Fézer Ramóna nemrég megszerezte pályafutása negyvenedik győzelmét, ezzel jelöltből immár hivatalosan is zsokévá vált. A tehetséges, kétszeres utánpótlás champion lovas fejlődésében a szakmai támogatással járó atyai szigor meghatározó, mentalitása és alázata példaértékű. Tavaly hajszál híján maradt le a státusz váltásról, idén viszont – a nyitó nap „átka” után – egy duplával ünnepelte az új mérföldkövet. Maximalizmusa és elszántsága révén tovább emeli a lécet, új ambíciók fűtik. A profik között is bajnok akar lenni, nagy reményekkel várja az idei nagydíjakat és a külföldi karrier gondolatával is kacérkodik. Ezekről kérdeztük friss interjúnk alkalmával Ramónát.
Milyen érzés immár zsokénak lenni, hogyan éled meg ezt a státuszt?
Már tavaly erre készültem, nagyon szerettem volna, kettő hiányzott csak, de végül nem sikerült. Idén egyszerűen az első nap számítottam rá, hogy talán nem nyerünk versenyt, de a másodikon végre kijött a lépés. Az utolsó futamban a célegyenesre fordulva már biztos voltam benne, hogy akkor most meglesz. Nagyon örülök neki, a 40 az 40, végre nincs engedményem, nem kell számolgassak, ami most könnyebbség.
Mi hiányzott hozzá tavaly, hogy meglegyen?
Év végére elfáradtak az istállóbéli lovaink, kevesen is voltak, de ahhoz képest egy remek szezont produkáltak. Minden lovunk odatette magát, sajnos a végére már nem maradt bennük elég tartalék. Hiába segítettek külsősök is, nem kaptam annyi sanszot, favoritot, hogy meglegyen még két verseny. Én is az utolsó napokon már egy kicsit elfáradtam és rágörcsöltem, túlságosan akartam, emiatt persze ilyenkor általában nem jönnek össze a dolgok.
Korábban említetted, hogy sokszor nüanszokon múltak versenyek. 2025-ben melyiknél gondolod úgy, hogy hiba nélkül meg lehetett volna?
Év elején rögtön, a nyitó napon Moonfall csak második lett. Hátul ültünk és túl sokáig vártam, mire észrevettem, hogy szökik Maronka Gábor idomítottja, Morning Dew, addigra már túl nagy volt a hátrány. A kanca egyben volt, nem figyeltem eléggé, bár az első napon úgysem szoktunk nyerni. Amire még emlékszem az a magyar tenyésztésű kétévesek nagydíja, a Kerekes Gábor Emlékverseny, ami talán még meg lehetett volna Fit To Fiery-vel Zala Csabáéknak. Illetve egyszer Bocci-val is volt hasonló, lefagyasztottam szegényt. Egyébként általában mindig megtalált valaki, aki sokkal megvert. Tudod amikor hibázol és nem jól méred fel a helyzetet, de itt egyszerűen nem volt a lovakban több. Szerintem azokat a nüanszokat egészen jól kihúztam.
Mennyire tartod magad kész zsokénak?
Nem tudom, remélem jól állok, de még rengeteget kell fejlődnöm.
Miben?
Mindenben.
Gönczi Lászlóéktól kaptál otthonra egy saját műlovat, ami ehhez talán a legjobb eszköz. Miket gyakorolsz rajta?
Maga a tartás, egyensúly, meg a finis, ezeket szoktam gyakorolni. Nagyon nagy segítség, tudom ajánlani minden fiatalnak, hogy szerezzenek be egy ilyen műlovat.
Édesapádról köztudott, hogyan szigorúan figyel rád és téged is folyamatosan treníroz. Hogyan zajlik nálatok a futamokra való taktikai felkészülés és a lovaglásaid kielemzése?
190 centis tévén (nevet). Egy héttel előre megvan adva, hogy mit kell majd csinálni vasárnap. Általában, amikor felrakjuk a lovakat és jövünk be a pályára, előtte megbeszélünk mindent, futamról futamra végig megyünk. Bent már nem kell utasítást adni, tudok mindent, mit hogy szeretne. Aztán onnantól kezdve, tudjuk nagyon jól, hogy a verseny az nem egy törvény, hogy úgy is fog alakulni. Persze azért az évek alatt már eljutottam odáig, hogy képes vagyok rögtönözni, ha szükséges. Szerencsére így vissza tudom jelezni apa felé, amit verseny közben érzek, és tudunk rajta korrigálni. Akár munkában már a lovakat máshogy készítjük, hogy meglegyen az összhang és kihozzuk belőlük a legtöbbet.
Az idei évre mik az új célkitűzéseid?
Akármiben is vagyunk, mindig a legelső hely a cél, idén már a zsokék között is a champion címért szeretnék harcolni. Úgy néz ki, végre van egy nagyon jó ló a kezünkben Sorority Girl személyében, akivel reméljük nagy versenyekben is sikeresek leszünk. Plusz még egy remek képességű heréltünk is van, bízunk benne, hogy abból is ki tudunk valamit hozni.
Nos, ha már említetted…Sorority Girl impozáns stílusban mutatkozott be. Hogy viselkedik, milyen ló?
Mos futott először, így még kérdés volt, milyen lesz. Egy nagyon jó fejű, nyugodt természetű kanca, talán még életemben nem ültem ilyen jó lovon. Most tapasztalom ezt az érzést. Munkában csak én lovagolom, így megszoktam már, hogyan viselkedik itthon. Nem pullózik, de a versenyre felhúzta magát, ahol nagyon-nagyon kellemes csalódást jelentett.
Talán valóban ő hozhatja el a rég várt nagydíj sikereket. A későbbiekben foglalkoztat egy estleges külföldi folytatás gondolata?
Természetesen, az ember nagyon szeretne külföldön lovagolni, de először itthon akarok kimaxolni mindent, tehát ez azt jelenti, hogy meg szeretném védeni a champion címet. Utána elgondolkodom a lehetőségen, hogy kiköltözök egy kicsit, hátha ott is sikerül karriert csinálni. Franciaország, Amerika és Dubai a legnagyobb álmom.
Köszönjük, sok sikert kívánunk!
