Elérkezett az év leginkább várt hete, az európai ügető ünnepe Párizsban, amikor mindenki a legendás nagydöntőre, a Prix d’Amérique-re figyel. Idén 103. alkalommal lépnek pályára a kontinens klasszisai Vincennes-ben, a világ legnagyobb presztízsű versenyében. A téli-meeting  kezdetével minden istálló az amerikai álmot, vagyis a 2700 méteres szuper finálét célozza meg a négy és tizenegy éves kor közti klasszisaival, és nem túlzás azt állítani, az idomárok, hajtók és tulajdonosok legnagyobb rémálma lemaradni róla. A szűkített nevezési listán jelenleg 24-en szerepelnek, akik közül 15 ló kvalifikált az öt kiemelt selejtező futam valamelyikén, a maradék három helyet pedig az életnyeremények alapján töltik fel. Mielőtt véglegessé válna az indulólista és megkezdődne az esélyelemzés, érdemes megnézni, kik azok a csillagok, akik sérülés, betegség vagy egyéb okok miatt lemaradnak az idei Pd’A-ról.

Az Európa rekorder és Éric Raffin nagy esélye

A nyolcéves szuper mén, Horsy Dream káprázatos szezont produkált, a Prix de l’Atlantique megnyerése után Európa rekordot futva győzött Solvalla-ban a svédek nemzetközi sprint klasszikusában, az Elitloppetben. Vincennes-be visszatérve maga mögé utasította a tavalyi Prix d’Amérique győztes Idao de Tillard-ot, majd Aby-ben a World Grand Prix-t is bezsebelte. Utóbbi kivételével mindannyiszor a címvédő hajtó champion, Éric Raffin ült mögötte, és eredetileg a téli időszakot is együtt tervezték. A Grand Prix de Wallonie után azonban minden rajongót sokkolt a hír, hogy megsérült és ki kellett hagynia az UET Elite Circuit fináléját. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy mekkora a baj, a lábán kialakult hematóma viszont lassan húzódott vissza és a gyógyulása sem haladt könnyen, így végül Pierre Belloche idomár és a menedzsment a téli találkozó kihagyása mellett döntöttek. Szerettek volna kellő időt adni neki a teljes felépüléshez és inkább a tavaszra koncentrálni, vélhetően az Elitloppet címvédést célozzák meg vele. Ezzel tulajdonképpen már októberben kiderült, hogy az idei Pd’A egyik legnagyobb várományosa nem fog tudni harcba szállni a legfényesebb trófeáért, Raffin pedig egy óriási sansztól esett el ismét, hogy egyetlen még hiányzó nagydíját is a vitrinbe tehesse. A  francia sztárhajtó egészen peches az utóbbi években, emlékezhetünk rá, amikor Face Time Bourbon társaként készült a történelmi triplára, de a top mén a kvalifikációja után megsérült. Ettől függetlenül Raffint látni fogjuk az amerikai show szereplői között, Josh Power sulkyjában, de vele jóval nehezebb feladat vár rá.

Jean-Michel Bazire és klasszisai vesszőfutása

A Prix d’Amérique idei kiírásának legnagyobb vesztese egyértelműen a hajtó fenomén, Jean-Michel Bazire, aki két nagyon komoly vasat tartott a tűzben. A kétszeres Pd’A-nyerő világklasszis, Bold Eagle fiaival készült a trón visszafoglalására, Jushua Tree és Ganay de Banville személyében. Utóbbi tavaly egy hajszállal maradt le a kvalifikációról, idén októberben pedig egy pokoli erős idővel és egy ezüst éremmel jelezte a mögötte záró – azóta már indulási jogot szerzett – riválisainak a UET Elite Circuit döntőjében, hogy ezúttal már komolyan kell vele számolni. A várakozásoknak megfelelően, már november végén kihozták az első selejtezőben, meglepetésre azonban elugrotta magát a Prix de Bretagne-ban, később kiderült, ennek majdnem tragikus oka volt. Nem sokkal a verseny után érkezett a szörnyű, lesújtó diagnózis, a futam során eltört a lábszárcsontja és azonnal a grosbois-i klinikára szállították. Dr. Fabrice Rossignol szerencsére sikeres operációt hajtott végre rajta, a műtét óta pedig szépen gyógyul és jókedvűen pihen a boxában. Szegény embert még az ág is húzza, avagy csőstül jön a baj…elcsépelt közhely mindkettő, de sajnos nagyon is igaz, ezt pedig most Bazire-k is megtapasztalhatták. Az elmúlt esztendőben berobbant a köztudatba az Olmenhof istálló kiválósága, Jushua Tree, aki egyéni rekorddal és a Critérium Continental megnyerésével kivívta a részvételi jogot a Prix d’Amérique-re, végül azonban Jean-Michel Bazire egy váratlant húzva nem indította a nagydöntőben. Akkor azt nyilatkozta az idomárhajtó, hogy még nem érezte eléggé érettnek, felkészültnek rá, így az ügető szerelmeseit lázban tartotta, hogy vajon legközelebb ott lesz-e a csúcseseményen. Természetesen Bazire nem cáfolt rá a közönségre és a szakmára, így már az első selejtezőn be akarták biztosítani a start jogot, a kimondva-kimondatlanul a Pd’A legnagyobb favoritjának számító hatévessel. A verseny hetében aztán sajnálatos módon a klasszis lesántult, így le kellett jelenteni, és arról lehetett mindenhol olvasni, hogy véget ért a szezonja. A lelkes és profi csapat ugyanakkor nem adta fel az elhatározását és szinte mindenkit meglepve, január elején már a vincennes-i salakon láthattuk Jushua Tree-t, ahogy próbát ment a versenynap elején. Bizakodva nyilatkozott róla JMB és az utolsó szalmaszálba kapaszkodva, benevezték a végső kvalifikációs futamba, a Prix de Belgique-be. Úgy tűnt, a nagy kedvenc megragadhatja az esélyt, hogy amerika csillagainak árnyékában is brillírozzon, de ekkor jött a drámai dupla csavar a történetben: egy légúti vírusfertőzést kapott el, így egészségi állapota miatt, végérvényesen le kellett mondania a Prix d’Amérique-ről. Ezzel tulajdonképpen egy lova maradt állva a Bazire istállónak, a korábbi nyerő és elnyűhetetlen Hooker Berry, akinek már évek óta Jean-Michel fia, Nicolas az állandó társa. Tavaly megesett az a szokatlan helyzet, hogy hosszú évek után először nem vett részt a sokak által sztárolt ász hajtó a Pd’A-n, és nagy kérdés, hogy az ideit is ki kell-e hagynia. Természetesen a többi tulajdonos és idomár kapkod Jean-Michel Bazire után, így az utolsó selejtezőn már Don Fanucci Zet kocsijában ült, és bár akkor nem sikerült bejutni a döntőbe, az életnyereménynek köszönhetően valószínűleg ő is ráfordulhat majd a startra.

Elmarad a visszavágó – Hokkaido Jiel és Hohneck is kiszállt

Az elmúlt évek egyik állandó, stabil résztvevője volt a most nyolc éves mén, Hohneck, aki nélkül szinte elképzelni sem lehetett a Pd’A 18-as mezőnyét. Philippe Allaire idomítottja december elején ugyan próbálkozott hosszú távon a Prix du Bourbonnais-ban, de ott végül csalódást keltően, utolsó előtti lett. Ilyen pocsékul egyébként éppen egy éve, a Prix d’Amérique döntőjében futott utoljára, akkor tizenharmadikként sétált be a célba. Bár sokan azt remélték, hogy a későbbi kvalifikációs futamokon még szóhoz jut, végül azóta sem hozták ki. Persze alapvetően nem is feltétlenül kellett, hiszen abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a keresete alapján beférne az indulók táborába, a lista véglegesítése előtt azonban mégis lejelentették. Allaire mester azzal nyugtatta meg a kedélyeket, hogy jól van és előreláthatólag a Prix de l’Atlantique-el kezdi meg az új szezont, majd megcélozzák vele a Ducs de Normandie-t és az Elitloppet is szerepel még a programján, majd ősszel, Wolvegaban fejezehti be pályafutását.

Egészen friss hír, hogy öt nappal a finálé előtt vissza léptették a tavalyi ezüstérmes Hokkaido Jiel-t is, így elmarad Idao da Tillard-al a remélt visszavágó. A nyolc éves kiemelkedő mén két kvalifikáción is megmérette magát,  a Prix du Bourbonnais-ban  és  a Prix de Bourgogne-ban egyaránt értékes helyezést ért el, ideje is látványosan javult. A záró munkája nem volt zavartalan, az állatorvosi vizsgálat során pedig izomproblémát találtak a jobb hátsó lábában, ami miatt nem javasolták a további terhelését. Ennek köszönhetően vissza vitték a Bénerville-sur-Merben található istállóhoz pihenni, vélhetően a Prix de France-ot és a Prix de Paris-t is nélküle fogják megrendezni.

Visszavonuló klasszisok

Több olyan nevet is említhetünk, akik kényszerűségből, vagy az idő okán a tavalyi évben befejezték aktív karrierjüket, így nem láthatjuk már őket a salak ellipszisen. Az első a kétévesen Breeders Crown-t és 22 év után első kancaként Svéd Derby-t nyerő Jovialty, aki tavaly bronzérmes lett a legendás versenyen. Ezt követően visszatért Skandináviába, ahol új egyéni csúcsot repesztett és dobogón állt az Oslo Grand Prix-ben. November végén érkezett meg újra a francia fővárosba, ahol a Prix Doynel de Saint-Quentin-ben egy ötödik hellyel jelentkezett. A Pd’A selejtezőjére készülve éppen karácsony előtt egy nappal jelent meg a sajtóban az a szomorú közlemény, mely szerint lábszár repedés miatt végleg visszavonul és a tenyésztésben folytatja tovább a szolgálatot.

Rengeteg rajongó és állandó hajtója, Matthieu Abrivard is megkönnyezte a nagy öreg harcos, Vivid Wise As búcsúját, aki tízévesen hagyta el végleg a versenypályát. A Prix d’Ámérique utolsó négy kiírásának mindegyikén ott volt, legjobb eredménye 2022-ből egy negyedik helyezés. A kétszeres nyerő Face Time Bourbon istállótársa, fényes karrierje alatt háromszor nyerte meg Cagnes-sur-Mer legrangosabb díját a Grand Prix du Département des Alpes-t, győzött a Prix de France-ban és a Yonkers International-ben. December elején méltóképpen köszönt el az olasz bajnok, Firenzében címvédőként győzött a Gran Premio Duomo-ban, ahol még egyszer utoljára, idomárja, Alessandro Gocciadoro kísérte haza.

Szintén megkerülhetetlen volt az amerikai fesztivál közelmúltjában Gu d’Héripré, a jelenlegi címvédő Idao de Tillard tréningtársa. Legnagyobb sikere az ötévesen szerzett Pd’A bronzérem, de több kiemelt nagyversenyben is főszerepet vállalt. Miután év végén két kvalifikációs futamból sem sikerült kivívnia az indulás jogát, a d’Heripré istálló a visszavonultatása mellett döntött és a következő tenyészidényre az Haras de la Sauvagère istállóhoz költözik.

Impozáns névsor, igazi nagy klasszisok, akiknek felejthetetlen pillanatokat köszönhetünk az európai ügető topszintjén. Szerencsére közülük még többeknek szurkolhatunk a jövőben, míg vannak akik majd ivadékaikban adják az újabb aranygenerációt. Most azonban játszunk el egy pillanatra a gondolattal, milyen lenne a 2025-ös Prix d’Ámérique, ha ők is mindannyian starthoz állnának?