Írta: Kovács Botond.
Vasárnap futották a Pardubicei Nagydíjat, a világ egyik legnagyobb presztízsű akadályversenyét. Rengeteg érdekességet, rekordot és hőstettet megírhatnánk a Velkáról, jelen írásunkban azonban a futam magyar vonatkozásait vizsgáljuk. Az alábbiakban magyar tenyésztésű lovakról, magyar lovasokról és futtatókról lesz szó.
A Velká pardubická gyökereit az 1830-as években kell keresnünk, amikor Oktavian Kinsky gróf és Friedrich Lichtenstein herceg angol mintára nagyszabású lovas vadászatokat rendezett birtokain. Az uraknak rendkívül tetszett az új szórakozás, és hamar eszükbe jutott, hogy lovaikat hivatásos zsokék is kipróbálhatnák zárt pályán az ugrások felett, ezért Kinsky gróf, Max Ugart gróf és Emil Fürtstenberg herceg támogatásával 1874. november 5-én, megrendezték az első futamot. Tizennégy telivér vállalta a megmérettetést. A győztes Fantome (1868 pm, Orphelin – Belle De Nuit, Young Emilius) lett. A kiváló mén William Douglas-Hamilton, Hamilton 12. hercegének színeiben versenyzett Angliában, és kora legjobb ugrólovai közé sorolták annak ellenére, hogy a Grand Nationalt nem tudta teljesíteni. A hercegtől von Cramm báró vásárolta meg a lovat végül, és az ő nevét vitte sikerre Pardubicében George Sayers zsokéval nyergében.
Nem váratott magára sokáig az első magyar siker, hiszen a második nagydíjat Festetics Tasziló herceg lova, Brigand (1870 pher, Buccaneer – Crafton Lass, King Tom) nyerte George Herbert zsokéval 1875-ben. Elképzelhető, hogy egy év múlva is a keszthelyi magyar főrend telivérét ünnepelte volna a közönség, ám a korán beköszöntő tél miatt nem tudták megrendezni a versenyt. Viszont 1877-ben és 1978-ban ismét nem talált legyőzőre a Kisbéri Ménesben tenyésztett Brigand. Ekkor gróf Fritz Wolff-Metternich zur Gracht lovagolta. Megjegyezzük, hogy az első két sikert George Long idomár, a harmadikat John Reeves érte el.
Érdekesség, hogy 1877-ben nyerte el a pálya a mai alakját, azóta alig változott.
1879-ben folytatódott a magyar diadalmenet. Esterházy Miklós gróf Rudi (1874 pm, Stanley – Canace, King Tom) nevű lovát, J. Hanreich zsokét és John Beeson idomárt éljenezték a nézők. A gróf által tenyésztett Rudi Bukarestben is remekelt korábban, amikor kétszer is megnyerte a Grand Prix du Jockey Clubot.
Ugyan csak közvetve kötődik Magyarországhoz, de mindenképpen szeretnénk megemlíteni gróf Kinsky Zdenkó nevét. A cseh származású főnemes Magyarországon élt, és annyira szerette választott hazáját, hogy halála után a szívét a Balatonba temettette. Zdenkó gróf Good Morning (1876 pm, Buccaneer – Good Night, Orphelin) nevű telivére 1880-ban nyerte a Pardubicei Nagydíjat Max Phillips lovassal, Ralph Heath idomításából. A bátor futtató nem a lelátóról követte figyelemmel a futam izgalmait, hanem nyeregből. Juno hátán ő is részt vett az őrült száguldásban, és mindenképpen becsületére válik, hogy a második helyezést szerezte meg saját lova mögött.
A Baltazzi fivérek nemcsak Kisbér révén írták be nevüket a lóversenyzés történetébe, hanem a Baltazzi Hektornak köszönhetően is, aki a félvér Victoria (1873 pk, Victor – Maid Of Honour, Napoleon II) társaként 1881-ben és 1883-ban győzedelmeskedett. A George Herbert istállójában álló kanca futtatója Jacques Schawell volt. Victoria 1884-ben is starthoz állt, de kénytelen volt beérni a második helyezéssel Jessica mögött.
1885-ben is magyar siker született Pardubicében. Abracadabra (1879 szher, Sharper – My Mary, Idle Boy) ismét Esterházy Miklós színeit vitte sikerre, Hansi Fries idomár-lovas jóvoltából. Fries-ről érdemes megjegyezni, hogy Kincsem anyja, Waternymph lovasa volt. Zsoké pályafutásának egy bukás vetett véget Freudenauban. 1888 után már csak idomított.
Ismét Hektor Baltazzi nevét említik az évkönyvek, amikor 1887-hez érünk. Woodman (1878 pher, Virgilius – Matilda) nyergében ő volt az első lovas, aki triplázni tudott a nagydíj történetében. A győzelem azért is lehetett kedves a lovasnak, mert saját tulajdonában álló lován szerezte.
Gróf Esterházy Miklós is három sikert ért el, igaz ő futtatókét. Rudi és Abracadabra után Et Caeterát (1884 pk, Town Moor – Fair And Square) vezethette vissza nyertesként 1888-ban. A nyeregben Max Phillips kuporgott. Et Caetera volt az első négyéves, aki győzni tudott a Velkán. 1889-ben a Grand Nationalben is indult, de nem fejezte be a versenyt.
A hazánkat őszinte szívvel szerető Kinsky családnak tartozunk annyival, hogy megemlítjük, Kinsky Rudolf Ferdinád lova, Alphabet (1885 sher, Waisenknabe – Queen Of Trumps) kétszer győzött (1890, 1892). Az 1890. évi győzelem azért sporttörténeti jelentőségű, mert George Williamson az egyetlen zsoké aki Grand Nationalt is nyert (Manifesto, 1899).
A már csupán idomító Hansi Fries a magyar tenyésztésű Hadnagynak (1886 pher, Harry Hall – Goldmamsell) köszönhetően újabb sikert könyvelhetett el 1893-ban. George Williamson ülte az osztrák Lamberg tábornok lovát.
Ismét Kinsky Zdenkó grófról szólunk a magyar tenyésztésű Magyarád (1892 pm, Montbar – Mattina) kettős sikerének köszönhetően. 1897-ben Edward Geoghegan, 1900-ban Thomas H. Buckenham ülte a remek mént, aki Ralph Heath istállójában ropogtatta az abrakot. Ez utóbbi futam története azért emlékezetes, mert valójában Kinsky Zdenkó másik lova, az 1899. évi győztes Sláva galoppozott át elsőként a célvonalon, de Buckenham óvást emelt, amelynek a stewardok helyt attak. Magyarád nyert, Black Beauty lett a második. A diszkvalifikált kancán kívül egyetlen ló sem ért a célba a hét indulóból.
A fent említett ír származású Edward Geogheganről megtudtuk, hogy 1888-ban érkezett az Osztrák-Magyar Monarchiába. Tizenegyszer indult a Velkán, és háromszor nyert (az első kettőt Lady Anne nyergében 1894, 1896), kétszer lett második, egyszer harmadik, egyszer negyedik és háromszor nem tudta befejezni a versenyt (egy alkalommal Lady Anne-nel a második helyről diszkvalifikálták). 1897-ben Buckenham lett a Monarchia ugrólovas championja. Két komoly bukás vetett véget karrierjének, 1890-ben Magyarországra, egész pontosan Alagra költözött, ahol idomárként kereste kenyerét. Harminckilenc évesen súlyos vetett véget életének, magyar földben, Dunakeszin helyezték örök nyugalomra.
Kinsky Károly félvére Dennis (1898 stpher, Harristown v. May Boy – ismeretlen) 1904-ben győzedelmeskedett. Károly herceg az Osztrák-Magyar Monarchia katonai attaséja volt Londonban, és talán nem érdektelen, hogy Zoedone nevű, saját tulajdonában álló lován Grand Nationalt nyert 1883-ben. A lovas-diplomata az 1870-es évek végén Sissi királyné kíséretének tagjaként járt először a liverpooli nagydíjon. Ekkor fogadta meg, hogy indul a versenyben. (1882-ben harmadik helyen végzett Zoedone-nal.) Barátunk azonban nemcsak a brit lóversenyzésbe szeretett bele, hanem a szépséges Jennie Jerome-ba is, a későbbi miniszterelnök, Sir Winston Churchill édesanyjába. Barátságuk hosszú évekig tartott.
Nem ugrunk nagyot az időben. Tigra (1902 sk, Gourmand – Tick-Tack, Beauminet) 1906. évi győzelmét azért említjük, mert Dreher Antalnak szerezte a sikert, Harry H. Huxtable lovassal német idomításból. A szép győzelemről így ír a Vadász- és Versenylap:
„Az egykor oly híres versenypályán vasárnap folyt le az évenkint szokásos egy napos meeting. A versenyek szakadó esőben kerültek eldöntésre, így a látogatottság meglehetősen gyenge volt, a futások azonban mindvégig mozgalmasak és szépek. A nagy akadályverseny Dreher Antal úr Tigrájának elég biztos zsákmánya lett, míg a következő két helyet német lovak, Scotch Moor és Freilich foglalták el Saratoga előtt, a többiek Grál kivételével elbuktak, illetve feltartattak. (…) Az utolsó 1000 méteren Tigra ismét a harmadik helyre megy a két német ló után, a melyeket az utolsó fordulónál megelőz és biztosan két hosszal éri elsőnek a czélt Scotch Moor előtt, mely az utolsó száz méteren üti el fél hosszal Freilichet a második pénztől. Saratoga öt hosszal negyedik.”
Az 1913. év két szempontból is fontos. Dick Turpin (1903 sher, Orelio – Patria) nyert a kimagasló tehetségű Janek Ferenc kezében, Friedrich Rosenthal hadnagy tulajdonosnak. Janek Ferencet kevesebbet emlegeti a turftörténelem, mert bátyja, Janek Géza nagyobb sikereket ért el. A két fivér tragikus körülmények között halt meg. Néhány év eltéréssel öngyilkosok lettek. Janek Ferenc egy bérház második emeltéről ugrott ki, miután egy kabát ellopásával vádolta meg egy detektív, Janek Géza egy szálloda negyedik emeletéről vetette mélybe magát Kalinyingrádban.
Kevéssé ismert tény, hogy 1912-ben és 1913-ban két-két Párdubicei Nagydíjat futottak. Ez egyik a hagyományos futam volt, a másikat katonatisztek számára írták ki. Büszkén mondhatjuk, hogy mindkét hadseregi versenyt a 2. dzsidás ezrednél szolgáló Buzinkay János százados lova, a félvér Hurain nyerte, akinek származásáról nem sikerült adatokat szereznünk, csupán annyit tudunk, hogy pej herélt volt. Wilhelm Reimer főhadnagy ült a nyeregben.
Az I. világháború miatt 1914 és 1919 között szüneteltek a versenyek. A békekötések utáni első nagydíjban már új államok lovai és lovasai indultak. Az első sikert csehszlovákként tartja számon a történelem. Jonathan (1909 sher, Con Amore – Alzbeta) Pálffy János tulajdonos színeit vitte győzelemre. A futam azért emlékezetes, mert a nyerőt diszkvalifikálta a versenyintézőség. Mindez aligha lett volna rendkívüli, hiszen a világ összes nagydíjában előfordult már ilyesmi, ami miatt mégis különös a döntés, hogy szintidő túllépés miatt nem ítélték oda a győzelmet az első helyezettnek. 1936-ban azonban kiderült, hogy a pálya már évek óta 500 méterrel hosszabb a kiírtnál, így a stewardok megsemmisítették a korábbi döntést, és tizenhat évvel a siker után Jonathant befogadták a Velká-nyerők elit táborába.
A magyar tenyésztésű All Right II-t (1919 sk, Ossian – Hohe Wart) és Rudolf Popler százados, zsoké-tulajdonost ünnepelte a publikum 1926-ban. Az eredetileg Heraclea nevű kanca annak ellenére nyert, hogy a verseny folyamán négyszer bukott. Szintén Popler nevéhez fűződik az 1930. évi győzelem, amelyet az Eszterházy Miklós által tenyésztett Gyí Lovam! (1922 pm, Öreg lak – Gyerünk Csak!, Sorrento) nyergében ért el 1930-ban. Gyí Lovam! 1931-ben a Grand Nationalen is indult, de a Becher’s Brooknál felbukott. Szomorú tény, hogy az 1924. és 1928. évi olimpián is induló Popler kapitány Párdubicében végzetes balesetet szenvedett, amikor Ella nevű lovával az egyik ugrásnál felbukott 1932-ben. A mai napig Popler-ugrásnak hívják az akadályt a hős lovas emlékére.
Történelmi barangolásunk végén Marie Immaculata Brandisová grófnőt, ismertebb nevén Lata Brandisovát említjük. Ő volt az első hölgy, aki kimázsálhatott a futamra. Amikor 1927-ben először vállalta a kihívást a Csehszlovák Jockey Club csak hosszas huzavona után adta meg az engedélyt, mondván túl veszélyes lenne, ha nő is indulna a futamban. A vasakaratú amazon először ötödik lett (három bukás után), 1933-ban harmadik, 1934-ben már második. Egy évvel később ötödikként ért célba. Eljött azonban 1937, amikor negyvenezer tomboló néző előtt Norma nyergében maga mögé utasította összes ellenfelét. A diadalból politikai ügy lett, ugyanis 1932 óta németek nyertek a nagydíjban, és a trófea otthon tartása cseh nemzeti üggyé vált. Nem meglepő, hogy az egyre jobban erősödő náci rezsim, amely 1938-ban annektálta a Szudéta-vidéket, és később Csehszlovákiát is hatalma alá hajtotta, beszüntette a Velká pardubickát, amelyet csak 1946-ban futottak ismét.
Zárásként megjegyezzük, hogy a legutolsó magyar eredmény 1965-ben született, amikor a Porvai Ménes által nevelt félvér, Krőzus (1959 stpm, Zoagli – Kreola, Credo) nyergében Varga Miklós hetedikként ért célba.
