Írta: Brian Sheerin, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.
Nemrégiben futották az Ír Derbyt, amelyet a szélső esélyként számon tartott Sovereign nyert O’Brien mesternek (aki abszolút házi befutót könyvelhetett el, hiszen az első három helyezett telivér az ő idomításában áll). Most mégsem a nagyágyúkról, hanem egy háttérszereplőről kívánunk írni. Az ötven esztendős Niall McCullagh (e. niöl mekkálá) három nyerőt lovagolt a mítingen, közülük kettőt első osztályú hendikepben.
A szezon nem kezdődött ideálisan a klasszikus nyerő ír lovasnak, de júniusban már nyolcszor mázsált vissza győztesként tizenegy nap alatt.
– A mi szakmánkban előfordulnak hullámvölgyek. Az éve elején csak a kollégáim hátát néztem, pedig sok lehetőséget kaptam, nyáron azonban hirtelen ismét elindult a szekér. Gyerekkoromban a buszokkal voltam így. Fél óráig egy sem jött, azután pedig több is egyszerre. Egy csapásra megváltozott minden, nagyon örülök neki. Tudom, hogy nem tartozom a nagy nevek közé, ezért nem esik már rosszul, ha a tulajdonosok és a trénerek a nagy lehetőségeket a sztárok számára tartogatják. Panaszra így sincs okom, szeretem a munkámat, és az én szintemen is keményen helyt kell állni. Mindig felvirrad egy új nap, és én nemcsak optimista, de realista is vagyok. Nem veszem rossz néven, ha ötven évesen már nem mindig számolnak velem. A siker így sokkal édesebb, ha mégis tudok bizonyítani, mint a mostani derby-hétvégén is.
McCullagh 1987-ben nyerte első versenyét Listowelben, és azóta a szakmában dolgozik. Az is megadatott neki, hogy fiával, a manapság Anngliában dolgozó Scott-tal lovagoljon egy futamban. 2015-ben súlyos balesetet szenvedett, de ez sem vette el a kedvét a versenyzéstől. – Akkor sem csinálnék mást, ha lenne más szakmám. Mivel azonban nincs, és úgy érzem, hogy elfogadható szinten űzöm ezt a sportot, meg sem fordult a fejemben, hogy abba hagyom a lovaglást. Jó karban tartom magam, és nincsenek súly problémáim. Sohasem voltak. Azt is hozzáteszem, hogy a versenyzés számomra szenvedély. Életforma. Nem tudok nélküle élni, ez az életem. Amikor egyszer nyolcvanöt lovaglásból egyszer sem tudtam nyerni, kissé izgága lettem ugyan, nem tagadom, hiszen én is sikerorientált ember vagyok. Minden győzelemnek egyformán örülök, legyen az csikóverseny, nagyobb hendikep vagy nagydíj. Mindig bíztam magamban. Ha esetleg nehezebb szakaszok jönnek az ember életében, kitartóan küzdeni kell, minden rossz széria elmúlik egyszer. Volt pár ilyen évem, nem tagadom. Utána azonban rám mosolygott a szerencse, és 2011-ben John Oxx-nak sorban kezdtem nyerni a futamokat, a Doncaster Cupot Saddler’s Rock-kal és a Group 2-es Blandford Stakes-et Manieree nyergében. Ha egy zsokénak nem megy, akkor búslakodik, ha sikerei vannak, szárnyal, és mindenki őt isteníti. Sokan nem tudják túl tenni magukat a sikertelenségen, de szerintem ilyenkor mutatkozik meg, ki dolgozik szívből, és ki nem. Megéri kitartani, mert a felhők felett mindig süt a nap, és ha sikerül nyerőket lovagolni, az ember szárnyakat kap, és néha még a reménytelen lovaglásokból is győztesként tud kijönni. Most ismét több esélyre számítok, pedig amikor régen Indiában lovagoltam, azt gondoltam, hogy ötven éves korom után nyugdíjba vonulok. Most azonban eszem ágában sincs. Túl édes a siker íze. Képtelen vagyok kiszállni.
Niall McCullagh 1988 óta minden szezonban lovagolt, 10858 versenyéből 580-at megnyert, és 1769-szer végzett dobogós helyen. 2005 volt a legsikeresebb éve, amikor 43 futam után mázsált vissza győztesként, a legszerényebb pedig 2015, amikor mindössze hatszor. Nagydíj (Listed és Group) győzelmeinek száma 40. 2003 volt a legelfoglaltabb éve, 508-szor kapott lehetőséget (34 győzelem), és az első, vagyis 1988 volt a legkevésbé forgalmas, igaz kezdőként is már 163-szor ült nyeregbe (14 győzelem). Eredményességi mutatója ekkor, és 2005-ben volt a legmagasabb, 9%. Legnagyobb sikerét a 2012-ben aratta az Ír St. Legerben Royal Diamond nyergében.