Írta: Kovács Botond.
A héten elindult a brit versenyüzem, igaz, csak zárt kapuk mögött. Nem kellett sokat várni az első nagydíjra, pénteken futották a Coronation Cupot.
A futamot 1902-ben tartották meg először VII. Eduárd koronázásának tiszteletére. A trónt előző évben elfoglaló uralkodó legkedvesebb szórakozása a lóversenyzés volt, megannyi telivér vitte sikerre színeit, melyek közül a legkiemelkedőbb a Hármas Koronát nyerő Diamond Jubilee volt, aki 1900-ban mindhárom klasszikust (2000 Guineas, Epsom Derby, St. Leger) sikeresen abszolválta. Meg kell még említenünk Persimmon nevét is, aki 1896-ban Epsom Derbyt és St. Legert nyert. (Persimmon apja, a Batthyány Gusztáv herceg által tenyésztett St. Simon volt.) Idekívánkozik az 1000 Guineas-ben sikeres Thais (1896) neve is. Megjegyezzük, hogy trónra lépése után kevesebb dicsőség jutott Eduárdnak a zöld gyepen. Ezen próbált segíteni Minoru, az 1909. évi Epsom Derby nyerője, így a baráti körben Bertie néven ismert király lett az első uralkodó, aki az angol Kék Szalag birtokosa lett.
Eduárd személye azért is érdekes magyar szempontból, mert trónörökös korában, 1873 és 1891 között, öt alkalommal is megfordult Magyarországon. A szórakozást, a lóversenyzést, a kártyajátékokat, az asztal örömeit és a hölgy társaságot cseppet sem megvető hercegről megannyi anekdota él. A számos mítoszt a mai napig táplálja Krúdy Gyula Velszi herceg című regénye és Mikszáth Kálmán több jegyzete. Már a múlt jótékony homálya fedi az igazságot, így könnyen lehet, hogy nem igazak a mendemondák, amelyek Eduárd görbe estéiről szólnak Pilisy Róza Magyar utca 20. szám alatti műintézetében és a Király utcai Kék Macska mulatóban. (Pilisy Rózáról most csak annyit, hogy pályakezdő korában sok előkelő úr kereste társaságát, köztük gróf Appponyi Albert, gróf Batthyány Elemér és gróf Zichy Jenő.)
Megcáfolhatatlan tény viszont, hogy 1888-ban Miskolcra látogatott abból az alkalomból, hogy a Császári és Királyi 12. Nádor Huszárezred tulajdonosa lett. A városban óriási üdvrivalgással köszöntötték a magyar ezredesi uniformisban érkező Eduárdot, és a tiszteletére rendezett ünnepség egyik fénypontja a Zsolcai híd mellett kialakított pályán megrendezett lóverseny volt.
Hősünk ötvenkilenc esztendős korában, magasan az akkori átlagéletkor felett lépet trónra. Ha hihetünk az udvari krónikásoknak, amikor értesült anyja, Viktória királynő halálról csak ennyit jegyzett meg: Túl késő. (A brit történelem során csupán Károly, a jelenlegi trónörökös vár több ideje, hogy fejére illesszék a koronát.) Az uralkodót „Európa nagybácsijaként” is emlegették. II. Vilmos német császár az unokaöccse, Alexandra Fjodorovna cárné, Viktória Eugénia spanyol, Zsófia svéd, Erzsébet román és Zsófia görög királynék az unokahúgai voltak. VII. Haakon norvég királyt vőm uramnak szólíthatta, és sógorságban állt VIII. Frigyes dán, valamint I. György görög királlyal.
Nem okoz túl nagy örömet, de meg kell említenünk, hogy VII. Eduárd hazánk iránti szimpátiája teljesen eltűnt azután, hogy megkezdte uralkodását. Nem számíthattunk többé barátságára, sőt, az 1904-ben kötött Entente cordiale révén komoly gondjai keletkeztek Magyarországnak a jövőben. A pálfordulást mások is érezhették. A hölgyekért rajongó királynak esze ágában sem volt támogatni a női szavazati jogának bevezetését, így alakulhatott meg 1903-ban a szüfrazsett mozgalom.
Mindezek ellenére megnyerő modora, kedvessége, közvetlensége, eleganciája és remek diplomáciai érzéke miatt nagy népszerűségnek örvendett a király alattvalói körében. A már egy ideje betegeskedő, erős dohányos Eduárdot 1910-ben hunyt el. Végső perceit családja körében töltötte. – Witch Of The Air nyert Kemptonban – suttogta a haldokló felé hajolva a későbbi V. György miután jelentették neki apja lovának sikerét. – Igen, hallottam. Nagyon örülök – válaszolta az uralkodó, és lehunyta szemét. Ezek voltak utolsó szavai.
A Coronation Cupot megnyerték már páran kétszer, de három alkalommal csak St. Nicholas Abbey-nek sikerült (2011-2013). A legeredményesebb lovas a felülmúlhatatlan Lester Piggott kilenc győzelemmel: Zucchero (1953), Nagami (1959), Petite Etoile (1960, 1961), Park Top (1969), Roberto (1973), Quiet Fling (1976), Sea Chimes (1980), Be My Native (1983). Idomároknál természetesen Aidan O’Brien viszi a prímet: Yeats (2005), Scorpion (2007), Soldier of Fortune (2008), Fame and Glory (2010), St. Nicholas Abbey (2011, 2012, 2013), Highland Reel (2017).
A Coronation Cupot általában a derby-míting első napján futják Epsomban, idén azonban Newmarketben rendezték. Volt már ilyenre példa, az I. világháború alatt kétszer, a II. világháború során háromszor adott otthont az eseménynek a Rowley Mile, egyszer még Newbury is vállalta a megrendezést. A Group 1-es besorolású futamot 2420 méteren futják négyéves és idősebb lovak. Az idei favorit az ötéves Ghaiyyath (11/10) volt, ami némileg meglepő, hiszen Charlie Appleby lova ugyan megnyerte februárban a Group 3-as Dubai Millennium Stakes-t, ám tavaly ősszel csak a tizedik helyezés jutott neki a Prix de l’Arc de Triomphe-ban. Ugyan sokat javít tehetsége megítélésében, hogy óriási fölénnyel, tizennégy hosszal nyerte a Grosser Preis von Badent 2019 szeptemberében, és a Group 2-es Prix d’Hartcourtban sem talált legyőzőre, de a felsőházi Prix Ganay-ban csak harmadik lett. Persze van még két korábbi Group 3-as győzelme is, de nem akárkik álltak starthoz Newmarketben.
Ott láthattuk a címvédő Defoe-t is, aki februárban csak fejhosszal kapott ki a Group 2-es meydani Dubai City Of Gold Stakes-ben, és tavaly Ascotban is tudott nagydíjat nyerni, igaz a King George VI & Queen Elizabeth Stakes-ben nagyon lemaradt. Remek brit Black Type veresnyek trófeái és értékes helyezései szerepelnek még a neve mellett, 2018-ban csupán nyakhosszal verték meg a Grosser Preis von Badenben. Húsz eddigi versenyéből kilencet megnyert és hatszor volt dobogón, a futam előtt 7/1-es kurzussal adták győzelmi esélyeit az angol bukmékerek.
Természetesen ott volt még Stradivarius is, akit szintén Ghaiyyath-nál hoszzabban jegyeztek, pedig hihetetlen magasságokat elérő két szezon után láttuk ismét pályára lépni. Frankie Dettori egyik nagy kedvence tavaly és tavaly előtt Yorkshire Cupot, Ascot Gold Cupot, Goodwood Cupot (ezt 2017-ben is behúzta) és Lonsdale Cupot nyert, és ugyan orrhosszal lemaradt a szezonvégi British Champions’ Long Distance Cupban, de ez megbocsátható tíz zsinórban nyert futam után. Akárhogy is nézzük, Stradivarius a világ egyik legjobb lova, még akkor is, ha a jelenlegi ranglista legjobb tizenegy telivére közé nem fért be (nem úgy, mint Ghaiyyath, aki három társával osztozik az ötödik helyen). A profitra igencsak kiéhezett angol bukik már 4/1-es áron is fogadásokat mertek vállalni a szezonjait kirobbanó formában kezdő Stradivarius ellen.
A newmarketi sztárparádé a 2019. évi Epsom Derby nyerőjével, Anthony Van Dyckkal folytatódott. Igaz ugyan, hogy az Ír Derbyben kikapott Sovereigntől, az ascoti King George-ban mutatott teljesítménye messze elmaradt a várttól, az Irish Champion Stakes-ben és a Breeders’ Cup Turfon is csak a harmadik díj jutott neki, és a Hong Kong Vase-ban sem a legjobban jött ki a lépés, de a klasszis az klasszis, az ilyen kaliberű lovakkal mindig számolni kell. A 11/2-es ráta azonban így is kissé hosszúnak látszott.
Aidan O’Brien csupán Broome (14/1) nevű idomítottját nevezte, aki két Group 3-as győzelmet tudhat magáénak eddig. Az Andrew Balding tréningjében álló Alounak (20/1) és David Simcock Desert Encounterje (66/1) szélső esélyt képviseltek.
Végül favoritgyőzelemmel és 2 perc 25.89 másodperces pályarekorddal zárult a brit szezon első Group 1-es futama. A fogadói várakozásoknak megfelelően Ghaiyyath biztos győzelmet aratott a Godolphin istálló királykék dresszét viselő William Buick kezében.
Anthony Van Dyck, Defoe és Ghaiyyath kapott lábra leghamarabb az indítást követően, majd néhány vágtaugrás után ez utóbbi élre állt, és hamarosan négy, majd öt hosszal száguldott a mezőny előtt. Mögötte Defoe és a tavalyi derby-győztes galoppozott, aki mellé fokozatosan megérkezett Stradivarius. Ezer méterrel a cél előtt a vezető előnye tovább nőtt, Defoe még tartotta magát, ám megjelent mellette Dettori félelmetes sárgája hátán. Az utolsó négyszázon már nem sok kétség maradt a nézőben Ghaiyyath győzelmét illetően, a fáradó Defoe helyét az ismét elindított Anthony Van Dyck vette át, akinek nyergében Ryan Moore beleadott apait-anyait, hogy legalább a közben második pozícióban lévő Stradivaruist megelőzze. Ez a pillanat a távoszlopnál következett be, de a vezető favorit túl messze volt. Ghaiyyath (2015 pm, Dubawi – Nightime, Galileo) hatalmas stílusban nyerte a futamot, a negyedik helyen Broome galoppozott át a célvonalon Defoe, Alounak és Desert Encounter előtt.
A futamot az alábbi linkre kattintva tekinthetik meg: