/ by /   Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Ír Derby – 2019

A Kincsem Parkban megrendezett Derby és Divat Fesztivállal egy időben futják Írországban az Ír Derbyt, amely a szigetországban a legfontosabb sport- és társadalmi események közé tartozik. Írásunkban azt vizsgáljuk, hogyan alakult a verseny története a zöld szigeten.

A modern értelemben vett Ír Derby 1866 előtt nem létezett. O’Darby Stakes néven ugyan rendeztek versenyt 1817 és 1824 között, de sem ez, sem az 1848-tól néhány éven át ismét megtartott Curragh Derby nem tudott állandó helyet kivívni magának az akkortájt közelről sem rózsás helyzetű állam versenynaptárában. 1866-ban azonban három elszánt férfi, Thomas St. Lawrence, Howth 3. grófja, Sir James Molyneux Caulfeild, Charlemont 3. grófja és Henry Francis Seymour Moore, Drogheda 3. márkija kezükbe vették az irányítást, és következetes, szakértő munkájuk eredményeként szárba szökkent az Ír Derbyk történetének fája. A klasszikus futam első nyerője Selim volt.

A versenynek nem volt túl nagy presztízse nemzetközi futtatók körében. Ezt az magyarázza, hogy az ír szabályok más terheket írtak elő egyes versenyekben, mint Angliában vagy a Kontinensen. Például, amikor Orby, megnyerte az Epsom Derbyt 1907-ben, rá három hétre 9 stone (57 kilogramm) helyett 9 stone 8 fontot, közel négy kilogrammal többet kellett vinnie a Curragh-n. Persze ez őt cseppet sem nem zavarta, megnyerte az Ír Derbyt is, ő lett az első angol-ír duplázó a történelemben. Az 1908-as győztes, Wild Bouquet csak 7 stone 13 fontot (51 kilogramm) vitt a versenyben, ami nyugodtan mondjuk ki, abszurdum, még ha kancáról is van szó. Ír sporttársaink egészen 1946-ig gondolták ezt a rendszert elfogadhatónak, ekkor vezették be a nemzetközi szokásoknak megfelelő 9 stone méneknek, kancáknak 3 font (1.5 kilogramm) engedmény rendszerét.
Talán másként alakult volna a verseny Haine és Zodiac számára 1924-ben és a Patriot King-Primero duónak is tíz évvel később, ha a terhek egységesek. Ők az Ír Derby történetének holtversenyben végzett párosai.
A múlt század öreg ír turfrókáinak a szívét valószínűleg Ballymoss melengeti meg a legjobban. Az 1957-es nyerő Epsomban csak második tudott lenni, de Írországban korrigált, sőt Angliában megnyerte a St. Legert, és nemcsak azt, hanem az Eclipse Stakes-et, a King George VI & Queen Elizabeth Stakes-et és mintha e két ország már nem is lett volna elég ahhoz, hogy hőstetteinek számát növelje, Franciaországban begyűjtötte az Prix de l’Arc de Triomphe babérjait is.

Igazi fejlődésnek 1962-ben indult a derby, amikor jelentősen megnövelték a pénzdíjat. Már ezen a megemelt összegen osztozott két tulajdonostársával az amerikai énekes sztár Bing Crosby, aki 1965-ben Meadow Court győzelme után a győztesek körében dalra fakadt, és mindenki elragadtatására előadta “When Irish Eyes Are Smiling” (Amikor az ír szemek mosolyognak) című dalát. Az amerikai születésű, angol-ír Crosby, akinek a karrierje töretlen maradt az új zenei irányzatok megjelenése után is, több mint félmilliárd lemezt adott el életében. 1948-ban egy tipikusan amerikai, de mégis sokatmondó felmérésen „a világ legimádottabb emberének” (Most Admired Man Alive) választották. E felmérésben, a futottak még kategóriában találjuk XII. Pius pápát. Harry Lillis „Bing” Crosby igazi szupersztár volt, és Meadow Court is jól szolgálta. Az Ír Derby győzelem kárpótlás volt az epsomi második helyért, a begyűjtött trófeák közé került a King George is, és az említésre méltó eredmények közül, egy doncasteri St. Leger második hely kívánkozik még említésre. És hogy ki volt az szerencsés lovas, aki elkísérhette mindenhová ezt a remek telivért? Nem más, mint a zseniális Lester Piggott.

Bing Crosby

Jöjjön most néhány érdekes adat. Orby angol-ír duplázása után nem találunk telivért 1962-ig, aki meg tudta volna ismételni ezt a teljesítményt. Santa Claus törte meg a jeget 1964-ben. Hogy milyen sokat jelent a pénzdíj megemelése ebben a sportágban, az mutatja, hogy ezután özönlöttek a jobbnál jobb lovak Írországba. Az angol-ír dupla nyerők névsora is gyarapodni kezdett. Gyarapodni? Szárnyalni. Csak egy pillantást kell, hogy vessünk erre a névsorra, és máris láthatjuk, hogy a világ valaha élt legjobb lovainak listáját böngésszük: Orby 1907, Santa Claus 1964, Nijinsky 1970, Grundy 1975, The Minstrel 1977, Sherley Heights 1978, Troy 1979, Shergar 1981, Sharastani 1986, Kahyasi 1988, Generous 1991, Commander in Chief 1993, Sindar 2000, Galileo 2001, High Chaparal 2002.

Nézzük a rekorder zsokét: Morny Wing hatszoros nyerő Ballyheron 1921, Waygood 1923, Rock Star (ezt a szókapcsolatot valószínűleg először hallhatta a világ 1930-ban), Rosewell 1938, Windsor Slipper 1942, Bright News 1946. Aidan O’Brien a trénerek címvédője: Desert King 1997, Galileo 2001, High Chaparral 2002, Dylan Thomas 2006, Soldier of Fortune 2007, Frozen Fire 2008, Fame and Glory 2009, Cape Blanco 2010, Treasure Beach 2011, Camelot 2012, Australia 2014, Capri 2017. Tizenkét győzelem! A tulajdonosok közül pedig a szintén O’Brian mester érdekeltségébe tartozó Michael Tabor: Desert King 1997, Montjeu 1999, Galileo 2001, High Chaparral 2002, Hurricane Run 2005, Dylan Thomas 2006, Soldier of Fortune 2007, Frozen Fire 2008, Fame and Glory 2009, Cape Blanco 2010, Treasure Beach 2011, (hét győzelem egymás után!) Australia 2014, Capri 2017. Tavaly is az Obrianek remekeltek, de nem Aidan, hanem Joseph idomárként, és Donacha lovasként. A nyerő Latrobe tulajdonosa az ausztrál ingatlan mágnás Lloyd Williams.

Kovács Botond.