A telivértenyésztés és -versenyzés világában a fiatal lovak jólléte kiemelt fontosságú. Több tenyésztő vélekedik úgy, hogy a siker titka kizárólag a kitűnő párosításokban rejlik. A kutatások azonban egyre biztosabban állítják: az angol telivérek eredményessége nem csupán a genetikai örökségtől függ, hanem már a vemhesség alatt és a csikók korai életszakasza során eldől, hogy kiből lesz sztár és kiből statiszta.

A fejlődési plaszticitás az a jelenség, amikor az agy és az idegrendszer a fejlődés során képes a környezeti hatások és tapasztalatok nyomán strukturális és funkcionális változásokra, vagyis alkalmazkodásra. Fejlődési plaszticitási ablak alatt (developmental plasticity window) azt az időszakot értjük, amikor a szervezet bizonyos szövetei és rendszerei különösen érzékenyek a külső ingerekre: ilyenkor minden tapasztalat és minden hatás hosszú távon alakítja a fejlődést. Lovak esetében ez az ablakperiódus főként az ellés utáni első fél évre esik. Azonban már a magzatot is érhetik prenatalis (születés előtti) hatások, ahol a kanca vemhessége alatt az utód szövetei már reagálnak az anya tápláltságára, stresszszintjére, mozgására. A postnatalis (születés utáni) hatások ezzel szemben az ellést követő első hónapokban, különösen az első hat hónap során kritikusak. A gyors növekedés befolyásolhatja az izomok, csontok és ízületek alakulását, míg a szociális környezet, a társakkal való interakció hatással lehet a személyiségre.

A már említett ablakperiódusban a leginkább „alakítható” az ifjú állatok szervezete, azaz a környezeti ingerek tartós hatást gyakorolhatnak a mozgásszervi fejlődésre, az egészségre, viselkedésre és a későbbi versenyteljesítményre. Vagyis az, hogy milyen a vemhes kanca általános állapota, tartási körülményei, takarmányozása, kora, valamint a csikó mozgási lehetőségei – mind nyomot hagyhatnak szervezetükben több év múltán is.

Korábbi tudományos eredmények meglepő összefüggéseket tártak fel:

• Az obezitásban (elhízásban) szenvedő vagy túltáplált anyakancák utódai hajlamosabbak lehetnek anyagcsere-zavarokra és bizonyos ízületi betegségekre.
• A rövidebb vemhességi idő, a méhen belüli fejlődési visszamaradás vagy egyéb uteruson (méh) belüli zavarok csökkenthetik a későbbi állóképességet, fokozhatják a mozgásszervi problémák előfordulását.
• Az idősebb anyák leszármazottai átlagosan lassabbak és gyengébb versenyeredményeket érnek el: például kevesebb a teljes élettartamra vetített futásuk és kisebb eséllyel nyernek kiemelt versenyeket, mint a fiatalabb korban tenyésztésbe vett egyedek szülöttei.

A ménesben töltött idő szintén kulcsfontosságú: azok a fiatal állatok, amelyek többet mozoghatnak, karámozhatók vagy legelőn tartják őket, játszhatnak társaikkal, erősebb csontozattal és ízületekkel rendelkeznek és nem csak egészségesebbek, de jobban bírják a későbbi tréningterhelést is. Ezzel szemben a túl sok bokszpihenő vagy a túl korán kezdett, erőltetett edzés több kárt okoz, mint hasznot – sérülésekhez vezethet, visszavetheti a teljesítményt.

Egy 2025. augusztusában megjelent tanulmány éppen ezeket a hatásokat vizsgálta: hogyan függenek össze a vemhesség-és a korai életszakasz körülményei a későbbi eredményességgel?

A kutatók három fő kérdésre keresték a választ:

1. A tréningpályáról hány telivér jut el a versenyzésig?
2. Hány futást képesek teljesíteni négyéves korukig?
3. Mekkora pénzdíjat nyernek karrierük első éveiben?

A hipotézis szerint az idősebb anyakancák, a mozgást korlátozó tartási módszerek és az utódok korai életében előforduló mozgásszervi betegségek mind rontják a későbbi teljesítményt. A kutatás eredményei nem csupán elméleti jelentőséggel bírnak, hanem gyakorlati szempontból is értékesek: segíthetnek a tenyésztőknek és trénereknek olyan tartási és nevelési stratégiákat kialakítani, amelyek növelik a versenylovak esélyét a sikerre, és csökkentik a sérülésekből adódó veszteséget.

A vizsgálat módszerei

Mouncey és mtsai. (2025) nagyszabású vizsgálatuk során – Nagy-Britanniában és Írországban –, több ménes egyedeit követték nyomon a születésüktől négyéves korukig. A 2019-ben és 2020-ban született angol telivérek minden lépését dokumentálták: milyen körülmények között nevelkedtek, mennyit mozoghattak, kaptak-e állatorvosi ellátást, hogyan zajlott a választásuk, sőt még a kancák vemhesség alatti állapotát és korukat is feljegyezték. A lovak további sorsát – tréningbe vették-e őket, versenyeztek-e, hányszor futottak, mennyi volt az össznyereményük – hivatalos adatbázisok segítségével követték.

Az eredmények kiértékelése során a szakemberek nem pusztán leíró statisztikai elemzést alkalmaztak, hanem a számítási modellbe építették a ménesek közötti különbségeket, a kancák és mének eltérő genetikai hatásait, továbbá figyelembe vették a tartási körülmények közötti eltéréseket. Ennek köszönhetően egy valósághű képet kaptak arról, hogy milyen kapcsolatban állnak a prenatalis és posztnatalis hatások a versenyteljesítménnyel. A vizsgálatba összesen 129 angol telivért vontak be – 68 csikót és 61 kancát –, mely egyedek hat különböző brit-és ír ménesből kerültek ki, összesen 64 mén és 121 kanca leszármazottaiként. A csikók közül 110 állat 2019-ben, további 19 pedig 2020-ban született. A részletes teljesítményadatok a British Horseracing Authority (BHA, Brit lóversenyfelügyelő bizottság) nyilvántartásából voltak elérhetők.

Főbb eredmények

Az eredmények alapján a negyedik életévük végére a lovak több, mint 95%-a tréninglistára került, és több mint háromnegyedük (76%) el is indult legalább egy versenyen.

A számok azt mutatták, hogy a vizsgált állatok átlagosan 7 alkalommal futottak hároméves koruk végéig (volt, amely csak egyszer, más egyed huszonháromszor is), és átlagosan közel 7000 fontnyi pénzdíjat (kb. 3 millió forint) kerestek. Az eltérések azonban hatalmasak voltak: akadt olyan telivér, amely „egyetlen pennyt” sem nyert, míg a legsikeresebb ivadék majdnem 200 000 fontot zsebelt be a vizsgált időszakban.

A felnevelési gyakorlat és a tartási körülmények jelentősége

A kutatás egyik legizgalmasabb eredménye az volt, hogy már a fiatalkori karámban/legelőn töltött idő szignifikánsan befolyásolta a versenypályára kerülés esélyét. Azok az egyedek, amelyek első hat hónapjukban több időt tölthettek a szabadban, jóval nagyobb valószínűséggel futottak legalább egy versenyt hároméves koruk végéig. A különbségek élesen kirajzolódtak: míg a napi legfeljebb 8 órát kint töltő csikók csak kb. 24% eséllyel léptek pályára, addig a teljes nap legelőn tartózkodó társaik esetében ez az arány 70% körül alakult.

Mouncey és mtsai. szerint a választás időpontja is jelentős hatást gyakorol a későbbi pályafutásra. A kutatás szerint a már 4 hónapos korban leválasztott csikók mindössze 40% eséllyel álltak starthoz, míg a 7-8 hónapos korukig anyjuk mellett nevelkedő utódok 90%-os eséllyel kerültek versenybe. Itt nem csupán a pályára kerülés esélye nőtt, hanem a futások száma is: a „4 hónapos” csoport lovai átlagosan 4 versenyen indultak hároméves koruk végéig, míg a 8 hónapos korban választott lovak átlagosan 13 futást teljesítettek. Ez óriási különbség, hiszen a versenykarrier hosszát és az életteljesítményt is alapvetően befolyásolta.

A pénzdíjak alakulása szintén beszédes volt. A telivérek minél nagyobb legelőterülethez jutottak életük első fél évében, annál több pénzt kerestek későbbi futásaik során. A szűkebb helyen (2 acre / kb. 0,8 hektár alatt) nevelt egyedek alig értek el 7000 font körüli átlagnyereményt, míg azok, akiknek tágasabb (4 acre/ kb. 1,6 hektár feletti) legelőt biztosítottak, több mint 13 000 fontot gyűjtöttek a vizsgált periódusban. Érdekesség, hogy genetikai hátterük alapján az eredmények nem mutattak szignifikáns különbséget – vagyis a környezet és a nevelés közel annyira meghatározó, mint a származás.

Következtetések és gyakorlati jelentőség

A kapott adatok alátámasztották a feltételezést, hogy a minél több szabadban töltött idő és a megfelelő választási kor is igazi befektetésnek bizonyulnak, hiszen hosszú távon is látványosan befolyásolhatják a sikerességet. Az így nevelt fiatal lovak egészségesebben fejlődnek, kiegyensúlyozottabbak, és nagyobb eséllyel válhatnak sikeres versenylovakká. Nem véletlen, hogy ez a vizsgálat mérföldkőnek számít, hiszen ez egy nagyszabású, élő állatokon, természetes körülmények között végzett – in vivo – kutatás volt, amely kézzelfogható iránymutatást ad a tartáskörülményekre és a nevelési gyakorlatra vonatkozóan tenyésztőknek és tulajdonosoknak.

Az eredmények magyarázata egyszerű: a csikók életük elején „alakíthatók” leginkább, vagyis az őket körülvevő világ felfedezése során rögzülnek leginkább a környezeti ingerekre adott válaszreakcióik és ez döntő mértékben befolyásolja testi fejlődésüket, mentális karakterjegyeiket. Ha ebben az érzékeny időszakban elegendő mozgástér és az anya közelsége a fiatal lovak rendelkezésére áll, az alapjaiban határozza meg testi fejlődésüket és lelki stabilitásukat. A későbbi választás így nem traumát, hanem természetes átmenetet jelenthet számukra. Továbbá, a szabad kijárás előnyei messze túlmutatnak a napi mozgásigény kielégítésén. Ezen gyakorlat követése nem csupán egy trend, hanem a lótenyésztés és -tartás egyik alapelve, amelyet tudományos kutatások is megerősítenek. A versenyzés jövője szempontjából ez nem csak a telivérek egészségének záloga, hanem annak is bizonyítéka, hogy valóban elkötelezettek vagyunk jólétük és eredményességük iránt. A tanulmány üzenete világos: a tenyésztők sokat tehetnek a sikerért egyszerű, de tudatos tartási- és választási gyakorlatokkal.

Más szóval – a kiváló lovak nemcsak születnek, hanem „kinevelődnek”: már jóval azelőtt eldőlhet sorsuk, hogy először felnyergelnék őket.

Források:

BARRON, J.K. (1995): The effect of maternal age and parity on the racing performance of Thoroughbred horses. Equine Veterinary Journal, 27: 73-75. https://doi.org/10.1111/j.2042-3306.1995.tb03036.x

CHAVATTE‐PALMER, P., PEUGNET, P., ROBLES, M. (2017): Developmental programming in equine species: relevance for the horse industry. Anim Front. 2017;7:48–54. https://doi.org/10.2527/af.2017-0128

MOUNCEY, R., ET AL. (2025): Born to run? Associations between gestational and early-life exposures and later-life performance outcomes in Thoroughbreds. Equine Vet J. 2025 Aug 25. doi: 10.1111/evj.70084. Epub ahead of print. PMID: 40851510.

SHARMAN, P., YOUNG, A.J., WILSON, A.J. (2022): Evidence of maternal and paternal age effects on speed in Thoroughbred racehorses. R Soc Open Sci. 2022;9:220691. https://doi.org/10.1098/rsos.220691

VANDER HEYDEN I., ET AL. (2013): Association of breeding conditions with prevalence of osteochondrosis in foals. Vet Rec. 2013;172(3):68. https://doi.org/10.1136/vr.101034

Dr. Kis Judit