Írta: Kovács Botond.
Az európai klasszikus futamokból remekül el voltunk látva a hétvégén. Szombaton a nagyszerű Love minden idők egyik legfölényesebb győzelmét aratta az Oaks-ban, majd Serpentine vakmerő futását csodálhattuk meg az Epsom Derbyben. Vasárnap Franciaországban folytatódott a sorozat, Chantilly-ra figyelt a turf-világ apraja-nagyja.
A Prix de Diane-ról már megírtuk, hogy Diána istennő, a szülés, a gyermek nevelés patrónája, a vadászat és az állatok római istennője emlékére kapta nevét, és azt is, hogy 1843-ban futották először a versenyt. Érdekességként kiemeltük, hogy csupán a II. világháború után engedték meg a külföldi tréningben álló kancák nevezését, és hosszú évtizedek teltek el, mire Sweet Mimosa (1970), az első külföldi nyerő sikert aratott. A lánglelkű franciákról sokat elárul az is, hogy az 1975. évi nagydíjat törölni kellett a lovászok sztrájkja miatt, így a Chanel-ház tulajdonosa, Jacques Guy Wertheimer sohasem tudhatta meg, hogy Ivanjica nevű kitűnő kancája milyen teljesítményt nyújtott volna.
A Prix de Diane-nyerő tulajdonosok között a világ legismertebb személyiségeit találjuk. II. Erzsébet királynő (Highclere – 1974) mellett ott találjuk a Dior-ház tulajdonosát Marcel Boussac-t (Crepellana – 1969), Daniel Wildenstein világhírű műkereskedőt (Allez France – 1973, Pawneese – 1976, Madelia – 1977, Aquarelliste – 2001), aki olyan komoly befolyást szerzett a művészvilágban, hogy intézete a világ legelismertebb hatóságává vált az impresszionista festők munkáinak elbírálása tekintetében. Itt találjuk a szerethető világkalandor görög hajómágnást, Sztavrosz Niarkhoszt (Northern Trick – 1984, East Of The Moon – 1994) és sokat megélt famíliáját (Divine Proportions – 2005, Senga – 2017) is. Mondanunk sem kell, Khalid Abdullah herceg neve szintén felbukkan a listán (Jolypha – 1992, Nebraska Tornado – 2003), és természetesen Mohammed Al Maktoum sejk sem maradhat le (Indian Skimmer – 1987, West Wind – 2007). Örömmel fedeztük fel Luis Álvarez de Cervera, spanyol díjugrató olimpikont (Sil Sila – 1996) is. A legsikeresebb owner Karim al-Husayni herceg, ismertebb nevén, IV. Aga Khan hét győzelemmel (Shemaka – 1993, Vereva – 1997, Zainta – 1998, Daryaba – 1999, Zarkava – 2008, Sarafina – 2010, Valyra – 2012).
A komoly hagyományokkal rendelkező futamban idén tizenegy kanca állt starthoz. A Niarchos család Alpine Starja (21/10) piacvezetőként érkezett Chantilly-ba, miután Ascotban a Coronation Stakes-ben leiskolázta ellenfeleit, és tavaly augusztusban Írországban is abszolvált egy Group 2-t. Igaz, az előbbi versenyt mérföldre futotta, az utóbbit 1400 méterre, és ez alkalommal 2100 méter volt a táv, de ez nem okozott különösebb fejtörést az játékosoknak. O’Brien mester Peacefult (39/10) azért törölte az Epsom Oaks-ból, mert itt több esélyt látott sikerére, és a szombati eredmények ismeretében (Love hihetetlenül fölényes, szinte megalázó vereséget mért kihívóira) elmondhatjuk, grammra pontosan ismeri lovai képességét. Persze, szokásához híven még egy vasat tartott a tűzbe, hiszen az Ír 1000 Guineas második helyezettje, Fancy Blue (81/10) is a csapatot erősítette.
Az idei legeredményesebb ascoti tulajdonos, Hamdan Al Maktoum sejk veretlen lovát, Raabihah-t (39/10) állította ki. Sokat számít az istállóforma, a játékosok figyelmét sem kerülte el a jó lehetőség. A mezőnyből kiemelkedett a Poule d’Essai des Pouliches (Francia 1000 Guineas) orrhosszas második helyezettje, a tatár Rasit Sajkutdinov kancája, Speak Of The Devil (10/1), aki ráadásul egy igazi fenegyereket, a korzikai Mickael Barzalonát szerződtette a feladat megoldására. Solsticia Group 1-es harmadik helyezése 15/1-t ért a francia bukmékereknél. Meglepő talán, de IV. Aga Khan két lova messze nem szerepelt az esélyesek között. A Group 3-as győzelemmel érkező Ebaiyra (21/1) és a Listed-második Vadsena (20/1) csupán kontrajátéknak minősült az indítás előtt.
Tour To Paris idomárja, Pia Brandt az idén veretlen Miss Extráért (20/1) izgulhatott. (Megjegyezzük, hogy Franciaországban is bevezették a kettős idomítás rendszerét, így Brandt asszony férje, Joakim Brandt is a trénerek között szerepel.) Magic Attitude (30/1) Group 1-es második helyezése ellenére sereghajtó volt a könyveseknél, akárcsak a Francia 1000 Guineas harmadik bronzérmese, Mageva (34/1).
Az indítás után Alpine Star kapott leghamarabb lábra Peacefultól kísérve. Fancy Blue a szélen helyezkedett, Raabihah előtt. Nem lehetett panasz az iramra, egy pakkba zsúfolódott mindenki. Hátul Solsticia és Magic Attitude szaporázta. Apróbb változásoktól eltekintve a célegyenesre fordulva sem változott a helyzet, Alpine Star még frissen mozgott az élen, Fancy Blue nem tágított mögüle, ám a szélen megjelent Peaceful és Raabihah sem tágított. Ólom lábakon teltek a tizedmásodpercek, a cél viszont egyre közelebb került. Száz méter volt már csak hátra a versenyből, amikor az ifjú Donnacha O’Brien lotjából induló Fancy Blue (2017 pk, Deep Impact – Chenchikova, Sadler’s Wells) minimális előnyt szerzett, amit Pierre-Charles Boudot jóvoltából erős küzdelem árán is tartani tudott Alpine Star, Peaceful és Raabihah előtt. A négy kanca között csupán ½ hossz volt a különbség! (Bírói ítélet: rnyak, fej, fej.) Hátborzongató finis! Ötödik helyen Magic Attitude száguldott át a célvonalon, Evaiyra, Solsticia, Speak Of The Devil, Miss Extra, Mageva és Vadsena előtt.
Ez még nem minden, térjünk át a Prix du Jockey Clubra, vagyis Francia Derbyre. 1836-ben alapították a futamot, és elnevezésekor a Newmarketben ülésező angol szakmai testület előtt tisztelegtek. Ritka gesztus, a két nemzet konfliktusoktól terhelt történetét tekintve, de úgy látszik, a lóversenyzésben ezt is megoldható.
Természetesen, csak francia tenyésztésű és francia tréningben lévő telivérek futhattak az eredeti 2500 méteren, amelyet 1843-ban visszavettek másfél mérföldre. Az I. Világháború okozott némi nehézséget, de ezen hamar túllendültek gall sporttársaink. 1940-ben Prix de Chamtilly néven futották a versenyt 2600 méteren, a kis rendellenesség nyilván a német megszállásnak volt köszönhető. A derbyben még tovább kellett várni az első külföldi győzelemre, mint a Prix de Diane-ban. Assert volt az első külhoni nyerő David O’Brien idomításából, Christy Rocherrel nyergében. (David O’Brien a világhírű Vincent O’Brien fia, nem áll rokoni kapcsolatban Aidan O’Briennel.)
A legsikeresebb tulajdonosok listája sokban megegyezik a kancadíjban említettekével, azzal a kivétellel, hogy Marcel Boussac tizenkét győzelmét eddig senki sem tudta utolérni: Ramus – 1922, Tourbillon – 1931, Thor – 1933, Cillas – 1938, Pharis – 1939, Ardan – 1944, Coaraze – 1945, Sandjar – 1947, Scratch – 1950, Auriban – 1952, Philius – 1956, Acamas – 1978.
Szintén érdekes tény, hogy kilenc Prix du Jockey Club-nyerő telivér volt sikeres eddig a Prix de l’Arc de Triomphe-ban is: Ksar (1921), Mon Talisman (1927), Le Pacha (1941), Ardan (1944), Sassafras (1970), Suave Dancer (1991), Peintre Celebre (1997), Montjeu (1999), Dalakhani (2003).
Az idei derby-favorit a Poule d’Essai des Poulains (Francia 2000 Guineas) nyerője, Victor Ludorum (2/1) volt a Godolphin istállóból, ami nem csoda, hiszen idén egyszer ugyan harmadik lett Group 3-ban, de három kétéves futása alkalmával nem tudták legyőzni. Pao Alto (31/5) a májusi Group 3-as Prix La Force megnyerésével érdemelte ki jó kurzusát. Az ugyanebben a futamban második Ocean Atlantique (56/10) azóta nyert egy jó francia Listedet a felülmúlhatatlan André Fabre mesternek. A Szaúdi Derby második helyezettje, Mishriff (15/2) júniusban behúzott egy Listedet Newmarketben, ezért számolni kellett vele.
A veretlen Port Guillaume (76/10) alacsonyabb besorolású francia futamokban, de a megfelelő távokon remekelt, első Black Type futására bedobták a mély vízbe. Az Ír Derby negyedik helyezettjének, Order Of Australianak (30/1) kitűnő esélye volt papíron. Ecrivian (31/1), San Fabrizio (18/1), The Summit (21/1), Hurricane Dream (17/1), Chachnak (48/1), Fort Myers (86/1), Gold Trip (25/1), Dawn Intello (72/1), Fantastic Spirit (60/1) és Pisanello (75/1) pénzes helyezésekben bízhatott a start előtt.
Érett a meglepetés, és akik a szélső esélyekben bíztak, ismét nagy pénzt fogtak. A favorit kivételével mindegyik telivér remek startot vett, Pisanello állt élre Order Of Australiától kísérve, Ocean Atlantique színei tőlük kívül tűntek fel harmadikként. Mögöttük Mishriff és Chachnak galoppozott, a sereghajtó szerepét a favorit Victor Ludorum vállalta egy gondolttal Fort Myers mögött. A táv közepén lehiggadtak a lovasok, elkezdődött a taktikázás. Order Of Australia vezette versenytársait célegyenesbe, ám Ocean Atlatique hamar átvette tőle az elsőséget, The Summit okos harmadikként versenyzett. Rettenetesen felgyorsult azonban az iram, zsebkendőnyi területen küzdöttek a telivérek, és Barzalona hátulról támadást indított a Victor Ludorummal. Mishriff egy pillanatra elkedvetlenedett a boly kellős közepén, mert hol nekimentek, hol bezárták. A favorit sétálva előrébb tört a szélen, ám ezzel egy időben Mishriff (2017 pm, Make Believe – Contradict, Raven’s Pass) előtt megnyílt az út, jó pozícióból indult a cél felé, és szenzációs szpíddel magabiztos győzelmet aratott. Mindeközben árnyékként követte őt The Summit, és akárhogy küzdött a királykék dresszes favorit, csak a harmadik díj jutott neki az esélytelennek ítélt Dawn Intello és Port Guillaume előtt. Utánuk Palo Alto, Order Of Australia, Fatnatsic Spirit, Hurricane Dream, Ocean Atlantique, Gold Trip, San Fabrizio, Chachnak, Ecrivian, Fort Myers és Pisanello ért célba.
A futamokat az alábbi linkekre kattintva tekinthetik meg:
Prix de Diane
Prix du Jockey Club