A Bácsalmáson működő Telivér Farm Kft.-nél dolgozol, mint ménesvezető, 2013-ban pedig idomári licenszet is kaptál. Miért döntöttél úgy, hogy ebben a szakmában is kipróbálod magad?
2010-ben kerültem le Bácsalmásra a Telivér Farm Kft.-hez, ekkor yearlingekkel kezdtem el foglalkozni. Több olyan ló is volt, aki valamilyen ok folytán a ménesben maradt, én pedig láttam benne fantáziát. Úgy gondoltam, érdemes velük komolyabban foglalkozni, így a tulajdonosnak köszönhetően megkaptam azt a lehetőséget, hogy elkezdhettem velük a közös munkát. A környezet is ideális volt, hiszen több, mint 1000 hektár állt a rendelkezésünkre a pálya kialakításához. Ilyen feltételek mellett muszáj volt élni a lehetősséggel és amint az látható, minden befektetett energia és idő megérte!
A kezdetek kezdetén, mint amatőr lovas láthattunk a Kincsem Parkban. Miért ért véget a versenykarriered?
Az életemben a lovak iránti szerelem már korán elkezdődött, a telivérek pedig különösen kedvesek számomra. Az egyetemi éveim alatt rendszeresen vettem részt versenyeken, mint amatőr lovas. Papp István II. idomárnál kezdtem, de a szakma csínját-bínját főként Kovács Sándortól tanulhattam el. Hat éven át ennek a sportnak szenteltem az életem, viszont ahogy már említettem, elkezdtem dolgozni, így már sajnos nem fért bele az időmbe. Szép évek voltak, rengeteg emlékezetes futammal!
Ménesvezetőként továbbra is a lovak körül forog az életed. Milyen feladatok tartoznak a hatáskörödbe?
Maga a munka sokrétű, mindig van valamilyen tennivaló. Főként választási csikókkal foglalkozom, ehhez hozzátartozik többek között a fejlődésük nyomon követése, a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány biztosítása. Csodálatos élmény, hogy azokat a lovakat, akik a kezeim között nőttek fel a későbbiekben láthatom versenyezni is! A lovakon túl fontos az is, hogy a tulajdonosokkal, és a telep további részeivel is tartsuk a kapcsolatot, így ez is az én munkaköröm része.
Az előző szezonhoz képest milyen változásokat remélsz a 2020-as évtől?
A 2019-es év számomra pozitív volt, de akadtak nehézségeink. A májusi esőzések miatt sajnos nem volt a legkedvezőbb a talaj állapota, körülményes volt a felkészítés. Év végére azonban mondhatni minden lovunk fokozatosan jött előre. Kiemelném az egyik hozzám közel álló ló, Éjszaka (Rendezvous-Estemona) teljesítményét, utolsó versenyében sikerült egy értékes harmadik helyet elcsípnie. Főként abban bízom, hogy az idei szezonban akadálymentes lesz a felkészülés, a lovaink pedig megmutatják, mennyi munka van bennük és mit is tudnak igazán.
Az Életpályamodell sokban segíti a lóversenyen dolgozók munkáját. Hogyan értékeled ezt a kezdeményezést?
Nagyon szimpatikus lépésnek tartom! Öröm hallani és olvasni róla, hiszen hatalmas segítséget és támogatást jelent a szakmában dolgozóknak. Bízom abban, hogy eredményes lesz és továbbra is motivációt fog jelenteni a versenylovakkal dolgozó szakemberek részére!