Június 18. és 22. között rendezik Nagy-Britannia legpompásabb lóverseny eseményét, az ötnapos ascoti mítinget, a lóversenyfesztivált, amelyet a Royal Ascot néven ismer a világ. Tobzódhatnak a turfbarátok, egymást érik a nagydíjak, világsztár lép világsztár sarkára a mázsaházban csakúgy, mint a lelátókon. Az esemény során tizenhárom Group 1-es vagy Group 2-es besorolású versenyt futnak és több, mint 4.5 millió font sterling talál új gazdát versenydíjak formájában.
A versenypályát 1711-ben Anna királynő alakíttatta ki jelenlegi helyén, saját birtokán, egy Berkshire grófságbeli széles mezőn, afelett érzett örömében, hogy ott teljes sebességgel száguldozhatott kedvenc lovával. Nem csupán a pálya létrehozására volt gondja a Stuart-házi uralkodónőnek, hanem arra is, hogy Her Majesty’s Plate (Őfelsége Díja) néven díjat alapítson. E versenyt még abban az évben, augusztus 11-én futották, hét ló indult benne, és hogy akkortájt mennyire más volt a lóversenyzés az bizonyítja, hogy mind a hét lónak három, egyenként négy mérföldes heatet (futamot) kellett teljesítenie rövid pihenők után, 12 stone-t (75 kg) cipelve. Bár a nyertes nevét sajnos nem jegyezte fel a történelem, annyit tudunk, hogy mindegyikük hatéves vagy idősebb English Hunter fajtájú ló volt. A győztes díja egy kövér, hímzett erszény volt, amelyben 100 arany guinea csilingelt.
Akkoriban egyébként Ascotot még nem Ascotnak, hanem East Cote-nak hívták, ami keleti galambdúcot jelent (nem meglepő, hiszen a helység keletre fekszik Londontól).
Az ascoti versenyek története az idők homályába vész, rendeztek futamokat hébe-hóba, de az első négynapos mítinget csak 1768-ban tartották. Sokan 1807-et, a Gold Cup első futását tartják történelmi kiindulópontnak.
Az ascoti pálya jogállása rendkívül érdekes. Bár az uralkodó vagyonának része, örökölheti és örökül hagyhatja, de nem haszonélvezője az ott keletkező nyereségnek és az 1813-as Act of Enclosure-nek köszönhetően nem is adhatja el. (Az enclosure szó itt nem a lelátóra, vagy a páholyra utal, hanem az eladás megakadályozásaként, lehetetlenné tételeként kell értelmeznünk.) A parlament így gondoskodott a lóversenybarátokról.
A versenysorozat tekintélyét a megjelenő világklasszis lovak, zsokék és trénerek mellett az is emeli, hogy II. Erzsébet királynő minden évben személyesen, családjával együtt látogat a versenyre, és három díjat is ő ad át (Gold Cup, Royal Hunt Cup, The Queen’s Vase).
Az alábbiakban a legnagyobb presztízsű és legnagyobb összdíjazású futamokat tekintjük át.
Queen Anne Stakes
Az 1840-ben alapított díjat először Trial Stakes-nek nevezték, hároméves és idősebb lovaknak írták ki, mérföldes távra. A verseny első győztese Flambeau volt, sőt 1841-ben is őt ünnepelhette a közönség. 1930-ban vette fel a verseny a Queen Anne Stakes nevet. 1907 óta nem sikerült egyetlen lónak sem dupláznia a versenyben (Flambeau 1840-1841, Toastmaster 1885-1886, Worcester 1895-1896, Dean Swift 1906-1907), ennél többször senki nem nyert. Az 1971-ben bevezetett, és napjainkban is érvényes versenybesorolás szerint először Group 3-as, majd 1984-től Group 2-es lett a futam, végül 2003-ban nyerte el végső formáját és a versenyfeltételeket is módosították, négy évesnél fiatalabb ló nem indulhat. A vitt teher méneknek egységesen 9 stone (57 kg), kancáknak 3 font (1.5 kg), a déli féltekéről érkezett telivéreknek 1 font (0.5 kg) engedmény. Erre azért van szükség, mert ott fél évvel később születnek a csikók, és fél év hátrányuk van északi fajtársaikkal szemben.
A Godolphin istálló minden esztendőben kötelességének, de legalábbis szívügyének tartja, hogy megnyerje ezt a versenyt, hiszen minden ők idők legsikeresebb Queen Anne indulói, nyolc alkalommal vihették haza a trófeát, legutóbb 2017-ben, Ribchester jóvoltából. Nem meglepő, hogy a legsikeresebb tréner Saeed bin Suroor: Charnwood Forest 1996, Allied Forces 1997, Intikhab 1998, Cape Cross 1999, Dubai Destination 2003, Refuse to Bend 2004, Ramonti 2007. A verseny legsikeresebb lovasa, pedig ki más lehetne, mint Frankie Dettori, hat győzelemmel, bár nem mindig Mohamed sejknek lovagolt: Markofdistinction 1990, Allied Forces 1997, Intikhab 1998, Dubai Destination 2003, Refuse to Bend 2004, Ramonti 2007. Ugyancsak hat győzelem áll Sir Gordon Richards neve mellett is: Sunderland 1925, Sundry 1927, Coldstream 1931, Fair Trial 1935, Pambidian 1949, Southborne 1952.
King’s Stand Stakes
A King’s Stand távját nem kellett a Queen Anne-éhez hasonlóan változtatni, mert eleve egy lerövidített verseny eredményeként született 1860-ben. Míg a tengeren túl Abraham Lincoln elnökké választásának esélyeit latolgatta republikánus támogatóival, és Giuseppe Garibaldi Szicíliában küzdött az egységes Itáliáért, Angliában az okozott nagy gondot május derekán, hogy a heves esőzések rendkívül feláztatták az ascoti pályát, és nem tudták megrendezni a két mérföldes Royal Stand Plate-t. Nem tehettek mást, a pálya egyetlen használható részén állt fel a mezőny és 5 furlongon (1000 méter) futották le a versenyt. Ez bizony nem apró bosszúság, ha a távbíró, vagyis a stayer-tulajdonosok szempontjait vesszük figyelembe. Az uralkodó akaratával azonban senki sem mert szembeszállni. A verseny neve is megváltozott egyből, Queen’s Stand Plate-re, de csak 1901-ig, amikor is Viktória királynő halálát követően a walesi hercegként Magyarországon is többször mulatozó VII. Edward király lépett trónra. Az első versenyt Queen of the Vale nyerte, akinek úgy látszik mindegy volt milyen távon indítják.
1973 és 1988 között Group 2-essé minősítették a két esztendeig Group 1-es versenyt. 2005-ben a Global Sprint Challenge része lett a futam, és hogy emeljék a rangját, 2008-tól ismét Group 1-esnek minősül.
Tíz lónak sikerült kétszer is megnyernie a díjat: Woolsthorpe 1895, 1897, Kilcock 1898, 1899, Sundridge 1903, 1904, Foresight 1908, 1909, Hornet’s Beauty 1911, 1913, Diadem 1919, 1920, Golden Boss 1923, 1924, Gold Bridge 1933, 1934, Elbio 1991, 1993, Equiano 2008, 2010. A legsikeresebb lovas, a halhatatlan Lester Piggott kilenc győzelemmel: Right Boy 1957, Majority Rule 1963, Swing Easy 1971, Abergwaun 1973, Godswalk 1977, Solinus 1978, Never So Bold 1985. Trénerként Vincent O’Brien örülhetett legtöbbször a győzelemnek, szám szerint öt alkalommal: Cassarate 1962, Abergwaun 1973, Godswalk 1977, Solinus 1978, Bluebird 1987. A legsikeresebb tulajdonos egy bizonyos Jack Joel nevű úriember volt, ő négy alkalommal vezethette vissza lovát győztesként: Sundridge 1903, 1904, Nice Prospect 1927, Tag End 1929. A King’s Stand kedves emlék marad minden magyar ember számára, hiszen világhírű lovunk, Overdose is indult benne 2011-ben, és ugyan csupán negyedik lett, de nagyon közel volt a nyerő Prohibithez.
St. James’s Palace Stakes
Szintén komoly hagyományokkal rendelkező verseny a középkori angol királyi rezidenciáról, a Szent Jakab-palotáról kapta nevét. Az épület napjainkban II. Erzsébet leányának, Anna hercegnőnek londoni rezidenciája.
Az 1834-ben alapított futam első győztesének volt a történelemben a legkönnyebb dolga, ugyanis az ascoti nagyközönség egy walkover-nek, vagyis verseny nélküli győzelemnek lehetett szemtanúja. Ilyen esetben egyszerűen átvezetik a verseny kihívóra nem lelő lovát a célvonalon. A győztes Plenipotentiary volt.
Az 1971-es Group 2-es minősítést 1988-ban változtatták Group 1-re, és ez azóta is így van. A hároméves mének mérföldre kiírt versenyében általában azok a 2000 Guineas-ben indult lovak találkoznak ismét, akiknek tulajdonosai bíznak még lovuk további jó szereplésében. Természetesen Frankel is megmutatta, hogy mit tud 2011-ben. Amikor a zsokék kimázsálnak verseny előtt, minden esetben a 9 stone-nál (57 kg) áll meg a mérleg mutatója. A verseny összdíjazása 400.000 font sterling, amely összegből több, mint 226.000 üti a győztes telivér tulajdonosának a markát.
A St. James-ben eddig a hatszoros győztes ír veterán Mick Kinane volt a legeredményesebb lovas, Dara Monarch 1982, Brief Truce 1992, Grand Lodge 1994, Giant’s Causeway 2000, Rock of Gibraltar 2002, Azamour 2004, trénerként Aiden O’Brien fogadhatta legtöbbször a gratulációkat, a XX. század utolsó versenyében a legendás Giants’ Causeway 2000. évi sikerekor először, majd még hatszor a XXI. században Black Minnaloushe 2001, Rock of Gibraltar 2002, Excellent Art 2007, Henrythenavigator 2008, Mastercraftsman 2009, Gleneagles 2015. A legsikeresebb tulajdonos O’Brien mester holdudvarához tartozik és nem más, mint Sue Magnier.
(folyt. köv.)