zápolya is, de utóbbi nyert, ezzel új pályarekordot állított fel. Az Arany Mokka Díjban már ezerrel a vége előtt külön versenyt futott a két titán, de Zápolya ott elugrotta magát. Az Alkotmány Díj botrányosra sikeredett, hiszen az első heat-ben Api diadalmaskodott, ezért a másodikban Istók Zápolya társaként csak azzal foglalkozott, hogy a nagy ellenfelét ugrásra kényszerítse, amely azt eredményezte, hogy ezen törekvése miatt diszkvalifikálta a Versenyintézőség, ezáltal Api zsinórban harmadszor ült fel a trónra. A Villám Díjban dobogóra állt, később az Őszi Kísérleti Versenyt próbálta elhódítani szintén harmadjára, de a fáradó City az egyenesben kissé akadályozta, így nem érte utol Csínom Palkót. 1978-ban Api Paulovitz János II. idomításába került, akivel a Munka Ünnepe Díjban győzelemmel mutatkozott be. Augusztusban újra, immár negyedszer megnyerte az Alkotmány Díjat, pedig előtte kikapott az időközben abszolút magyar rekorderré előlépő Zápolyától. Októberben, harmadik alkalommal is az élen végzett a Ménesek Díjában, a Preis der Stadt Wien-ben pedig szerencsétlen versenyt futva ötödik, ennek ellenére ismét az év legjobbja lett. 1979-ben, utolsó évében a Budapest Édesipari Kupa volt az egyetlen győzelme, emellett azért megannyi helyezést is szerzett, természetesen a legnagyobb díjakban. Moszkvában 1600 méterre megfutotta egyéni legjobbját 18.8-ban idomárjával, Paulovicz János II.-vel. Api visszavonult és a közönség szűnni nem akaró tapsvihara alatt tiszteletkörrel búcsúzott nagy sikerei színhelyétől, a Kerepesi úti pályától, ahol mindenki emlékezett nagy csatáira Zápolyával, Csínom Palkóval, vagy éppen Delmarral. Élete csúcsán kettő, három és négyévesen volt, összesen hússzor diadalmaskodott a három év alatt. Később még tizenegy sikert gyűjtött, és külföldön sem vallott soha szégyent. Pályafutása során 70-szer állt starthoz, ebből  31 győzelem, 15 második, 13 harmadik helyezése volt. Rekordjai: 18,8 – 21,1 – 20,9. Életnyereménye: 857.600 Forint. Nagydíjgyőzelmei: 1974. Kétévesek Nagydíja 1975. Nemzeti Díj, Magyar Ügetőderby, Alkotmány Díj, Hungária Díj, Őszi Kísérleti Verseny, Ménesek Díja 1976. Nemzeti Díj, Négyévesek Nagydíja, Alkotmány Díj, Hungária Díj, Őszi Kísérleti Verseny, Ménesek Díja 1977. Arany Mokka Díj, Alkotmány Díj 1978. Munka Ünnepe Díj, Alkotmány Díj, Ménesek Díja 1979. Budapest Édesipari Kupa. Apit nagy reményekkel állították fel Somogysárdon a tenyésztésben, de ügetősportunk nagy tragédiája, hogy egy fedeztetési szezon után kimúlt, így mindössze a „J” betűs évjárat adatott meg számára, ezért sajnos nem tudhattuk meg, hogy mire lett volna valójában képes. 26 kancát kapott egyetlen évében, melyekből 16 csikó született, ezekből két fia és egy lánya emelhető ki, akik maradandót alkottak vagy karrierjük alatt, vagy a tenyésztésben. Jágó (stpm) mindkettőben kitűnt, 13 nagyverseny győzelme, köztük a Derby önmagáért beszél, de fia Póz (stpm) szintén Derby-t nyert. Api másik fia, a több kiemeltet abszolváló Jáger (sm) is kiváló verseny ló lett. Api lányai közül a gyenge képességű Jégeső (pk. 31.6-os rekord) emelhető ki a tenyésztésben elért kiváló sikere miatt, ő adta a Foreman Hanover (stpm) apaságú Derby-nyerő Rianót (pm. 14.3-as rekord).

Api a XX. századi ügetőversenyzésünk legnagyobb „alakja” volt, 19 kiemelt verseny győzelme szinte megismételhetetlen teljesítmény. A XXI. században a szintén nagy klasszis Illetmény (stpm. 18 győzelem) tudta megközelíteni lenyűgöző rekordját. A mai legjobbak közül Enjoy (pm) rendelkezik olyan képességekkel, ami reményt adhat arra, hogy valaha utolérje őt.

-FL-