Nagy sprintreménység a láthatáron: Siecle d’Or
Múlt vasárnap egy fantasztikus győzelemnek lehettünk a tanúi a Gróf Erdődy Rudolf Emlékversenyben: a hároméveseknek kiírt 1400 méteres futamban Zala Csabáék lova, Siecle d’Or magabiztosan győzött Homoki Norberttel a nyergében. Több mint reményt keltő volt ez a futása úgy, hogy idén először állt versenyben a startboxba, és ő volt a mezőny egyetlen magyar tenyésztésű lova. Zala Csabát kérdeztük erről az ígéretes kancáról.
- Mennyire bíztál a győzelemben az indítást megelőzően?
- Bevallom őszintén, hogy nem vártam Siecle d’Ortól rögvest győzelmet, egy dobogós helyezésben reménykedtem, feleségem, Fruzsina volt az, aki inkább bízott a végső sikerben a jobb háromévesek között. Bár jól dolgozott, tudtuk, hogy számára az 1400 méter a plafon, és a sprinterek között van a helye. A Hazafi Díjra már nem is neveztük. Nagyon szeret menni, tavaly az 1300 méteres Gróf Károlyi Gyula Emlékversenyben futott a legjobban. Legközelebb a Csekonics Emlékversenyben indítjuk, kíváncsian várva, mit mutat majd az 1200-as egyenesre.
- Milyen ló ő amúgy?
- Egy hisztis kis kanca, akárcsak amilyen az anyja, Seperate Opinion volt anno. Megvannak a maga rigolyái, munkában is szeret menni, erős lovast igényel, akárcsak a versenyben. Ugyanakkor Dóriban – merthogy így hívjuk őt a hétköznapokban – megvan a kedvesség és a kiegyensúlyozottság is.
- Büszkék lehettek rá, hiszen saját tenyésztés…
- Igen, köztudott, hogy nagyon szerettük/szeretjük anyját, a remek versenymúlttal rendelkező Seperate Opiniont is. Amúgy itt meg is állnék egy pillanatra: ugye elmondtam, hogy sprintben jó a lovunk, viszont anyja és apja (Reliable Man) után mi úgy hittük, hogy egy igazi hosszútávú telivérünk lesz ő. Aztán láss világ csodát… Persze ki tudja, mi lesz a folytatás, mivel Seperate Opiniont most kiutaztattuk Németországba, Rubaiyathoz, és remélhetőleg nagyon jó utódot „hoznak majd össze”. A leendő apaménről tudni kell, hogy a mérföldes versenyek specialistája volt, azaz kérdés, hogy reménybeli utódjuk milyen távra áll majd?
-kömi-
Snickers, a Mars-birodalom legendássá vált telivére
Amikor a Snickers nevet halljuk, sokunknak először az ikonikus karamellás-mogyorós csokoládészelet jut eszébe, amely a XX. század egy sikeres márkájából mára a világ legnépszerűbb édességeinek egyikévé avanzsált. Kevesen tudják azonban, hogy e nassolnivaló eredete szorosan kapcsolódik az amerikai telivértenyésztés és lóversenyzés történetéhez.
A név egy versenylóhoz, a csokoládébirodalom tulajdonosának szeretett angol telivéréhez kötődik, mely lónak a története mélyen beágyazódott a Mars Incorporated történetébe és kultúrájába.
A történet középpontjában Frank C. Mars áll, aki az 1900-as évek elején alapította meg édességipari vállalkozását. A Mars-birodalom kiépítése mellett a vállalkozó komoly érdeklődést mutatott a telivértenyésztés és lóversenyzés iránt is: az 1930-as évek elején Tennessee államban megalapította a Milky Way Farm nevű modern tenyésztő- és tréningközpontot, amely rövid idő alatt az amerikai magánménesek élvonalába emelkedett. Mars így nem alkalmi tulajdonosként, hanem hosszú távú, stratégiai gondolkodású, koncepcióval rendelkező befektetőként tűnt fel a lósport színterén.
Az édességipari mogul farmján élő telivérek közül az egyik versenyló kivételes helyet foglalt el a család szívében, ez a kedvenc pedig nem más, mint Snickers volt. Amikor a vállalat 1930-ban egy új csokoládészelet bevezetésére készült, a szeretett kedvenc az örök égi mezőkre távozott, emlékére választották a Snickers nevet újonnan piacra dobott terméküknek – a márkanév így nem marketingstratégiából, hanem személyes kötődésből született. Az új csokoládé gyorsan népszerűvé vált az Egyesült Államokban, és az egyik legsikeresebb termék lett a Mars portfóliójában. Érdekesség, hogy a terméket az Egyesült Királyságban évtizedekig „Marathon” néven forgalmazták, majd 1990-ben a nemzetközi márkaegységesítés során egységesen Snickersre változott az elnevezés.
Marson innen, Snickersen túl
Snickers története csak egy fejezete annak a jóval szélesebb ívű lóverseny karriernek, amelyet a Mars család épített ki az Egyesült Államokban.
Frank Mars 1934-ben bekövetkezett halála után a lóversenyzési tevékenység nem szűnt meg a családban. A Milky Way Farm irányítása Ethel V. Mars kezébe került, aki Forrest Mars Sr. feleségeként a család menye volt. Ethel Mars számára a telivérversenyzés szenvedély és presztízs is volt egyben: 1935 és 1940 között mintegy félmillió dollárt fordított lovak vásárlására és fenntartására – ez az összeg a korszakban kiemelkedő volt.
A Mars-istálló legnagyobb sporttörténeti sikere az 1940-es Kentucky Derby győzelem volt. A győztes ló, Gallahadion (USA), outsiderként, 36:1-es oddsszal aratott meglepetésszerű diadalt a Churchill Downs pályáján lovasa, Carroll M. Bierman vezetésével.
Gallahadion – outsiderből Derby-győztes
A Milky Way Farm indulója, Gallahadion (USA) a champion mén Sir Gallahad (FR) ivadéka volt, anyai ágon pedig a 1928-as Kentucky Derby-győztes és Év Lovának választott Reigh Count (USA) vérvonalát vitte tovább.
A mén előzetesen Kaliforniában indult, ahol megnyerte a San Vicente Stakes-t a Santa Anita Parkban. A Derby Trialben másodikként végzett a veretlen favorit, Bimelech (USA) mögött, aki 2-5 odds mellett toronymagas esélyesnek számított a Kentucky Derby-ben. A fogadóirodák Gallahadiont 35:1-es oddsszal adták, míg a Charles Howard tulajdonában álló Mioland (USA) 6:1-es odsszal második favorit volt.
A Derby napján a papírforma felborult. A verseny nagy részében Bimelech (USA) diktálta az iramot, az utolsó egyenesre félhosszas előnnyel fordulva. A hajrában azonban Carroll M. Bierman higgadt, kivárásra alapozott taktikája döntőnek bizonyult: Gallahadion másfél hosszal felülmúlta a favoritot. A győzelem nem csupán a tréner, Roy Waldron első és egyetlen Derby-sikere volt, hanem a Mars-istálló történetének csúcspontja is egyben.
A folytatás vegyes képet mutatott: a Preakness Stakesben Gallahadion (USA) harmadik helyen végzett Bimelech (USA) mögött, aki végül a Belmont Stakes-t is megnyerte. A Milky Way Farm 1942-ben és 1943-ban még adott indulót a Kentucky Derby-ben Dogpatch (USA), majd No Wrinkles (USA) személyében, ám ezen próbálkozások jelentősebb eredmény nélkül maradtak (8. és 6. helyezéssel zártak a telivérek). Ezt követően Ethel Mars fokozatosan csökkentette versenyzési aktivitását, majd számára a futtatói korszak lezárult.
Bierman, a tehetséges zsoké
Az 1940-ben mindössze 21 éves illinois-i Bierman Derby-diadalával örökre beírta nevét az amerikai turf történetébe. A futam taktikai szempontból kiemelkedő volt: Carroll fiatal kora ellenére higgadtan, várásra lovagolta Gallahadion-t (USA), majd meglepetésszerű győzelmet aratott. A ló 72,40 dollárt fizetett 2 dolláros tétre, ami a Kentucky Derby történetének egyik legjelentősebb outsider-sikere volt.
A kortárs szakírók és történészek Bierman lovaglását az amerikai lóversenyzés egyik legkiemelkedőbb zsokételjesítményeként tartják számon. A sportember pályafutása során összesen négyszer indult a Kentucky Derby-ben, ezen győzelme mellett további helyezéseket (harmadik, negyedik és hatodik) is szerzett.
A tehetséges lovas 1939-ben megnyerte a Santa Anita Derby-t a Cohort (GB) apaságú kanca, Ciencia (USA) nyergében. Később, 1942. szeptember 19-én az amerikai turf egyik legendás mérkőzésén, a Narragansett Parkban rendezett match race-en, a Preakness Stakes-győztes Alsab-bal (USA) legyőzte az 1941-es amerikai Triple Crown-bajnokot, Whirlaway-t (USA).
Bierman meredeken felfelé ívelő pályáját a második világháború szakította félbe. A United States Navy kötelékében teljesített szolgálatot, majd 1945 májusában tért vissza a versenyzéshez, miután egy speciális edzésprogram segítségével gyorsan visszanyerte versenysúlyát. A sportág intézményi fejlődésében is szerepet vállalt, alapító tagja volt a Jockeys’ Guild szervezetnek, amely a zsokék érdekvédelmét szolgálta. Carroll M. Bierman 1970. március 22-én hunyt el, végső nyughelye az illinois-i Centralia Elmwood temetője lett.
Roy Waldron – a klasszikus távok trénere
Az Ethel V. Mars által finanszírozott Milky Way Farm sikereinek kulcsfigurája a tapasztalt tréner, Roy Waldron volt, aki már a Mars-korszak előtt is is jelentős szakmai múlttal bírt.
Waldron már a két világháború között is az amerikai turf elismert szakemberei közé tartozott, és több nagy presztízsű istállónál dolgozott segéd-vagy vezető trénerként.
Korai pályafutásának egyik legfontosabb állomása 1924-hez kötődik, amikor a Jockey Club Gold Cup során a Lexington Stable színeiben induló My Play-jel (USA), a legendás Man O’ War (USA) teljes testvérével győzedelmeskedett. Ez a siker már korán jelezte Waldron tehetségét a klasszikus távokra való felkészítésben.
A harmincas években több elit istállónál dolgozott: a Belair Stud Stable számára megnyerte az 1931-es, torontói Woodbine Racetrack pályáján rendezett Autumn Stakes-t. 1933-ban Joseph E. Widener tenyésztő, futtató és lóversenypálya-tulajdonos (Hialeah Park), majd 1934-ben Hope Goddard Iselin amerikai örökösnő és sportolónő (az első amerikai nő, aki legénység tagjaként részt vett az Amerika Kupa jachtversenyen) megbízásából trenírozott.
A Milky Way-évek és az 1940-es Derby
Miután Hope Iselin, a new york-i pénzügyi elit meghatározó szereplője kivonult a lósportból, addigi trénere, Roy Waldron kihívás nélkül maradt. A szakember új kalandok után nézve, 1938 augusztusában elfogadta Ethel Mars ajánlatát, hogy átvegye a Milky Way Farm istállójának irányítását. Ethel számára a lóverseny valódi szenvedély volt. Egy 1940. május 9-i újságcikk – „Candy Bar Queen Has Spent $500,000 For Horses Since ’35” alcímmel – arról számolt be, hogy Ethel 5 év alatt félmillió dollárt fordított lovak vásárlására és fenntartására – ez az összeg a korszakban rendkívülinek számított.
Waldron első Derby-indulója a Milky Way színeiben az On Location (USA) nevű mén volt 1939-ben. A tréner előzetesen figyelmeztette megbízóját, hogy a ló még nem érett meg a 2000 méteres táv és a klasszikus mezőny kihívásaira, a tulajdonos azonban ragaszkodott az induláshoz. A tréner aggodalma beigazolódott: On Location (USA) utolsóként végzett – a későbbi Hall of Fame-zsoké, Alfred Robertson időben feladta a reménytelen küzdelmet, megóvva a lovat a sérüléstől.
A nagy áttörés egy évvel később jött, 1940-ben a szakmai felkészítés és a taktikai fegyelem összeért, majd Gallahadion (USA) sikerében manifesztálódott.
A Waldron-éra vége
1945 végén Roy Waldron már a Maine Chance Farm alkalmazásába állt, amelyet a kozmetikai iparmágnás Elizabeth Arden birtokolt. Az együttműködés rövid életű volt, így a szakember később visszatért a kisebb istállókhoz és saját lovaihoz. Az 1950-es években Clifford Mooers olajipari vállalkozó elit istállóját tréningezte.
Pályafutása során a Milky Way Farm-on töltött időszaka pályafutásának legfényesebb fejezete maradt, a Kentucky Derby-győzelem pedig Mars család lóversenyzési örökségének sarokköve lett.
A jelen – a Milky Way Farm öröksége napjainkban
A Milky Way Farm története nem zárult le a Mars család lóversenyzési korszakával. A birtok az évtizedek során megőrizte különleges karakterét és történelmi jelentőségét, amely ma is kézzelfogható formában van jelen.
A terület egykor reprezentatív központként működött: 20 szobás kúria, 30 istálló, 70 szolgálati ház, valamint bajnok versenylovak, díjnyertes szarvasmarhák és juhállomány alkották a birtokot. A kiváló mesterek által készített kő- és famunkák a mai napig őrzik az egykori aranykor emlékét. A birtok több tulajdonos kezén is áthaladt, akiknek közös vonása volt, hogy tisztelettel és gondossággal viszonyultak ehhez a történelmi jelentőségű helyszínhez.
2010-ben Charles Jones és lánya, Lynn Golden új korszakot nyitottak a farm életében: átfogó helyreállítási munkálatokba kezdtek, felújították az épületeket, és a Tennessee Land Trust közreműködésével a birtok egy részét mezőgazdasági védettség alá helyezték. 2018-tól Lynn Golden és testvére, Kathryn Hanley folytatták ezt a munkát, kiemelt célként kezelve a történelmi épületek és a táj megőrzését, valamint az alapítói örökség továbbvitelét.
Napjainkban a kaliforniai gazdaság már nem klasszikus értelemben vett versenyistállóként működik, hanem különleges rendezvényhelyszínként: esküvők, vállalati események, látogatások és egyéb programok otthona. A több mint 1100 holdnyi, hullámzó dombvidékkel és legelőkkel tarkított birtok ma is lenyűgöző látványt nyújt, emellett a telivéreknek továbbra is otthont ad.
A farm jelenlegi fedezőmén-palettáján érdekes neveket találunk:
- A 2500 dollár „munkadíjú” Medagia D’Oro (USA) leszármazott, Passion For Gold (USA) a 2009-es Criterium de Saint-Cloud (G1) nyerője, a hét Medaglia D’Oro ivadék egyike, aki championi címet szerzett Rachel Alexandra (USA), Songbird (USA), Vancouver (AUS), Wonder Gadot (CAN), Talismanic (GB) és Golden Sixty (AUS) mellett
- American Pharoah (USA) fia, American Theorem (USA) 2023-as Graded 1 nyerőként (Bing Crosby Stakes) 8500 dollárért fedez – a mén nem mellesleg a 2019-es, G1 besorolású American Pharoah Stakes-ben a Breeders’ Cup Juvenile (G1) győztesét, és az év Eclipse Champion Kétévesét, Storm the Court-ot (USA) verte,
- A Del Mar Derby-győztes (G2) Midnight Storm (USA) a Canadian Derby (Gr.3) győztes, Great Escape (USA) apjaként 4000 dollárért örökít,
- Míg a Tiznow (USA) apaságú Tizamagician (USA) G3 nyerőként (Tokyo City Cup Stakes) 2500 dolláros fedeztetési díj mellett színesíti a fedezőmén-kollekciót.
Dr. Kis Judit
Képek forrásai:
- kép: https://static.wixstatic.com/media/9434d7_72b60ac1704942bf8a1eea710e4e478e~mv2_d_2048_1536_s_2.jpg/v1/fill/w_640,h_460,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,enc_avif,quality_auto/9434d7_72b60ac1704942bf8a1eea710e4e478e~mv2_d_2048_1536_s_2.jpg
- kép: https://cdn.godolphin.com/sites/default/files/styles/horse_profile/public/horse_gallery/PassionForGold-1st-G1Criterium-DeSaint-Cloud-SaintCloud-141109-Scoop-02-HD.jpg?itok=zLpiLcX2
Tags: Carrol Bierman, Mars, Roy Waldron, Snickers
Elhunyt Mizsei József (1957-2026)
Szomorú hírt kaptunk, ismét gyászol a magyar lóversenysport. 69 esztendős korában elhunyt Mizsei József, egykori versenylovas és sikeres galopp idomár. Ő még annak a generációnak volt jeles és szorgalmas tagja, aki a lovasélet és a galoppsport alapjait lovászfiúként sajátította el, majd végig járva a szakmai ranglétrát komoly, több évtizedes tapasztalat után tréner lett.
Komoly szaktekintélyek mellett tanulta meg a szakmát, pályafutását Keszthelyi István istállójában kezdte, első győzelmét 1973-ban a Csehszlovákiából importált Lipa nyergében szerezte. A következő években egyre megbízhatóbban lovagolt, a legeredményesebb szezonja 1976-ban volt, amikor Kozma József mellett, az istálló második számú lovasaként tizenegy sikert aratott. 1978-ig tartott a szárnyalása, akkor nyerte egyetlen kiemelt versenyét is, Escorial-al a Budapesti Díjat. Idő közben őt is utolérte a zsokék legnagyobb ellensége, az elnehezedés, így sövényeken is kipróbálta tudását. Galáddal gáton és akadályon is győzött, majd átkerült Esch Sándorhoz, ahol Súgó és Amado társaként is diadalmaskodott. A kötelező katonai szolgálat letöltése után Farkas Tibornál kapott lehetőséget, 1983-ban öt ugró versenyben ért haza. 1984-ben ült utoljára nyeregben, pályafutása során összesen 32 sík- és 16 gát, illetve akadály futamgyőzelmet ünnepelhetett. A rendszerválás utáni időszakban abrakmesterként dolgozott mindenki megelégedésére, Németh Ildikó és Házi László istállójában. A szakma csúcsa, a tréneri munka 2002-ben jött el a számára. Komoly és szép feladattal bízta meg Siklósi Tamás, az ESDE Bt. istálló tulajdonosa. Az erős, főleg import lovakból álló lottal 2007-ig dolgozott. Ez idő alatt számos komoly sikert ért el: Rézpatkó (Lovaregyleti Díj, 2002), Marcona (Kétévesek Kritériuma, 2003), Kulcslyuk (Köztársasági Díj, 2004), Buzogány (Imperiál Díj, 2004; Batthyány-Hunyady Díj, 2005), Alexander (Kozma Ferenc Emlékverseny, 2005), Búzamező (Gróf Károlyi Gyula Emlékverseny, 2005; Kozma Ferenc Emlékverseny, 2006), Sárkányfog (Nemzeti Díj, 2007).
Szintén emlékezetes, hogy nála mutatkozott be a későbbi elnyűhetetlen sprinter klasszis, Városbíró is, akivel tizenkét győzelmet szerzett, többek között a Káposztásmegyeri Díjat és kétszer a Flandorffer Tamás Emlékversenyt. Visszavonulása után a FŐKEFE vállalat Kőtáránál helyezkedett el. Mindenki tisztességes, becsületes úriemberként ismerte, a kollégák és a pálya csak „Őzinek” becézte.
Emlékét megőrizzük!
Fézer Ramóna zsokévá avanzsált!
A múlt hétvégi galopp versenynap nem akármilyen pillanatokkal zárult, hiszen új zsokét avattunk a Kincsem Parkban. Fézer Ramóna Sorority Girl nyergében aratta versenykarrierje negyvenedik győzelmét, ezáltal komoly mérföldkőhöz érkezve, csatlakozott a profi zsokékat magába foglaló elit táborhoz. A sok esztendőn keresztül bizonyított alázatos munka, a kitartás és a kőkemény céltudatosság meghozta gyümölcsét, édesapja – Fézer Róbert – nyomdokaiba lépve, régi álmát valóra váltva státuszt szerzett.
2021-ben láthattuk bemutatkozni a fiatal lovas generáció új reménységét, aki második szezonjában hatalmas fölénnyel nyerte meg az utánpótlás lovasok számára kiírt sorozatot, a Németh Ferenc Emlékkupát. Pályafutását fokozatosan és tudatosan építette, fejlődését és tehetségét pedig a szakma is elismerte 2024-ben a Talent Díjjal. Még ebben az évben, heroikus küzdelem végén első utánpótlás champion címét is ünnepelhette, majd a következő szezon kezdete előtt Európa legnagyobb zsokéiskolájában, a francia AFASEC akadémiáján vett részt egy mesterképzésen, hogy tovább fejlessze képességeit. Tavaly már sokkal magabiztosabban védte meg bajnoki címét, most pedig engedményét elveszítve, a profik között bizonyíthat tovább.
A nap krónikájához tartozik, hogy a mindig hűséges kedvence, Bocci szállított neki nagy küzdelemben egy győzelmet, majd az újonc hároméves, Sorority Girl impozáns főlénnyel játszott ellenfeleivel, hozva számára a bűvös negyvenediket! Előbbi oroszlánrészt vállalt a korábbi champion címekből is, míg utóbbi telivér a jövőbeni nagy sikerek letéteményese lehet. Fézer Ramóna ugyanis tele van ambícióval és maximalizmusa révén a „nagyok” között is komoly babérokra tör.
Gratulálunk ifjú zsokénknak és további sok sikert kívánunk!
Jardino dobogós Pozsonyban!
Mozgalmas volt a hétvége a galopp számára, a vasárnapi remek program előtt, április 11-én, szombaton a szlovák versenyüzem kapunyitóján is akadt okunk az örömre. Három magyar érdekeltségért izgulhattunk, akik közül Jardino a dobogó harmadik fokára állhatott fel a hároméves mének között. A nap hetedik futamában, az 1600 méterre kiírt és 5500 euróval dotált, 40. Cena trojročných žrebcov Respect Slovakiaban állt starthoz a HJ Racing Team reménysége, aki Monir Madihivel a nyergében a négyes boxból ugorhatott ki. Miroslav Jovanovic idomítottja várásra kezdett, a hajrában pedig látványosan finiselt, agilis támadásának pedig meg is lett az eredménye és végül egy orrhosszal megszerezte a bronzérmet. Második fellépését ugyan nem tudta megnyerni, de értékes helyezést szerzett, főleg úgy, hogy a győztes a kétévesen nagydíjat nyerő Dark Attack (Jaroslav Línek) lett.
A nap nyitó versenyében – a 200 éves pozsonyi lóversenypályára emlékezve – egy 1700 méterre kiírt és 2200 euróval dotált, negyed kategóriás korteher versenyben összekerült a két újonc magyar tréningtárs, Neptune des Clos és Szaudi Herceg. Mindketten Stanislav Georgiev tréningjében készülnek, előbbi Sztankov Ákosék, utóbbi pedig a champion címvédő istálló, a Hungaro Racing Etemovic tulajdona. A jó kezdés után némileg elmaradtak a várakozásoktól, persze azért Neptune des Clos (Milan Konkolj) a pénzdíjas negyedik helyet megszerezte, Szaudi Herceg (Lucie Fialová) viszont csak utolsóként ért célba.
A versenyek az alábbi videón megtekinthetőek:
Hegedűs Tamás 30. hajtói győzelme!
A múlt szombati versenynapon Hegedűs Tamás segédhajtó Hell Energy sulkyjában aratott győzelmével megszerezte hajtói pályafutása 30. győzelmét!
Gratulálunk!
