/ by /   Friss hírek, Hazai galopp hírek / 0 comments

5.rész Akik a tréner mögött és a lovak mellett állnak

A lovak ellátásában, felkészítésében és versenyeztetésében elengedhetetlen az istállószemélyzet munkája.  Éppen ezért a versenyszervező, a Kincsem Nemzeti Kft. a most bevezetett életpályamodell keretein belül, teljesítménytől függően kívánja mind erkölcsileg és mind anyagilag is támogatni a lovakkal foglalkozó szakembereket a trénereket, a lovasokat és a lóápolókat. Az ő munkájuk elengedhetetlen a mindennapi munka során. Tormási Gyula idomár munkatársát, Virág Andrást kérdeztük.

A lóverseny látogatók évek óta találkoznak a neveddel a Turf lapjain. Hogyan váltak az életed részévé a lovak?

Mondhatni kisgyermek korom óta vonz ez a világ, hála a vidéken élő lótartó rokonainknak. Nagy szerencsémre gimnáziumban az egyik osztálytársam Dunakeszin élt, ő említette az Alagi Tréningpályát. Nekem több sem kellett, közel 16 évvel ezelőtt besétáltam Tormási Gyula istállójába és jelenleg is itt töltöm a napjaimat!

Szinte minden munkalovas álma, hogy versenyben is lovagolhasson. Neked több éven keresztül megadatott ez a lehetőség, 2010-ben és 2012-ben tiéd volt az amatőr champion cím. Mi indokolta a befejezést?

18 évesen első versenylovaglásom alkalmával Friebert Attila Angel (Akito-Abbey) nevű lován ültem, akivel kiszakadt utolsóként végeztünk. Ez adta a további motivációt arra, hogy még jobb lovas válhasson belőlem, fejlődni és nyerni akartam. Pályafutásom alatt 18 alkalommal jött össze ez a bravúr, az első 2009-ben. Volt olyan év, hogy hétszer győztem, amire nagyon büszke vagyok. Az utóbbi időben megváltozott a szerepköröm, új pozíciót töltöttem be az istálló életében. Nem éreztem magam formában ahhoz, hogy eredményesen tudjak szerepelni a versenyeken hétről-hétre. Az utóbbi időben a versenynapi háttérmunkában volt rám szükség és a versenyistálló hétközi ügyes-bajos dolgait vittem. Tavaly megterhelő és szép évet zártam, Stanislav Georgiev istállójában dolgozva sok szép élményem volt, míg jelenleg Tormási Gyula istállóját erősítem. Lóversenyen soha ne mondd, hogy soha, így a jövőben bármi megtörténhet!

Minden istállóban dolgozó szakembernek van egy különleges ló a szívében. Gondolom, ez nálad sincs másként?

Mindössze két hete dolgozom Tormási Gyulánál, de az eddigi munkák során Amaranta (Steady As A Rock-Álommanó) nyerte el a tetszésemet. A múltból két lovat emelnék ki, akik különösen közel állnak a szívemhez, ők Bugenwillea (Dembinszky-Bonyodalom) és Akaba (Kallisto-Anna Desta). A tréningek során rengetegszer ültem a hátukon, mindegyik ilyen alkalom egy örökre szóló emlék számomra.

Amikor elkezdted ezt a sportot voltak félelmeid, fenntartásaid?

Véleményem szerint, aki félelmet érez magában az hosszú távon nem fog a pályán maradni. Ez a munka egy életstílus! Vannak persze hullámvölgyek az ember életében, de ezeken túl kell tudni lépni. Volt időszak, amikor az én fejemben is megfordult a külföldi munkavállalás gondolata, de úgy gondolom, mindenhol vannak nehézségek, én pedig nagyon szeretek itthon élni. Mióta családom van, eszembe sem jut a külföldre költözés lehetősége. Amikor 15 hónapos kislányommal együtt jövünk le a délutáni etetésre látom az örömöt az arcán, ez semmivel sem felcserélhető érzés. Érzem a családom támogatását, ennél nekem nem is kell több.

Mivel bővült az életed a lóversenynek köszönhetően?

Az egész közeg, a megismert emberek és lovak formáltak nagyrészt olyanná, amilyen most vagyok. Ezért sosem lehetek elég hálás. Megtanultam türelmesnek és kitartónak lenni. Láttam magam előtt a motivációt, hogy feljebb és feljebb lépjek a ranglétrán, ez alázatra tanított engem. Emellett a legjobb kikapcsolódás is számomra, hiszen egész nap kint lehetek a friss levegőn azokkal az élőlényekkel, akiknek az életemet szentelem. A feleségemet is a sportnak köszönhetően ismertem meg, azt hiszem ennél többet nem is kell mondanom.

A Testnevelési Egyetem Humánkineziológia szakán végeztél. Sosem gondoltál arra, hogy ezt befektesd a lovakkal való munkába?

Tanulmányaim a mai napig meghatározzák a munkámat. A saját edzettségem és étkezésem nagyrészt erre épül, ennek a szaknak az elvégzése adott alapot az egészséges szinten tartáshoz vagy fejlődéshez, éppen amit az akkori periódus megkívánt, így bőségesen tudtam belőle profitálni. A fiatalokat is inkább erre motiválnám, hiszen nem mindegy, hogy milyen módon készülünk fel a testünket érő terhelésekre, főként a versenyszezonban. Ismerni kell kinek mi a jó. Az egyetem mellett párhuzamosan elvégeztem egy sportoktató, ezen belül lovassporttal foglalkozó OKJ-s képzést is, elméleti és gyakorlati órákon is részt vettem Pesten és vidéken egyaránt. A mai napig dolgozom benne, először Gödön kezdtem, jelenleg Fóton oktatok.

Az Életpályamodell mintegy 130 millió forint plusz támogatást ad teljesítmény alapján a lóversenysportban dolgozó szakembereknek. Miben segíti ez a kezdeményezés a te munkádat?

Úgy gondolom, ezt a kezdeményezést mindenkinek tárt karokkal kellene fogadnia. A munkalovasok, lovászok, lóápolók is részesülnek belőle. A háttérben dolgozó emberek számára az apróságok is nagy jelentőséggel bírnak, mosolyt csalnak az arcukra. Véleményem szerint a kezdeményezés kiváló ötlet, a megvalósításán lehetne még csiszolni. Még több hasonló modell bevezetésére lenne szükség, így van esély a régi szakemberek megtartására és az új emberek bevonzására.

fotó: Zsanett Berta-Photo Finish