Írta: Steve Dennis, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.
A brit lóversenyzés történetének egyik legkiemelkedőbb, és legnépszerűbb lova Red Rum (1965 pher, Quorum – Mared, Magic Red) volt, amelyet azzal a páratlan teljesítménnyel ért el, hogy három alkalommal nyerte meg a Grand Nationalt Aintreeben. Írásunk a kiváló telivér életébe nyújt rövid bepillantást.
Red Rum első tulajdonosa, Maurice Kingsley vérbeli szerencsejátékos volt, a kor bukmékereinek sok fejtörést okozott rafinált fogadási manővereivel. Természetesen futtatott is. 1966-ban elhatározta, hogy ismét ideje megkopasztania néhány könyvest, ezért magához hívatta trénerét, Tim Molonyt, és azt az utasítást adta neki, hogy utazzon el Írországba, és vásároljon egy lovat, amellyel megnyerheti az Aintreeben futott Thursby Selling Plate-et a következő évben. A futam egy eladóverseny, amelynek nyerőjét azonnal elárverezik. A tulajdonos és az idomár között bizalmas kapcsolat volt, hiszen Molony lovagolta a Kingsley háromszoros Champion Hurdle-nyerő lovát, Sir Kent (1952-1954). Az ötszörös champion miután szögre akasztotta a lovaglócsizmát és az ostort idomárnak állt, és természetesen továbbra is élvezte Kingsley bizalmát. Molony felkerekedett, és elutazott Dublinba, ahol a Goff’s árverésén 400 guineaért megvásárolt egy csinos küllemű, nem túl nagy termetű lovat, aki sprint távokra volt predesztinálva a pedigréje alapján, majd hazavitte Leicestershire grófságbeli idomítótelepére.
Mivel nem voltak tenyésztési célok, és a ló igen eleven volt, kiherélték, és megkezdték a felkészülést a hat hónappal későbbi eladóversenyre. Betörése könnyen ment, jófejű, bár kissé temperamentumos ló volt, kedvét lelte abban, hogy tréning előtt vagy után addig ugrál, bakozik, vagy ágaskodik, amíg lovasa le nem esik róla. Minden nap történt valami, igazi egyéniség volt. Jó étvággyal evett, és szívesen utazott. Trénere meglátta benne a potenciált, mert amikor a forrófejű ló lecsillapodott, remekül dolgozott, és Molony kis lotját rendszeresen lenyűgözte fantasztikus szpídjével. Nevét gazdájától kapta, aki Mared és Quorum nevének végződéseiből alkotta az új önmagában is értelmes nevet (Red Rum, am. Vörös Rum). Márciusban véget ért a felkészülés, és Molony még arra is hajlandó volt, hogy megszakítsa évi szokásos cheltenhami kirándulását azért, hogy lova zárómunkáját megnézze. – Az összes lovunk közül ő a legjobb, mester – közölte Jock Mayes főlovász. A hír hamar eljutott Kingsley-hez, aki nekilátott a nagyobb összegek elhelyezésének.
Az 1960-as évek végén Aintreeben síkversenyeket is rendeztek, de egyáltalán nem volt annyira népszerű versenytér, mint manapság. A marketing rengeteget segített azóta. Egy nappal az eladóversenyt követően aratta csodálatos sikerét a Grand Nationalben Foinavon, de a tulajdonos és az idomár figyelmét már az alig több, mint 500 font összdíjazású verseny kötötte le. Paul Cook mázsált ki először Red Rumra. Jó választásnak ígérkezett, hiszen a fiatal lovas már kezdte mutogatni oroszlánkörmeit, előző évben megnyerte az 1000 Guineas-t Vincent O’Brien Glad Rags nevű kancája nyergében. A futam előtt már csak 5/1-hez merték adni a bukik Red Rumot. A favorit az ír Blue Spider volt. Molony így emlékezett vissza a versenyre: – Lovam jól startolt, de nehezen kapott lábra, Paul nem tudott mit kezdeni helyzettel. Szerencsére egy 1000 méteres verseny alatt az embernek nincs elég ideje aggódni. Az első hatszáz méteren nagyon esetlenül mozgott, jól megdolgoztatta lovasát, de végül rájött, hogy mire megy ki a játék, és bekapcsolta a rakétákat. A távoszlopnál már a harmadik helyen galoppozott, és erős küzdelem után holtversenyben ért célba első helyen Curlicue-val. Ennek következtében csak a nyeremény felére volt jogosult Kingsley, de úgy döntött, a lovat megtartja, és az árverésen 300 guinea-ért visszavásárolta a telivért.
Az eredménynek Martyn McEnery, Red Rum tenyésztője is nagyon örült az ír Kilkenny grófságbeli Rossenara Studban. Végre elmondhatta, hogy Mared nevű kancája bizonyított valamit, ami nagy szó volt, hiszen a kifejezetten gyenge idegzetű ló addig sem versenyben sem tenyésztésben nem mutatott semmit. Sokak szerint kifejezetten kezelhetetlen, gyakran életveszélyes volt. McEnery olcsón vette csikó korában és Phonsi O’Brienhez, Vincent O’Brien fivéréhez adta tréningbe. Az idomár azonban hamar visszaküldte, mert nem bírt vele, ezért a tulajdonos maga kezdte idomítani. Nehéz dolga volt. Mared a legkisebb hangtól is megijedt és szaladt kifelé a világból, még munka előtt csatakosra izzadta magát. Egy versenyt ugyan sikerült nyernie, de hamar véget ért karrierje. Anyakancaként sem vált be, két gyenge utódot hozott világra. Végül McEnery elhatározta, hogy megpróbálja gyorsaságra tenyészteni, ezért elküldte Quorumhoz a Sussex Stakes és a Jersey Stakes nyerőjéhez, aki második lett Crepello mögött a 2000 Guineas-ben 1957-ben. Quorumban megvolt a gyorsaság, Maredben a tűz, bár emellett nem sok minden. A tenyésztő azt remélte olyan lovat kap, aki a starttól a célig őrült módjára robog. Így Kapta Red Rumot. Mivel Quorum csikóiért jó árat fizettek abban az időben, remélte szép summáért tudja értékesíteni a csikót., de csalódnia kellett. Eredetileg 800 guinea-s minimálárat szabott meg, de a yearling az egyik kivezetéskor addig bakozott és szökellt, míg el nem esett, és megütötte magát. Amikor felvezették az árverezőcsarnokban sebek éktelenkedtek rajta és sántított, ezért senkinek sem kellett. Ekkor lépett színre Molony, és az aukción kívül vételi ajánlatot tett a lóra. McEnery annyira el volt keseredve, hogy egyetlen licit sem érkezett tenyésztettjére, hogy kötélnek állt, sőt, miután hazaért eladta Maredet is.
A sikeres verseny után Molony egy Beverley-ben tartott versenyt nézett ki idomítottjának. Joe Sime mázsált ki rá, de csúnyán felsültek, messze a vert mezőnyben végzett a páros. Hathetes pihenő után a ma már nem létező Teesside Parkban indult nyergében Eddie Larkinnal, de még pénzes helyezést sem sikerült szerezniük. Következett Newcastle, ahol már csak 33/1-hez adták nyerési esélyét. Ez a futam már valamivel jobban sikerült, George Cadwalader kezében harmadik lett Red Rum Mount Athos mögött, aki a rá egy évre, 1968-ban harmadik helyen végzett Sir Ivor mögött az Epsom Derbyben. Természetesen, Molony ezt még nem tudhatta, de továbbra is bízott lovában. E futására Red Rum megkapta első hendikep számát, és erre már lehetett építeni. Két hónapos pihenő után Warwickban lépett legközelebb pályára Derek Morris-szal nyergében 1400 méteren és egy jól átfutott versenyt és erős küzdelmet követően nyakhosszal nyert a tizenhárom lovas mezőnyben. Egy héttel később Yorkban állt starthoz Graham Sextonnal. Hat verseny, hat zsoké. Ekkor rossz nyolcadik lett. Újabb két hét elteltével mérföldes távon indították, és nem más ült rá, mint szuperklasszis Lester Piggott. A mester azonban csak egy harmadik helyezést tudott kipréselni Red Rumból. Molony nem nyughatott. Még egy hét sem telt el, és már Leicesterben volt idomítottjával, akire ismét Morrist szerződtette, és felkerült a szemellenző is. Nyilván csak kísérletezett, hogy a lovában lévő utolsó grammot is megszerezze, de hiába, csak a negyedik helyezést tudták megszerezni. Egy hónap alatt ez volt Red Rum negyedik versenye, a szezonban a nyolcadik. Jól megérdemelt pihenőre küldték, amely alatt sokat evett, valamicskét nőtt, és megkapta első ugró leckéit is. A jó telelést követően Kingsley úgy döntött, ismét jelentősebb összeget tesz lovára első tavaszi futása alkalmával.
A menedzsment egy doncasteri eladóversenyt nézett ki Red Rum számára, ahol 9 stone és 2 font, vagyis körülbelül 57.5 kilogramm volt a rá rótt teher. Geoff Lewis kapta a megbízást a lovaglásra. A kor népszerű lovasa a St. Leger kivételével az összes brit klasszikust és a legnevesebb nagydíjakat megnyerte. A walesi zsoké jól felkészült Red Rumból, tudta, hogy állóképes és gyors, ezért az 1400 méteres versenyben 400 méterrel a cél előtt élre állt. Jó döntés volt. Ugyan Duo az utolsó vágtaugrásoknál erősen szorongatta Red Rumot, de ez kevés volt, nyakhosszas győzelem született. Mr. Kingsley is dörzsölhette a markát. Még sikerült a hét elején 8/1-ért megjátszani lovát, amit a nap elején már csak 9/2-re tudott volna megtenni, a futam előtti másodpercekben pedig már csak 11/4-en. A versenyt követően folytatódtak az izgalmak. Az árverésen 1.400 guinea-t ajánlott valaki a lóért, és a tulajdonos rábólintott. Nem tetszett azonban ez Molonynak, ezért ő is beszállt a licitálásba, és végül maga számára vásárolta meg Red Rumot. Pontosabban csak akarta, mert másnapra Kingsley meggondolta magát, így az ő tulajdonában maradt a pej herélt, aki két nap múlva már ismét pályára lépett, és ismét Aintreeben. Lester Piggott újra lehetőséget kapott, és egy órával azután, hogy Red Aligator és a húsz esztendős Brian Fletcher (vele még találkozunk) megnyerte a Grand Nationalt, elindult a futam. Red Rum öt kilogrammal vitt többet előző futásához képest, de így is végigküzdötte a távot, amelynek végén szinte egyszerre ért célba Alan’s Pettel. A célbíró először Red Rumot hirdette ki győztesnek, és Piggott pókerarcán megjelent egy halvány mosoly, de hamar elszállt, mert gyors vizsgálatot követően helyesbítésre kényszerült, és Alan’s Pet lett a győztes rövid fejhosszal.
(folyt. köv.)