A világklasszis mén Magyarországot – fél évszázados hallgatás után – ismét felhelyezte a világ lóversenytérképére. Kincsem, Kisbér és Imperiál méltó követője, igazi világklasszis. A kivételes robbanékonysággal és sebességgel megáldott telivért 2008-ban Európa legjobb hároméves sprinterének választották, a világon pedig a harmadik legjobb volt abban az évben.

Pályafutásának kiteljesedését, a patairhagyulladás és a folyamatos sérülések akadályozták. Hatalmas küzdelem után, a súlyos betegséget legyőzve tért vissza a versenypályára. Versenyeket nyert, de már sosem volt a régi, ennek ellenére visszaküzdötte magát Európa legjobbjai közé. Ekkor, korábbi sikerei helyszínén Baden-Badenben szakadt meg mágikus, 14 győzelemből álló veretlenségi sorozata.

Stílusosan, Overdose-hoz méltó, szép olaszországi győzelemmel búcsúzott el a versenypályától. Utoljára, a zseniális Dettori lovagolta.

A szakemberek szerint Imperiál óta nem volt ilyen magasan jegyzett mén a tenyésztésben, hazánkban. Tenyésztésünk felemelkedésének záloga Dióspusztán, a Nemzeti Ménesben kezdte meg ménesi pályafutását 2014-ben. Sajnos csak egy hazai szezonon keresztül tudta szolgálni telivértenyésztésünket. Tulajdonosa jobb kancák reményében egy kisebb németországi ménesbe szállította a fedeztetési szezon kezdetén, ahol sajnos később kólikában elpusztult.

Overdose és lóversenysportunk balszerencséje, hogy Dózi sem a pályán, sem a ménesben nem tudta kifutni az őt megillető karriert, melyre képessége alapján hivatott lett volna.

Névjegy

Tenyésztője: Graham and Mrs. Di Robinson

Tulajdonosai: Mikóczy Zoltán, CIG Pannónia Életbiztosító Zrt.

OTP Bank Nyrt., MOL Nyrt., Euroinvest Zrt., Közgép Zrt.

Trénerei: Ribárszki Sándor (12/12), Jozef Roszival (7/4)

Pályafutása: 19 start, 16 győzelem
Európa legjobb hároméves sprintere (2008)
A világ harmadik legjobb sprintere (2008)
Pénznyereménye: 65.857.477 forint
Képességszámai: 123 RP (2008), 100 GAG (2008)

Aperianov Zakariás
(1927-2015)

A nemzetközi hétvége egyik kiemelkedő futama kapcsán, minden idők legeredményesebb magyar galopp idomárjára, a magyar lóversenysport legendás alakjára, Aperianov Zakariásra emlékezünk.

1939-ben került a pályára, első versenyét 1941-ben lovagolta. Fiatalon lett tréner és országosan elismert szakember. 1961 őszén került istállójába a XX. század legismertebb és legjobb magyar lova, Imperiál. A csodálatos telivér az ő kezében vált Európa-klasszissá. 1963-ban az „aranyszőrű táltos” Osztrák és Magyar Derbyt nyert. A Derby siker pályafutása során tizenhétszer adatott meg számára (ebből Imperial a fenti kettőt nyerte meg), mely világraszóló eredmény az egyetemes galoppsport történetében. Idomári pályafutását 2009-ben fejezte be.

A lóversenyszerető suszter, id. Aperianov Zakariás megfogadta, ha fia születik, akkor zsokét fog belőle nevelni. Óhaja meghallgatásra talált és két lány gyermeke után, 1927. február 8-án megszületett fia, Zakariás. A fiatal fiút, – akit édesanyja Pubinak szólított – 1939. augusztus 10-én lovásztanulónak adták gróf Pejacsevich János alagi idomító telepére. Ma már hihetetlennek tűnik, de akkor lovászfiúnak lenni egy versenyistállónál komoly kitüntetésnek számított. Az akkori előírások szerint két év tanulóidő után lovagolhatott csak lovászfiúként versenyben. A kis Pubi 1941-ben gróf Erdődy Rudolf Daru nevű lován debütált a pesti gyepen, majd az első győzelmét 1943-ban Caracalla nyergében aratta.

A tehetséges lovastanuló pályáját kettétörte a háború mivel a versenyek is leálltak. A telivérek nyugatra mentése közben, társaival orosz fogságba esett. A háború után versenysúlyát egyre nehezebben tudta hozni, utolérte a zsokék legveszedelmesebb ellenfele. Elnehezedett és 1952-ben befejezte a lovaglást. A lóversenysport államosítását követően, 1953 januárjában idomári engedélyt kapott, amivel egy világraszóló életpálya kezdődött el. Az idomárság egy izgalmas, versenylázzal teli, erőt és kitartást kívánó szakma. A színes dressz helyett a távcső és a stopper lett a legfontosabb munkaeszköze, de a kezében még évekig lüktetett a lovaglás ritmusa. Kezdő trénerként 12 lóval kezdett el dolgozni, első idomári győzelmét 1953 júliusában aratta Gazemberrel, nyergében a lovastanuló Farkas Tiborral.

Az első klasszis lova Balkán volt, majd jött Bakony és Direktor. A LÓ, azaz Imperiál ezután érkezett. Gyakorlatilag pályakezdőként, csupán 34 évesen megütötte vele a főnyereményt. 1961 őszén került yearlingként az istállójába a XX. század legismertebb és legjobb magyar telivére. A nagyrámájú, tértölelő galoppú, négy láb kesely, hókás Imperiál sikereinek köszönhetően elvitte a magyar telivértenyésztés jó hírét Nyugat-Európán keresztül egészen az Egyesült Államokig. Az „aranyszőrű táltos”, ahogy Pubi bácsi hívta, 1960. február 14-én született a Rádoki József vezette Kisbéri ménesben. A kiváló Imi és az olasz import kanca Hurry fia, Imperiál csodálatos eredményei egész pályafutását végig kísérték, de nem csak az övét, hanem a teljes hazai galoppágazatét. A hókás sárga nem csak a több tízezer rajongó, hanem a nagypolitika figyelmét is kivívta. Sikerei legalizálták és elfogadottá tették a kommunizmus évtizedeiben az úri passziónak tartott sportot és hosszú időre megalapozta népszerűségét. Imperiál elismerést és tiszteletet hozott a számára, ami a későbbi, őszi csikóválasztásoknál komoly előnyt jelentett. Tudását, érzékét, szemét és legendás formaidőzítését a Derby győzelmeinek száma igazolja. Imperiál után még 15 Magyar Derby győztest vezethetett vissza.

Klasszisai közül ki kell emelni a „Hármas Korona” nyerő Bilbao-t, a 16 hosszas Derby nyerő Try Star-t, és a rendszerváltás utáni első magántenyészetben született Derby győztest, Kovács Mihály Alfonzát.

A Derby sikerei mellett olyan rekordok fűződnek a nevéhez, amit nagyon nehéz, vagy lehetetlen lesz megdönteni. Ő nyerte a legtöbb nagydíjat és ő vezeti a hazai idomárok örökranglistáját is. Emellett volt olyan versenynap, mikor öt lovat indított és mind az öt idomítottja győzött.

Életműve, munka- és hazaszeretete mindannyiunk számára példaértékű, emlékét megőrizzük és ápoljuk!

Imperiál, a XX. század legendája

A legendás Imperiál nagyapját, a kiváló szülőktől született Intermezzo II-t (Caissot – Alcyone) Martonvásár környékén találták meg igába fogva a második világháborút követően. A klasszis  származású, szép küllemű mén erős szervezetét a szénhordás és az igahúzás sem tudta megtörni. Intermezzo II 1946-ban, kétéves korában, váltakozó formákkal futott. Több jelentős versenyt nyert, de nem boldogult Mincivel, a pompás kancával, aki a Magyar Derbyben nem engedte szerephez jutni. Intermezzo II későbbi eredményei elmaradtak a várakozástól, ennek ellenére ménbokszot kapott a kiváló származású telivér.

A ménesben többek között korábbi vetélytársát Mincit is hozzá osztották be és az ebből a párosításból született Imit1953-ban, akit Dióspusztán nevelték fel. Már éves csikó korában felfigyeltek rá, kétéves korában, küllemével és kivételesnek látszó képességeivel hívta fel magára a figyelmet. Hároméves korára csodálatos versenylóvá fejlődött, izmosabb, erősebb lett, mint valaha. Pályafutása alatt sorra nyerte a legnagyobb hazai és külföldi versenyeket. Sok nagy sikere közül kiemelkedik a Prágában aratott fölényes győzelme a Szocialista Országok Nagydíjában. Lábai azonban nem bírták az erős igénybevételt, így korán ménesbe kellett vonulnia.

Imi fedezőménként a Kisbér melletti Apáti-pusztára került. Az első ivadékai között sok hasznos egyed volt, de az igazi áttörést Imperiál hozta meg számára, hatalmas termetével, impozáns külsejével és klasszis teljesítményével.

A történet másik szála 1958 novemberében olasz földön íródott. Banos György és Pál János Olaszországba utazott, hogy telivér mént és egy-két vemhes kancát vásároljanak a magyar telivértenyésztés minőségi fejlesztése céljából. A kis magyar küldöttségnek egy telivér mént, két vemhes kancát, valamint egy versenypályáról lekerült, jó származású kancát sikerült vásárolnia. A két vemhes kanca, Hurry és Statira Kisbérre került. A következő évben a ménes vezetője, Rádoki József, Hurry-t a magyar rögön tenyésztett klasszishoz, Imihez párosította. Ennek eredményeként született 1960. február 14-én Imperiál. A Kisbéri ménesben napvilágot látott kis telivér méncsikó már a születésekor is érdekes jelenség volt. Darabos, csontos, mind a négy lába magasan kesely, éktelen nagy hókával a fején.

Rádoki József és munkatársai által kidolgozott gyakorlat szerint, a csikók anyjukkal az első hét után egy természetes környezetű jártató pályára kerültek, ezzel elkezdődött fokozatos mozgatásuk. A lehetőség szerinti  800 – 1000 méteres, ovális alakú pályán időjárástól függetlenül, napi rendszerességgel mozgatták le a lovakat. Rádoki a mozgás szükségességét fontosnak tartotta és bebizonyította, hogy a napi jártatóban történő mozgatás, az erőnlét, edzettség megszerzéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ezentúl a mozgatás hatására nem várt gyógyulási folyamatok indultak el.

Rádoki József ezzel a felnevelési gyakorlattal mind a galopplovaknál, mind később az ügetőknél Somogysárdon sikereket ért el. Kisbér után a somogyi ménesben folytatta módszerét, és volt olyan évjárat, amikor a 22 pályára felkerült yearlingből 20 kétévesen versenyt tudott nyerni.
Imperiál a bábolnai vezetés kérésére a fiatal Aperianov Zakariás istállójába került 1961 őszén. „Az aranyszőrű táltossal” Aperianov megütötte a főnyereményt és megmutatta, hogy fiatal kora ellenére művésze a mesterségének. A sárga mén kétévesen a Balatoni Díjban kezdte pályafutását Nagy Imrével, majd Németh Ferenccel és Gelics Mihállyal sorra nyerte a nagyversenyeket itthon és külföldön egyaránt. Lenyűgöző megjelenéséhez, alkati nagyságához csodálatosan illeszkedő nyugodtság társult. Ebben a telivérben minden jó tulajdonság és képesség összpontosult. Rendkívüli egyed, galoppja olyan tértölelő, hogy mellette minden hazai ló vágtája eltörpült. Nem mindig indult jól, de gyorsulási készsége utánozhatatlan volt. Ha a mezőnytől elmaradt, gyorsan képes volt az élre kerülni. Széles szügye, izmos háta és ágyéka, rendkívül nagy deréktája, az átlagnál hosszabb lábai lehetővé tették páratlan sikereinek elérését. Csillogó sárga szőrét öt helyen díszítette fehér folt. Az egyik a fején, a négy lábán pedig egyforma magasságban messzire világító fehér szőr ragyogott. Eredményei magukért beszélnek.

Minden versenyét megnyerte a Kincsem Parkban. 1962-ben kétévesként, négy verseny, négy győzelem, 1963-ban, négy start, négy győzelem, 1964-ben háromszor állt starthoz és mind a háromszor győzött. Külföldön is kiemelkedő sikereket aratott. 1962-ben kétszer Prágában, egyszer Bécsben futott és győzött. 1963-ban kétszer startolt Bécsben és két győzelmet aratott, melyből az Osztrák Derby-diadal pályafutása egyik legnagyobb sikerének számít. Győzött Berlinben, majd a baden-badeni helyezetlen futása (Fürstenberg Rennen) után néhány nappal, pályafutása legmagasabb formáját érve el második lett ugyanott, a 2400 méteres Nagydíjban. Az év végén eredményeinek köszönhetően meghívást kapott Washingtonba, ahol kiváló amerikai és európai lovak mögött helyezetlenül végzett. Négyévesen is komoly sikereket aratott külföldön, 1964-ben Münchenben, Malmö-ben és Hamburgban a Hansa Preis-ben győzött és második lett Düsseldorfban. Imperiál utolsó versenyében, 1964. augusztus 30-án Baden-Badenben helyezetlenül futott a 2400 méteres Nagydíjban. Szervezetén kiütközött a sok utazás és a versenyzés fáradalma.

A visszavonulása után fedezőmén lett a Bábolnai Állami Gazdasághoz tartozó Kerteskői Telivér Ménesben. Komoly lehetőséget kapott, több mint 350 ivadéka született. Az egyik legjobb fia, a külföldi kancától született Prince Ippi volt, aki a németországi Röttgeni Ménes színeiben megnyerte a kölni Európa Nagydíjat. Itthon sokszoros apamén championként, évtizedekig volt meghatározó tagja a tenyésztésnek. Számos csikója nyert Magyar Derbyt, de egy sem érte el apja sikereit.

Blaskovich Ernő
(1834-1911)

A Blaskovich család tagjai kiváló lótenyésztők és futtatók voltak. Blaskovich Ernő nagyapja, József és fia, Bertalan már az első pesti versenynapon jelen voltak 1827 júniusában. Ernő, a család ötödik gyermekeként, 1834. január 14-én született. Blaskovich Ernő és fivérei úgy nevelkedtek, mint a kor akkori arisztokratáinak gyermekei, de csak egy bizonyos határig. Mert amikor eljött a mezei munkák, főként az aratás, a betakarítás ideje, akkor az öt Blaskovich fiúnak ott kellett lenni a munkánál.

Édesapjuk halála után elosztották a földeket, Ernő a tápiószentmártoni birtokot választotta, mert köztudott volt, hogy ott terem a legjobb zab, jó a legelője, már ősidők óta nagyszerű hátas és használati lovakat neveltek itt.

1857-től lovagolt versenyben, a pehelysúlyú úrlovas 84-szer szállt nyeregbe és 25 legitim futamban győzött. 1863-ban elkezdett telivért tenyészteni és futtatni, Aranka és Palmyra nevű angol kancák megvásárlásával, de ezeknek nem volt jelentőségük. Az 1864-ben vett Gipsy Girl már komolyabb érték volt, de az első nagy tenyészkancához Waternymph-hez is ekkortájt jutott. Waternymph eredetileg Blaskovich Sándor nevén volt, majd Ernő átvette fivérétől és ezután öt évig a ló (tenyésztés helyett) a vadászistállóban állt és a falkavadászatokon használta tulajdonosa. Blaskovich Ernőről tudni kell, hogy testvéreivel ellentétben ő egy aprótermetű, vékonydongájú fiatalember volt. De mivel hiú is egyben, szerette a nagy, csontos lovakat, ezeknek a hátán magasabbnak látszott, s mivel Waternymph is ilyen volt, ez lehet a magyarázata, hogy öt évig a ló nem a tenyésztést szolgálta.

Volt egy érdekes eset Waternymph-el kapcsolatban. Akkoriban a vándorcigányok szemet vetettek a nagydarab kancára, és várták az alkalmat, hogy mikor tudnák elkötni a jószágot. Egyik nyári este meglesték, hogy az „uraság”, Blaskovich Ernő mikor megy el és ekkor megpróbálták elrabolni a lovat. Az éj leple alatt bementek a nyitott istállóba, mert a nagy meleg miatt azt nyitva hagyták, viszont három keresztgerendával eltorlaszolták a bejáratot. A keresztgerendák közül a középsőt sehogy sem tudták levenni, így a nagydarab kancát nem tudták kivezetni az istállóból. Közben a ménesmester is felébredt a zajra, puskájával elriasztotta a menekülőket, majd embereivel üldözőbe vette, egészen Pest külső kerületéig kergette, de elfogni nem tudta őket. Később Blaskovich Ernő ezer forint jutalmat ígért a nyomravezetőnek, ami akkoriban nagy pénznek számított, mert zsugori volt ugyan, de amikor a vagyonát védte, nem sajnálta a pénzt. Waternymph így megmenekült és ezután nem sokkal, 1874-ben életet adott a csodakancának, Kincsemnek.

1874-ben Kincsem mellett még hat csikó született a ménesben. Mivel az előző évek futtatásai nem voltak sikeresek, az amúgy is takarékos Blaskovich Ernő arra szánta magát, hogy csikói létszámát csökkentse. A hét csikóból egyet eleve nem árult, mert gyengének tartotta, a másik hatot viszont két csoportra osztotta. A vevők, Orczy báró és Lónyay gróf szerencsétlenségükre egy „szakértőt” is vittek magukkal, a valóban képzett, de másnál mindent „jobban tudó” Majthényi Izidort. A „szakembernek” nem tetszett a csoportosítás, mire újabb beosztás készült. Most meg azért nem tetszett, mert amit ők akartak, oda volt beosztva Kincsem is, erre pedig semmi esetre sem reflektáltak. Végül létrejött az üzlet, Kincsem szerencsére Blaskovich-nál maradt.

A kegyes Fortuna itt is szerepet játszott, de ennél a történetnél amúgy is sok a szerencsés egybeesés, mert – most játsszunk el a gondolattal – nem lehet tudni mi lett volna, ha Kincsemet megveszi Orczy báró, vagy Lónyay gróf? Nyert volna 54 versenyt? Veretlen maradt volna? Vagy, mi lett volna, ha Waternymph mindjárt ménesbe kerül? Vagy a tolvajoknak sikerül elkötni Waternymph-et? Akkor most valószínűleg Kincsem nevű csodakancáról sem beszélhetnénk.

Egyszer a tápiószentmártoni kúrián vendégeskedő társaság egyik tagja megkérdezte Blaskovich Ernőt, a sok hivalkodó tarka-barka dressz mellett miért választott ilyen egyszerű színeket, fehér dressz, világoskék sapka? A válasz méltó volt Blaskovich Ernőhöz: „…Nézz körül nálam! Nézd a kúriát, a portát, az istállókat, mind hófehérre van meszelve és a kék ég a kalpag fölöttük…” A versenyzés közönsége ezt az indoklást nem ismerte, de szemükben a tiszta, minden manipulációt kerülő, sőt tiltó Blaskovich színek a gyanú felett álló, eszményi futtatást képviselték.

Kincsem, a verhetetlen csodakanca

A lóversenyzés több évszázados történelmében voltak lovak, amelyek pályafutásuk alatt nem találtak legyőzőre, ezeket veretlennek mondjuk. – Kincsem nem veretlen, hanem verhetetlen – mondta róla tenyésztője, Blaskovich Ernő, kijavítva azokat, akik csak veretlennek titulálták. 1874 tavaszán a tápiószentmártoni ménesben Waternymph Cambuscan-tól ellett egy szögsárga kancacsikót, melyet a tenyésztő azonnal Kincsemnek nevezett el. Az akkori magyar tenyésztés olyan kiváló állapotban volt, hogy felvette a versenyt az angolokkal. A legjobb vérvonalakból hoztak egyedeket Angliából, amelynek utódaik a brit pályákra is visszakerülve, sikeres versenylovak lettek.

1875 őszén, lábon vezették Tápiószentmártonról Gödre a Hesp-telepre Blaskovich lotját. Már ez év őszén, a munkára fogott yearlingek közül kitűnt egy kivételes képességű ló, Kincsem. A következő év tavaszán Gróf Sztáray János – Blaskovich barátja, aki korának kiváló lovasa, futtatója volt – irányítása mellett indultak Németországba. Kincsem első fellépése június 21-én Berlinben volt, a ló Sztáray neve alatt futott, mivel abban az időben ott csak a német Jockey klub tagjai futtathattak. Ennek köszönhetően, első győzelmét kék-sárga újak, kék-sárga csíkos sapka színekben aratta. Negyedik startjakor Doberan-ban Herceg Zetwertynski színeit vitte győzelemre (fekete-sárga csíkos test, fekete sapka). Majd később Goodwood-ban már a Blaskovich színekben állt a starthoz, de ott a programon „orange, blue cap” volt bejegyezve. Ennyit a színváltozásról.

Berlini futása után tíz nappal Hannoverben a Vergleichs­preis-ben, egy kísérleti versenyben „csak” 1 hosszal nyert, de az itt harmadik hároméves Double Zéro, rá egy hétre könnyen nyeri a Norddeutsches Derby-t. Az ebben a futamban mutatott forma már igen figyelemre méltó volt, majd augusztus 31-én Baden-Baden-ben a Zukunffstpreis-ben hosszakkal győz és ezzel kétéveskori hatodik versenyét nyeri Németországban. Ekkor írta a német sportsajtó: „A gödi invázió végig söpört Németországon.” Ezek után október 2. és 29. között nem egész egy hónap alatt még négyszer győzött: Sopronban, Pesten, Bécsben és Prágában. Kétéves korában tehát tíz versenyt nyert júniustól októberig, Európa tíz különböző pályáján, váltakozó távokon és változatos körülmények között. 1877 tavaszán háromévesen gyorsan behúz három versenyt, köztük az Egyesült Nemzeti-Díjat és a Hazafi Díjat. Blaskovich már az előző évben is számtalan ajánlatot kapott lovának megvásárlására, de ő mindegyiket elhárítva azt mondta: Kincsem nem eladó! Baltazzi Arisztid a freudenaui Derby előtt 40000 forintot ígér, de visszautasította (a Derby díja 16950 Ft!). Ekkor úgy dönt, ha már megvenni nem sikerült, megvereti a Derby-ben Kincsemet. Hazahozza az angliai tréningben álló, a 2000 Guineasben negyedik Buccaneer ivadék Tallost és őt indítja Kincsem ellen. Hihetetlenül bízik lovában, egy vagyonnal lefogadja a bookmakereknél, pláne azok után, hogy az a Silvano nyeri az Epsom Derby-t, amellyel Tallos fej-fejt ment át a célon a 2000 Guineasben.

1878. május 2-án a tízedik jubileumát ünneplő bécsi Derby napján ott volt a császár, a császárné, a trónörökös és még más előkelőségek, szemük láttára Kincsem az egyenesre fordulva élre állt, Madden egy kezében tartotta a szárat, másik kezével lova nyakát simogatta, s könnyedén kenterben ért elsőnek a célba. Először futott hosszúra (1 1/2 mérföld), mivel Bécsben már hetek óta esett az eső. Ferencz József császár magához kérette Blaskovichot, melegen gratulált és örült „hogy a Birodalomban még Kisbérnél is jobb lovat látott ma Freudenauban.” Tallos nagyon jó ló volt, igaz ez a verseny sokat kivett belőle, de később szép sikereket aratott, visszament Angliába és ott a Cambridgeshire-Stakes-ben Newmarketben az akkori idők nagy lova, Isonomy mögött szoros ötödik lett. Majd 1880-ban hétévesen – miután Kincsem háromszor megnyerte a Baden-Badeni Nagydíjat – a sárga mén szintén megnyerte azt. Háromévesen tizenhét versenyben futott egy és két mérföld közötti távokon, igen sűrű menetrend szerint, május 21., 24., 27. Bécsben vagy októberben 7-én Pest, 10-én Pest, 14-én Bécs (Walk-over), 21-én és 23-án Prága. Hat nap alatt, háromszor futott, bár ebben az időben többször megtörtént, hogy két-három napon belül futnak a lovak, de amit Kincsem produkált az felülmúlhatatlan.

Huszonhét nyeréssel a lábában a négyéveskori Kincsemre még erősebb megmérettetés vár. A tavaszi versenyei mutatják, hogy minden rendben van. A legnehezebb hónap következik, Goodwood, Deauville, Baden-Baden. Az angol turf nagyon várja a kontinens csodakancáját. France Cavalliero irányítja a menedzsmentet, ő szervezi az angol, francia utat, a tulajdonos Blaskovich Ernő nem nagy örömére. Nem szívesen viszi lovát át a csatornán, de Gróf Festetics Tasziló, aki az angol Jockey Klubnak is tagja, jól ismeri lóversenyzésüket és rábeszéli Blaskovichot, hogy vigye lovát Angliába.

Június 29-én érkezik Newmarketbe a sárga kanca, óriási érdeklődésnek örvend. A goodwoodi futamra tizenhét lovat neveztek, a talpon lévő legjobbak közül, a franciák Verneuil-t akarják indítani, aki az ascoti meetingen kedden, csütörtökön és pénteken, háromszor futott és hármat nyert, köztük a Gold-Cupot. Augusztus 1-jén a futam előtt sok lovat lejelentettek, s így Kincsemnek csak két ellenfele maradt, Verneuil-t még a pályára is kihozták és az utolsó pillanatban döntöttek úgy, hogy nem fut. A britek nehezen tudták elképzelni, hogy Kincsem nyerhet, a három ló közül a bukiknál harmadik esélyt képviselt. A szokatlan ívű és igen kiszáradt goodwoodi pályán a két és fél mérföldes versenyt két hosszal megnyerte. A ló tulajdonosát igen nagy ovációval fogadták, ünnepelték a nyergelőben. A jelen lévő magyarok örömét az is fokozta, hogy nem kevés összeggel fogadták, így jócskán bekerestek. Blaskovich is boldog volt, annak ellenére, hogy az ő száz fontjával a bookmakere meglépett.

Pályafutása alatt, mint ahogy a fenti példákból látható, nem befolyásolta sikerét a táv, pályaviszonyok, pályaminőségek, zsokéváltozások, sűrű versenyprogram, sérülések, rossz kondíció, hanem minden környezetben és időben képességei maximumát adta. 54 futásából 54-szer győzött, ahogy Blaskovich mondta: „verhetetlen”

Ma, amikor megidézzük a világ telivértenyésztésének egyik felülmúlhatatlan alakját, büszkeséggel tölthet el minket, hogy Kincsem öröke a történelmünk egyik kiemelkedő hőse marad.

A 110. Hungária Díj elképesztő történelmi múltra tekint vissza, bár a verseny többször elmaradt, méghozzá a gazdasági okok és a háborús évek miatt, 1914-ben, 1919-ben, az 1935-1938 közötti években, 1940-ben, valamint az 1945-1946-os években is. Magyarországon a galopp népszerűbbnek számított az ügetőnél, ez volt az egyik fő oka ennek a mára kiemelt jelentőségűvé vált nagydíj létrehozásának 1906-ban, melyet a Millenniumi Díj mintájára alapítottak. A nézőközönség idevonzásánál sokkal fontosabb feladata, hogy összemérje az évjáratok legjobbjait, és előrelendítse a tenyésztést. Neve, megalapítása óta nem változott, ami egyedülálló a versenyek sorában. Távja is közel állandó maradt, 2500-2800 méter közötti. Kialakulásakor hároméves mének és kancák állhattak starthoz, később három- és ötévesek futhatták, majd az évtizedek folyamán kialakult a mai felállás, miszerint hároméves- és idősebb lovak mérkőznek meg egymással. Az első világháború előtt csak osztrák vendégek mérték össze erejüket a magyar klasszisokkal, 1965-től vált nemzetközivé, szinte valamennyi környező országból érkeztek résztvevők. Az első győztes egy hároméves sárga kanca, Dora volt, sulkyjában C. U. Pennock-kal. Ideje 1:28.7, 2550 méteres távon. 1908-ban Rabló P. vitte el a Hungária Díjat, aki jukkerek leszármazottja, és egy festőt is megihletett. 1912-ben Dora fiatalabb ménestársa, Käthe és Rabló P. öccse, Czinczár holtversenyben érték el a célt. Az első győztes magyar hajtó Sennyey Géza volt Tedd meg sulkyjában, 1913-ban. Az első ló, aki kétszer egymás után meg tudta nyerni a nagydíjat Paris volt 1915-ben és 1916-ban. Bajnok még Paris teljesítményét is túlszárnyalta, hiszen háromszor is nyerni tudott 1923 és 1925 között. 1923-ban Sennyey Géza vitte győzelemre először Bajnokot, aki ekkor már negyedik Hungária Díj sikerét aratta. 1928-ban újabb holtverseny született Grimbusz és Baba között. Egy viszonylag hosszabb, kevésbé szenzációdús időszak után, 1942-1943-ban újabb duplázásra került sor, Cilley személyében, sulkyjában Kovács János II.-vel, aki mind a két alkalommal hajtotta, és egy évre rá, 1944-ben ötödik Hungária Díj győzelmét söpörte be Defilé kocsijában. A második világháború után nem tartott még ott a magyar ügetőtenyésztés és versenyzés, hogy nyomban a régi keretek között folytassák a versenyeket, de a lelkes dolgozók és lófelkutatók segítségével, akik összeszedték az országban szerte-szét kallódó anyagot, 1947-ben újra futhatták a Hungária Díjat. 1947-1949 között újabb nagy szenzációra került sor, amikor Katóka, az „acélos, kistermetű kanca”, föllépett Bajnok mellé a triplázók sorában. Az 1950-es években megváltoztatták a Hungária Díj klasszikus feltételeit, mely ezáltal hendikep jellegűvé vált. Így történhetett meg az, hogy 1953-ban Alapos és 1955-ben Cselló, azaz kisebb tudású ügetők arattak győzelmet. Ezekből a példákból tanulva később visszaalakították a rendszert az eredeti formájára. Kincsem II. is kétszer zsebelhette be az első helyet, először 1951-ben, majd 1954-ben. 1956-ban került sor a Hungária Díj megrendezésének 50. évfordulójára, habár ez nem az 50. verseny volt, hanem csak a 42. A küzdelem méltó volt a verseny múltjához. A helyzet pillanatonként változott, a befutó végül: Bejöhet-Dolgos-Babona lett. Duplázókkal folytatjuk a sort, Fresko következett, mindkétszer Szabó Istvánnal 1959-1960-ban, majd Ipse 1961-ben és 1964-ben, Garem 1967-1968-ban, Api 1975-1976-ban, Csínom Palkó 1978-1979-ben, végül egy kisebb szünet után Addicted (SWE) zárta a sort 1996-1997-es győzelmeivel. Ezek közül számunkra a legemlékezetesebb Api sikere 1975-ben, amikor Menyhért Ferenccel 20 méteres előnnyel ért a célba Golosznüj (SU) előtt. 1989 a változások éve nem csak politikai, de a Hungária Díj szempontjából is, hiszen ebben az évben a lovak hurutos megbetegedése miatt később került megrendezésre. Ez az időpont a külföldi vendégek számára alkalmatlan volt, ezért egyedülálló módon csak hazai tenyésztésű lovak álltak starthoz. A futam végül Lecke és Veres László biztos sikerét hozta.

A Hungária Díj egyik érdekessége, hogy 1965 óta egy napon tartják a Marschall József Emlékversennyel, kivéve az 1989-es évet. A Villám Díjat 1957. május 13-án futották először, 1965-től vált nemzetközivé, akárcsak a Hungária Díj. 1994-ben nyerte el jelenlegi nevét, amikor is elnevezték a nagy lovas múltú család leszármazottjáról, a legendás, 19-szeres hajtó champion, Marschall Józsefről. Ő emellett kétszeres Hungária győztes volt Recorder-rel (1950) és Karvallyal (1963). A két verseny kapcsolatát tovább erősíti a második Villám Díj győztes Dakota, mivel ő a háromszoros Hungária Díj nyerő Katóka egyetlen utódja. A hosszútávú, nemzetközi versenyben szép magyar sikerek születtek már korábban. Az egyetlen női győztes, Fazekas Andrea, aki amatőrhajtóként bizonyult a legjobbnak 2012-ben Ollyan nincs sulkyjában. Bízunk benne, hogy az ebben az évszázadban aratott magyar győztesek (Detroit 2000., Diktátor 2001., Globus 2004., Kentish Boy 2007., Merengő 2009., Oguz 2011., Ollyan nincs 2012., Zsenerőz 2019. és Bonaparte Boss 2021) után, idén ismét eredményesen vehetjük fel a harcot a külföldi klasszisok ellen, hiszen ott lesz a startnál a bombaformában lévő Derby-győztesünk, Enjoy is! A verseny történetének legeredményesebb hajtói, akik ötször tudtak győzni, Kovács János II. (1932-ben Páva Lánya, 1939-ben Jósnő, 1942-ben Cilley, 1943-ban ismét Cilley, 1944-ben Defilé) és Fazekas Imre (1992-ben Salus, 2000-ben Detroit, 2004-ben Globus, 2007-ben Kentish Boy és 2011-ben Oguz).