/ by /   Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Bemutatjuk az ügető szakág trénereit – 7. rész

KELE JUDIT

Pályafutását 1990. után kezdte Fazekas Imre istállójában, nála lett segédhajtó. Később Árokszállás Pál istállójában folytatta karrierjét. Mindkét trénernek nagyon sokat köszönhet, sokat tanult tőlük. Rövid ideig a Somogysárdi Ménes lovaival dolgozott Csongor Lászlóval, akinél szintén rengeteg tapasztalatot gyűjtött.

Mikor lettél kvázi önálló idomár?
– Párommal Csató Gyula amatőrhajtóval, a 2000-es évek elején közösen vettünk egy tanyát, ahol először csak a saját lovainkkal dolgoztunk. Nem volt könnyű dolgunk, hamar megtapasztaltuk a vidéki lét előnyit és nehézségeit. A lovaink sem voltak kiemelkedők, hendikepszintű lovakkal kellett bizonyítanunk. 2003-ban lettem idomár, ekkor már egyre több tulajdonos bízta ránk a lovait. Számomra hatalmas öröm, hogy a mai napig vannak olyan tulajdonosaim, akik már a kezdetek óta megtisztelnek bizalmukkal, ez nagyon sokat jelent nekem. Sok ló áll közel hozzám, több szép versenyt nyertek. Képességben Lucky Luke volt messze a legjobb.
Sajnos Gyula már nincs köztünk, az égi ügetőpályán hajt, így azóta az én életem is nehezebb lett, de próbálok egyedül is helyt állni és fejlődni, nem adom fel.

Mi az, amire legbüszkébb vagy?
– Többször voltam második helyezett a segédhajtói ranglistán, segédhajtóként több napi főversenyt is megnyertem. Büszke vagyok saját idomítású lovamra, Naomira, aki nagyon jó eredményeket ért el a versenyévei alatt.

Beszéljünk a közelmúltról, hogyan értékeled a tavalyi évet az istállód szempontjából?
– Sajnos nem zártunk jó évet, igaz eleve kevés lovam futott. Ráadásul a saját lovam, Wildcat sokat betegeskedett, ami miatt nem tudta megmutatni az igazi képességét. A jelenlegi lotból Svéd barátot emelném ki, ő az, aki stabilan hozta a formáját. A hasznos Oklahoma Font befejezte a versenykarrierjét és ménesbe kerül.
Új év, új remények alapon nagyon bízom a sikeresebb folyatásban és abban, hogy az istállómat elkerülik a betegségek és a sérülések. A tavalyi szezonnál sokkal jobb évet várok, nagyon pozitívan állok az idei versenyszezonhoz. Látom a fényt az alagút végén, hatalmas megtiszteltetés, hogy a legnagyobb múlttal rendelkező Mezőhegyes rám bízott pár igen tehetséges, jó küllemű, kitűnő származású fiatal lovat. Így nálam készül a négyéves Zöldbáró M és három hároméves: Aranyérem M, Ázsia M és Álomtitkár M. Mindegyikhez nagy reményeket fűzök, remélem sikerül is hozniuk azt, amit szeretnék. Rajtuk kívül a többi lovamban is bízom, így azt gondolom, hogy ezzel a 10 lóval szép évünk lehet.