/ by /   E-Turf Magazin, English, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Newmarket – 2000 Guineas Stakes

 

Május 4-én futják Newmarket-ben Nagy Britannia, de mondhatjuk, a világ egyik legrangosabb klasszikus versenyét, a 2000 Guineas Stakes-et. Az 1809 óta minden esztendőben megrendezett versenyben, idén előre láthatóan tizenkilenc telivér várja majd az indító felszólítását helyi idő szerint 15.35-kor a Rowley Mile Racecourse híres egyenesén.

 

A versenyt 1809. április 18-án futották először három éves mének és kancák mérföldes távon, a futam megalapítása Sir Charles Bunbury szervezőmunkájának az eredménye. Sir Chalres az angol lóversenyzés egyik legmeghatározóbb alakja volt, mégsem róla, hanem a verseny fődíjáról nevezték el a futamot, amelyből az elsőt Christopher Wilson lova, Wizard nyerte Bill Clift kezében. Bunburynek is kijutott a dicsőségből, 1813-ban Smolensko nevű telivérje révén felkerült a nyerő tulajdonosok listájára.

Sir Charles Bunbury és idomárja

Kiemelkedő 2000 Guineas-nyerő futattó volt Grafton 4. hercege, George Henry Fitzroy, akinek lovai az 1820-as években öt ízben galoppoztak át elsőként a célon. Az 1830-as évek derekán George Child Viliers, Jersey 5. grófja számított a legszerencsésebb newmarketi futtatónak, lovai nem találtak legyőzőre a városszéli pályán 1834 és 1837 között. Lord Jersey számos magas királyi tisztséget is betöltött élete során, de legkedvesebb elfoglaltsága a lóversenyzés volt. Még köztudottan kikapós felesége, Lady Sarah botrányai sem érdekelték. Amikor egyszer megkérdezték a lordtól, miért nem vesz elégtételt a szeretőktől, ő megvonta a vállát, és csak ennyit válaszolt: Nem hányhatok kardélre minden embert Londonban. Négy versenyt nyertek Hugh Lupus Grosvenor, Westminster 1. hercegének lovai a XIX. század végén, és a családi 2000 Guineas trófea gyűjteményt unokája Hugh Richard Arthur, a 2. herceg is gazdagította egy újabbal 1941-ben. Az első herceg rendkívül józan életű ember volt. Sohasem fogadott sem a maga, sem más lovaira, és feljegyezték róla azt is, hogy annyira megvetette az iszákosságot és a féktelen duhajkodást, hogy egyik birtokán, ahol negyvenhét söntés működött, harminckilencet bezáratott egyetlen hét alatt.

III. Aga Khannak, Sultan Mohamad Shah-nak, unokájával, a jelenlegi, IV. Aga Khannal, Karimmal együtt szintén négy győzelem jutott a XX. században.

A Buckingham Palota kincsei között kell keresnünk azt a négy trófeát, amelyet az uralkodó család tagjainak nyújtottak át a winners’ circle-ben az idők során. VII. Eduárd kettőt (egyet még walesi herceg korában – Diamond Jubilee, 1900), VI. György egy tiszteletdíjat vehetett át, és az öreg király mellett ott állt a győztes ló, Big Game lovasa is, Sir Gordon Richards (akkor még csak Gordon Richards-ként), akit a világ valaha élt legnagyobb zsokéjának szokás nevezni. A futam azért marad örökre emlékezetes, mert a királyi győzelmet biztató jelnek tekintette az ország. Ne feledjük, ekkor már harmadik éve bombázta a Luftwaffe Angliát, és az emberek a végletekig elkeseredettek voltak. Őfelsége, II. Erzsébet királynő Pall Mall nevű lovának köszönhette a dicsőséget 1958-ban.

VII. Eduárd (j)

Ha már koronás főknél tartunk, elmondjuk, hogy a Maktoum családnak sincs miért szégyenkeznie. A sort Maktoum bin Rashid Al Maktoum emír nyitotta 1985-ben Shadeed-dal. Vajon milyen mesés ajándékot kaphatott Lester Piggott ezért az úttörő győzelemért? Azután jöttek a további sikerek: míg mi magyarok közelgő szabadságunkat vártuk 1989 tavaszán, a Hamdan Al Maktoum sejk nevén futó Nashwan, Willie Carsonnal a hátán győzedelmeskedett a Rowley Mile-on. Szintén Hamdan sejk nyerte Haafhd-dal a 2004-es versenyt. Hogy a testvérek közül Mohamed sejknek se kelljen szégyenkeznie, francia idomításban álló lovát, Pennekampot küldte nyerni Newmarketbe 1995-ben. Az 1996-os illetve 1999-es két sikert nyilván azért intézték úgy, hogy Godolphin néven legyen elkönyvelve a történelem lapjain, hogy a negyedik fivér, Ahmed bin Rashid Al Maktoum sejk is osztozhasson bátyjai sikerében. E két évszám nemcsak Mark of Esteem, illetve Island Sands nevét ismertette meg a világgal, hanem egy feltörekvő olasz fiatalemberét is, akit Lanfranco Dettorinak hívnak.

A valaha élt legsikeresebb 2000 Guineas-futtató Sue Magnier. Nem minden esetben ugyan, de sokszor ott volt mellette a coolmore-i szuper-trió két másik tagja Michael Tabor és Derrick Smith is (Entrepreneur – 1997, King of Kings – 1998, Rock of Gibraltar – 2002, Footstepsinthesand – 2005, George Washington – 2006, Henrythenavigator – 2008, Camelot – 2012, Gleneagles – 2015, Churchill – 2017, Saxon Warrior – 2018). Ez összesen tíz alkalom. Felülmúlhatatlannak látszik a teljesítmény, még úgy is, hogy idén csak két lovat indítanak a klasszikusban (Magna Grecia, Ten Sovereigns). Természetesen Aidan O’Brien a valaha legtöbb 2000 Guineas-t nyert idomár, kilenc sikerrel (Enterpreneur Sir Michael Stoutnak nyert.)

Színes alakja az illusztris társaságnak Pratap Singh Rao Gaekwad, Baroda maharadzsája. A függetlenségét 1947-ben elnyert Indiából elmenekülő dúsgazdag uralkodó két kézzel szórta a pénzét idegen földön. 1948-ban hat hét alatt 10 millió dollárt költött el az Egyesült Államokban (abban az időben 5 centbe került egy üveg Coca-Cola, tizennégybe egy kilogramm kenyér, negyven cent volt a minimum órabér és 13.500 dollárért márt csinos külvárosi házat lehetett kapni), majd Anglia felé vette az irányt. Itt szívesen látták őfenségét és millióit, és hangosan éltette a közönség, amikor My Babu nevű telivérje Charlie Smirke-kel megnyerte a szezon első klasszikus versenyét. A maharadzsát 1951-ben száműzték hazájából, és hátralévő éveit Monacóban volt kénytelen eltölteni.

Pratap Singh Rao Gaekwad, Baroda maharadzsája és felesége

A legeredményesebb zsoké James Robinson volt még a XIX. században. A ragyogó lovas összesen kilencszer tudott nyerni (Enamel – 1825, Cadland – 1828, Riddlesworth – 1831, Clearwell – 1833, Glencoe – 1834, Ibrahim – 1835, Bay Middleton – 1836, Conyngham – 1847, Flatcatcher – 1848). Az ifjabb John Osborne hatszor győzött, és akár azt is gondolhatnánk, hogy ötször nyerni nem nagy kunszt, hiszen Frank Buckle, Charlie Elliott, Lester Piggott és Kieren Fallon pont ennyiszer ért át elsőként lovával a célvonalon, de tudjuk, ez nagy felelőtlenség lenne.

A futam történetének egyik érdekessége, hogy az 1956-os nyerő, Giles De Retz, sokáig Charles Jerdein idomár nevéhez volt köthető. A valóság azonban az volt, hogy Jerdein neve alatt Helen Johnson Houghton trenírozta a telivért, ugyanis abban az időben hölgyeknek nem adott működési engedélyt a Jockey Club. Az ügy 1977-ben rendeződött, akkor hárult el ugyanis az akadály a női idomárok hivatalos működése elől, és engesztelésként Helen Johnson Houghton neve is az őt megillető helyre került a történelem lapjain.

Helen Johnson Houghton

1809 óta hat kancagyőzelem született, bár idén egyet sem neveztek a mének ellen, akik között négy veretlent is találunk (Al Hilalee, Name The Wind, Skardu, Ten Sovereigns). A piacvezető jelenleg a 10-es startszámmal induló Magna Grecia (3/1), a három szélső esélyű ló Azano, King Of Change és Name The Wind (66/1), de az odds-ok szombatig még bármerre változhatnak. Idén száz-tizenegyedik alkalommal vág neki a mezőny az 1609 méteres távnak, kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Kovács Botond.

 

 

SHARE THIS