Sokan egy életen át várnak arra, hogy jóvá tegyenek egy hibát, ám Lizzie Kellynek ennél jóval kevesebbet kellett várnia.
Lewis Porteous interjúja Lizzie Kellyvel – Racing Post, 2017. november 26. Szerkesztette és fordította: Kovács Botond.
Amikor bejelentették, hogy harminchárom év után idén ismét lesz női indulója a Cheltenham Gold Cup-nak, mindenki Kellyről beszélt a turf világában. A huszonnégy esztendős hölgynek és lovának Tea For Two-nak milliók szurkoltak országszerte. Nem végződött azonban happy-enddel a történet. A ló a második ugrásnál megbotlott és lovasa hatalmasat esett. Mindössze harminc másodperccel a start után véget ért az álom.
– Borzalmas érzés volt – emlékszik vissza Lizzie a szomorú délutánra. – A pálya személyzete egy gödörből húzott ki és jó néhány percig eltartott, amíg biztosan álltam a lábamon és pontosan tudtam, hol vagyok. Ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, amikor egy átmulatott éjszaka után valaki felkel egy idegen házban és nem tudja hirtelen, hogy került oda. Persze ezt az érzést csak hallomásból ismerem – nevet a fiatal lány.
A korai kiesésnek az volt a jó oldala, hogy nem kérdőjeleződött meg Tea For Two alkalmassága az ilyen kaliberű versenyekben, ezért Kelly hamar elkezdett gondolkodni egy B-terven, amivel ki lehetne köszörülni a csorbát. Persze ehhez a lónak is egészségesnek kellett maradnia testileg és lelkileg egyaránt. Ez azonban nem volt biztos.
– A lovam az eset után nem talált magára, mondhatnám teljesen megváltozott. Előtte mindig jókedvűen fogadott, hosszú percekig lehetett vele barátkozni a bokszában és szerette a társaságot is. Ez azonban teljesen megváltozott. Elvesztette önbizalmát, ezért majdnem mindent elölről kellett kezdeni és ismét meg kellett hozni a kedvét a versenyzéshez. Ehhez a Betway Bowl Chase-t szemelte ki a menedzsment, egy Grade 1-es besorolású akadályversenyt a Grand National Fesztiválon. E futam ismét lehetőséget adott Kellynek, hogy nőként a figyelem középpontjába kerüljön. Ő ugyanis az egyetlen hölgy, aki Grade 1-es győzelemmel rendelkezik akadályversenyben Nagy-Britanniában és Írországban. Tea For Two-val ugyanis 2015-ben sikeresen abszolválták a Kauto Star Novices’ Chase-t. Azonban a lány nem kért a felhajtásból.
– Nem szerettem volna, ha ismét a média érdeklődésének a középpontjába kerülök. Ezért cselhez folyamodtam és nem mondtam meg senkinek mire készülök. Még édesapámnak és a barátaimnak sem. Cheltenham előtt nem hagytak élni az újságírók, a lábamat sem tudtam kitenni a mázsaházból anélkül, hogy ne rohant volna le vagy két tucat riporter. Úgyhogy másként alakítottam a dolgokat és ez így volt jó. A verseny előtt mindenki figyelme az ország legtehetségesebb akadály lovára, Cue Card-ra összpontosult, aki egyébként szintén felbukott a Gold Cup-ban, de ennek ellenére a Bowl favoritja volt. Ott volt még Silviniaco Conti is, aki már kétszer nyerte ezt a versenyt, és még megemlíthetnénk az új csillagot, Bristol De Mait, a veterán Smade Place-t és Empire of Dirtöt. Ilyen indulói vannak egy hamisítatlan Grade 1-es versenynek. Az volt a tervem, hogy az ösztöneimre és a megérzéseimre hallgatok verseny közben. Tea For Two remek lovaglás és nagyszerű összhangba kerültünk egymással – mondta Kelly.
Az egyetlen problémát az okozta, hogy a ló trénere, Lizzie édesanyja, Jane és férje, Nick Williams nem voltak benne biztosak, hogy a ló kiheverte már a Cheltenhamben szerzett lelki megrázkódtatást. Még a verseny előtt is nagyon furcsán viselkedett Aintree-ben.
– Amikor a jártatóban sétáltunk, nem lehetett ráismerni. Általában nehéz rá felülni és nehéz kivezetni a pályára. Most fejét lógatva sétált és egykedvűen lépkedett a pálya felé. Tudom, hogy furcsa, hogy ezt mondom, de én már megszoktam a rakoncátlanságát, és őszintén szólva, engem nagyon aggasztott a nyugalma. Édesanyámat is. Az utasítás csak ennyi volt: – Lovagolj úgy, ahogy jónak látod.
A legfontosabb szempont az volt, hogy gond nélkül befejezzék a versenyt és ismét meghozzák Tea For Two kedvét a futáshoz. – Az első három ugrás remekül sikerült, nagyon jól pozíciót sikerült szerezni, de a lelátó előtt még mindig nagyon egykedvűen versenyzett a lovam. Szinte cammogott és egy grammot sem húzott, pedig általában nagyon pullozik – meséli Kelly. – Gondoltam, sok választásom nem maradt, megpróbálok tempót menni. Amikor elhagytuk a lelátót, egyszer csak elkapta a vasat és éreztem, kezd megváltozni a viselkedése. Egyre jobban húzott és nekem csak arra kellett figyelnem, hogy továbbra is jól helyezkedjünk. Éreztem, visszatért a kedve, csodálatos érzés volt. Miután az összhang ismét helyreállt ló és lovas között, már nem csupán a tisztes helytállás volt a cél.
– Az utolsó kanyar előtt elindítottam lovam és egyből feljebb csúsztunk pár hellyel. Körülnéztem és már minden ló ostor alatt galoppozott, de nekem még nem kellett felvennem a botot. Mire kiértünk a kanyarból már csupán Cue Card volt előttünk és bár még hosszú volt az út hazáig teli volt a kezem, Paddy Brennan pedig már lovagolta Cue Cardot. Tea For Two legjobb tulajdonsága az, hogy ugrás közben is tud előzni. Azt gondoltam, ha az előttem levő ló mellé tudok érni, akkor az ugrás felett könnyűszerrel megelőzhetem. Cue Card kezdett fáradni és balra tört. Lovam tartotta az irányt és az utolsó előtti ugrás után már mi voltunk az élen. Ha csak egy kicsivel is, de a 2/1-es favorit előtt versenyeztünk. Ez volt a legkényesebb pillanat. Az utolsó ugrás a legnehezebb lélektanilag. Nem akartam dönteni Tea For Two helyett mit csináljon, ezért mindent ár bíztam. Tökéletesen vette az ugrást és az élre kerültünk. Szerintem így akart bocsánatot kérni a cheltenhami fiaskóért. Alig akartam elhinni, hogy vezetünk és már alig vártam, hogy elérjük a célt. Éreztem, hogy Cue Card ismét elindult, de Tea For Two mindent beleadott és az utolsó vágtaugrásnál olyan hosszúra nyújtotta a nyakát, amennyire csak tudta.
A célbírói ítéletben is egy nyak a különbség az első és a második ló között. Csodálatos finist láthatott a közönség.
– A világ legjobb érzése az, amikor az öcsém Chester felém rohan egy nyert verseny után – mondja büszkén a fiatal lovas. – Ennél nagyobb díj nem létezik számomra. Minden versenyemen ott van és a családom más tagjai is rendszeresen velem tartanak. Tea For Two tulajdonosa édesanyám. Csikóként vásárolt és azóta ő gondozza és trenírozza. Lovagolni azonban csak én szoktam. Sok bizalmat kapok és sok döntést én hozok a lovaglásaimmal kapcsolatban, de a felelősséget is vállalnom kell értük. Soha nem éreztem még ennyire boldognak magam nyeregben. Különösen jól jött ki mindez a cheltenhami eset után. Rengeteg gratuláló telefont és üzenetet kaptam és ez rengeteg erőt ad a jövőre nézve.
Amikor megkérdeztem Kellyt, melyik Grade 1-es győzelmének örült jobban, gondolkodás nélkül rávágta, hogy ez utóbbinak.
– Kétség sem férhet hozzá, hogy ez utóbbi áll közelebb a szívemhez. Az első győzelem ugyan mindig nagyon kedves az embernek, de itt olyan lovakat és zsokékat vertünk meg, akik a világ élvonalához tartoznak. Méghozzá a szezon egyik legkiemelkedőbb versenyében a Betway Bowl-ban.
Kelly úttörőnek számít a lóversenyzés világában. Természetesen jobban szeretné, ha nem női zsokéként gondolnának rá, hanem egyszerűen csak zsokéként. Akárhogy is van, egészen biztosan rengeteg fiatal lovas tekinti őt példaképnek. Annak ellenére azonban, hogy már két Grade 1-es versenyt is megnyert és idén 112 versenyéből tizenegyszer győztesként mázsált vissza, nem kapkodnak érte a trénerek. 87 lovaglást ugyanis édesanyjától kapott.
– Tudom, hogy nagyon nehéz lovaglást kapni, főleg úgy, hogy nem egy nagy trénernél dolgozom. Minden estre nagyon köszönöm azoknak, akik lehetőséget adtak idén. Szerintem, ha 30-40 lovaglással többet kapnék jövőre, már akkor be tudnám bizonyítani, valójában mire vagyok képes.
Az aintree-i mítingen kívül számos más hölgylovasnak is remek szezonja volt idén. Így Rachel Blackmore-nak is, aki Írországban ugró kategóriában apprentisz champion lett. Josephine Gordon a síkversenyek világában volt igen sikeres.
– Manapság egyre több női lovas van és talán a lehetőségek száma is nőni fog a jövőben – reméli Kelly. – Szerintem jó irányba tartunk. Ha egy lány elhatározza, hogy zsoké akar lenni, minden lehetősége megvan rá, hogy elérje álmai megvalósulását. Ettől függetlenül szerintem, mindig is több férfi zsoké lesz, mint női.
Kelly azt tanácsolja a fiatal lovasoknak, hogy eddzenek sokat, mert a fizikai állóképesség és a jó erőnlét mindennél fontosabb.
– Én naponta járok a személyi edzőmhöz, ezenkívül műlovas tréningeken is rendszeresen részt veszek, egészségesen táplálkozom, nem járok szaunába és természetesen távol tartom magam a dohányzástól, az alkoholtól és a tiltott szerektől. Ezen felül mindenben kikérem szüleim tanácsát, akiknek a támogatására mindig számíthatok.
Íme a recept. Fiatal lovasok! Ezt a példát kövessék!