Valósággal berobbant a hazai galoppsport életébe Kerekes Károly az 1990-es évek második felében. Mindössze 17 éves volt, amikor It’s A Ripper nyergében már Millenniumi Díjat nyert. Később két Derby győzelem és egy champion cím is összejött neki, német karrierje során pedig Group 1-es sikerig és több bajor champion címig jutott. Évek óta építi idomári pályafutását, méghozzá remekül, hiszen minden szezonban megkérdőjelezhetetlen fejlődést mutat az istállója. Többek között erről és a kinti viszonyokról is kérdeztük a rutinos szakembert.

Hosszú idő után átköltöztél Münchenből Baden-Badenbe, mi állt ennek a hátterében?

Felszabadult Carmen Bocskai istállója, miután őket áthívták Hannoverbe. Tudni kell, hogy a legjobb felszereltségű és minőségű istálló volt az övék Iffezheimben, így jelentkeztem, hogy igényt tartanék a megüresedett helyre. Nem volt könnyű, hiszen rajtam kívül több tréner is megtette, de végül engem választott a vezetőség, így lett az enyém ez az istálló.

Közel van Franciaország, ezért is döntöttél így?

Így van, a döntésemben fontos szerepet játszott, hogy sokkal kevesebbet kell utazni a lovakkal. Baden-Baden mondhatni központi helyen van a térképen, így amellett, hogy a francia pályák gyorsabban elérhetőek, a német pályák is jóval közelebb vannak. Sokkal jobb az elhelyezkedése, minden szempontból.

Hogy fogadták a tulajdonosok a hírt, a lovak létszáma változott esetleg emiatt?

Szerencsére pozitív irányba változott a létszám, 20 lovat idomítok jelenleg. Úgy gondolom, ez a szám még nőhet is, hiszen az utazási költségek pozitív változása miatt a tulajdonosok számára vonzóbb lehet az istállóm. München sajnos nagyon kiesik, ami az elhelyezkedést tekinti. Ezzel együtt az tény, hogy ott rendkívül komoly minőségű tréning és versenypálya van, talán a legjobb egész Németországban. Ugyanakkor a magas utazási költségek a futtatók kedvét negatívan érintik.

Sean nagy veszteség volt, hogy elkerült az istállóból, akivel ugye Group versenyeket is nyertél Olaszországban. Az idei évben valaki felérhet a lovaid közül a szintjére?

Idén még nem, de bízom benne, hogy a fiatal lovakból valamelyik egy kicsit komolyabb lesz jövőre, háromévesen. Illetve persze abban is, hogy egy nagyreményű csikót kifogunk valamelyik tulajdonoson keresztül, de egyelőre még nem látom, hogy Sean szintjére bárki is fel tudna érni.

Minden évben egyre előkelőbb helyezést érsz el a német ranglistán. Mennyire nehéz az indulás idomárként? Sok a hátráltató körülmény?

Szerintem nagyon nehéz. Az a baj, hogy a tulajdonosok létszáma itt is csökkenő tendenciát mutat. Az egész helyzet, ami most van az üzleti világban, mondjuk úgy, hogy nem olyan jó, mint ezelőtt tíz vagy húsz évvel, és egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy lovat tartsanak. A nagyobb tulajdonosok és a tradicionális ménesek pedig nyilván inkább a már komoly múlttal, eredménnyel rendelkező idomárokhoz mennek, akik leginkább Köln környékén vannak, így nekünk kisebb trénereknek elég nehéz az indulás.

Van tapasztalatod a német és a magyar viszonyokról is. Milyen különbséget látsz a tréningezés szempontjából a két ország között?

Szerintem minden trénernek megvan a saját szisztémája, amit követ. Legalábbis ez itt nálunk így van, van, aki erősebben dolgozik, van, aki a könnyebb munkákat preferálja. Ugyanúgy igaz ez a tréningek hosszúságára is, vannak, akik sokat dolgoznak hosszabban és így tovább. Gondolom ez otthon is így történik, nyilván nagyon fontos a lovak minősége, véleményem szerint mindkét országban kihívást jelent a trénernek magas szintű telivéreket toborozni.

Mit szólsz az idei Kincsem Díj komoly díjazásához? Ez mennyire lehet csábító a német élvonalbeli futtatóknak, idomároknak?

Ez remek hír. Biztos vagyok benne, hogy oda fogja csábítani a nyugati tulajdonosokat is. Remélem sikerül egy olyan szintű Kincsem Díjat megrendezni, aminek következtében a céloknak megfelelően, rövid időn belül nemzetközi Listed szintre emeli a futamot. Ilyen komoly díjazással szerintem ezt el is lehet érni.

Mennyire követed a magyar lóversenyt? Tervezel idén Magyarországra nevezni?

Figyelem természetesen, de nyilván több olyan versenyüzemre is naprakészen kell fókuszálnom, ahol futunk és jelen vagyunk, így a hazai eseményekre kicsit kevesebb időm jut. Ugyan most kicsit még messzebb kerültünk a Kincsem Parktól, hiszen körülbelül ezer kilométerre vagyok, ha lesz olyan lovunk, aki például a Kincsem Díj időszakában olyan formát fog mutatni, akkor igen, szívesen elmegyünk.

Végezetül, az idén 100 éves Kincsem Parkból mi a legkedvesebb emléked?

Igazából csak jó emlékeim vannak. Rengeteg szép sikerem volt, remek időszakok, nagyon szeretem a Kincsem Parkot, mindig is jó szívvel gondolok rá.

Sok sikert az idei évhez, remélem találkozunk majd itthon!