/ by /   E-Turf Magazin, Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Az Isten háta mögött – a világ legtávolabbi lóversenypályái

Írta: Scott Burton, Racing Post. Fodította és szerkesztette: Kovács Botond.

Birdsville, Queensland állam, Ausztrália

A 140 lakosú kisvárosba, de lehet, hogy inkább falucskát kellett volna mondanunk, minden szeptemberben nyolcezer ember zarándokol a kétnapos mítingre. Birdsville a Simpson-sivatagban fekszik, Ausztrália kellős közepén, 1367 kilométerre Brisbane-től és 595 kilométerre Alice Springs-től, ezek a szomszédvárosok. A város ugyan központi elhelyezkedésű, de ettől meg cseppet sem nevezhető forgalmasnak. Gondolnánk, a kutya, pontosabban a kenguru sem jár erre, de nem így van. Birdsville-ben 1882 óta tartanak lóversenyeket, ám ez csak akkor tűnt fel a kontinensnyi ország lakosságának amikor Malcolm Fraser miniszterelnök 1979-ben oda látogatott. A nézők többnyire repülőgéppel érkeznek, akárcsak az a húsz rendőr, aki az esemény helyszínét biztosítja, ők az erősítés a város két fős, állandó rendfenntartói mellett. A rendszerint tizenöt futam összdíjazása 25 ezer ausztrál dollár (kb. ötmillió forint), amelyet a győztes tulajdonosok, idomárok és zsokék egyből felajánlanak a Royal Flying Doctor Service és a Berdsville Klinika számára.

Vannak helyi érdekességek. A birdsville-i rendszer főleg az amatőr lovasoknak kedvez, hiszen hivatásos lovasok 3.5 kilogramm tehertöbblettel (!) indulnak, és különlegesség az is, hogy nem futhatnak egy versenyben kukoricával táplált és fűvel etetett lovak – nem csoda, a fű nagyon drága importcikknek számíthat. A versenysorozatnak két főfutama is van, a mérföldes Hospital Handicap (Kórház Hendikep – amely elnevezés enyhén fogalmazva is elég bizarr), és a szintén erre a távra kiírt Birdsville Cup. Régebben akadályversenyekkel is próbálkoztak, de az kezdeményezés nem vált be. Itt futják még a Big Red Run (Nagy Vörös Futás) és a Big Red Bash (Nagy Vörös Pofon) nevű versenyeket, és félő, hogy ez utóbbi elnevezése összefüggésben van azzal a töménytelen mennyiségű alkohollal, amely a két nap alatt elfogy a nagy hőségben. 2010-ben elmaradt a míting, mert sivatag ide vagy oda, egy közeli folyó kilépett medréből, és elöntötte a környéket. Valójában nem a vízzel volt a gond, azt simán megoldották volna a leleményes helyiek, de a folyóban komoly édesvízi krokodil populáció él, és ez meglehetősen veszélyessé tette volna a versenyzést. A fesztivál azonban nem maradt el, a vendégek lovak nélkül is remekül szórakoztak a homokzsákok tetején.

Mysore, Karnataka állam, India

Mysore-ban többen élnek. A legutóbbi népszámlálás 920 ezer embert számolt össze, de még így sem fért fel a szubkontinens ötven legnépesebb városának listájára. Itt is komoly hagyományokra tekint vissza a lóversenyzés, 1891 óta minden esztendőnem hatnapos mítinget szerveznek a helyiek. Innen indult az indiai tenyésztésű, de japán, amerikai és angol gyökerekkel rendelkező Sir Cecil (2015 szm, Win Legend – Elusive Trust) karrierje, aki India egyik leghíresebb lovává vált. Az India Frankeljének is nevezett mén, nem talált legyőzőre a Mysore 2000 Guineas-ben, megnyerte a Mysore Derbyt, majd a diadalmenet folytatódott a Bangalore Summer Derbyben, az Indiai 2000 Guineas-ben és a Colts’ Championshipben. 2000 méteren ő tartja a nemzeti rekordot 1.59.05 másodperccel. Pályafutása végén ünnepi felvonulást szerveztek tiszteletére Mysore utcáin, amelynek elefántoktól körülvéve, természetesen ő volt a központ figurája. Idén tért nyugállományba, a Pudjab állambeli Dasmesh Ménesben várja látogatóit.

Jakutszk, Szibéria, Oroszország

Jakutföld lakossága is közel egymillió, a különbség azonban annyi, hogy ez 3 millió négyzetkilométeren oszlik el. Itt találjuk Jakutszk városát, ahol már a XVIII. században is versenyeztek, igaz, helyi tenyésztésű pónikon. A jakut-póni szívós fajta, képes a hó alól is kikaparni magának az élelmet. Az utóbbi időben egyre több angol telivért vásárolnak a helyi jómódú polgárok. Nem csoda, hiszen a gyémántbányászatnak köszönhetően rengeteg pénz áramlott a régióba, és évek óta makacsul tartja magát a hír egy titokzatos, minden eddiginél gazdagabb lelőhely feltárásáról. Nyáron tartják a versenyeket, ami nem csoda, hiszen a februári átlag (!) hőmérséklet -43.2 ºC. A táv 800 métertől 4800 méterig szinte bármi lehet, de nem ritkák a 7000 méteres futamok sem. A telivér futtatás még gyerekcipőben jár, de létezik már egy Association of Ladies in Hats (Kalapos hölgyek Társasága) nevű szervezet, amely tavaly a tizenhét esztendős Filip Konstatninovot választotta meg championnak. Úgy látszik, arrafelé így szokás.

Dél-Amerika

Április 27-e Park, Santiago del Estero, Santiago del Estero állam, Argentína

Argentínában magas színvonalú és fejlett a lóversenyzés, a Buenos Aires-i Hippodromo Argetnióban 1884 óta futják a Gran Premio Nacionalt (Argentín Derby), és országszerte számos pálya várja a turfbarátokat. Így az 1975-ben létesített Április 27-e Park is. Az elnevezés az argentin alkotmánynak állít emléket. A fővárostól 1000 kilométerre lévő pályát a Dulce-folyó szabályozása során nyert földterületen hozták létre, és a sprint-számokra specializálódtak, nem egy 300 méteres futam is szerepel a propozícióban. A versenynapok gyakoriak és népszerűek, szinte minden hétvégén több százan látogatnak el a pályára, a szerény, 180 ezer forintnak megfelelő összdíjazású versenyekre (fél kilogramm kenyér 300 forintba kerül, egy liter tej ára 220 forint, egy átlagos étteremben 2000 forintból lakik jól az ember).

Sligo Racecourse, Sligo grófság, Írország

A zöld szigeten huszonhat pálya működik, amelyek közül a legtávolabbi és a legkisebb, de inkább azt kellett volna mondanunk, hogy a legotthonosabb Sligo. A pálya 1955 óta folyamatosan üzemel. Előtte voltak kihagyások, ami nem meglepő, hiszen 1781 óta elég sok viszontagságnak voltak kitéve nemcsak ír sporttársaink, de az egész nemzet is. Idén nyolc versenynapot írtak ki, amelyből három sík, öt gát- és akadály. 2015 emlékezetes marad a helyiek számára, hiszen meglátogatta őket Károly herceg és Kamilla hercegnő, és ők adták át a róluk elnevezett nyeretlen kancák gátversenyének (Duke and Duchess Of Cornwall Mares’ Madein Hurdle) tiszteletdíját Bernard Cloney tulajdonosnak, Colin Bowe idomárnak, Mark Walsh zsokénak. Cornwall hercegnőjének annyira megtetszett a nyerő Moliana (2009 pk, Oscar – Baywatch Star, Supreme Leader), hogy akárcsak a mesékben, a futam után megvásárolta. Igazi királyi gesztus!