/ by /   Friss hírek, Interjúk-szakcikkek / 0 comments

Ezerdolláros szupersprinter

Írta: Peter Scargill, Racing Post. Fordította és szerkesztette: Kovács Botond.

Roy Higgins

A Professzornak becézett Roy Higgins egykori zsoké, a 2004. évi ausztrál Sallinger Stakes vendég-kommentátora cseppet sem volt megelégedve a jártatóba belépő kis termetű lóval. A Flemington Racecourse-on megrendezett Group 1-es futamot a szokásos felhajtás előzte meg, amelyben szerepet kapott a hat futása után is veretlenül pályára lépő öt éves Takeover Target (1999 pher, Celtic Swing – Shady Stream, Archregent). Akkor még csak színes hírnek számított, hogy a ló trénere, az ismeretlen Joe Janiak taxisofőrként egészíti ki idomári bevételeit (valójában a drosztokon keresett több pénzt, és csak hobbiból trenírozott).
– Nézzék ezt a pónit. Takeover Target? Ezeknek a vidéki fiúknak, halvány fogalma sincs, mi folyik itt Flemmingtonban – mondta Higgins lekicsinylően, aki akkor még nem tudta, Janiak sokszor dörgöli még az orra alá a cseppet sem jóindulatú megjegyzést.

A rendkívül hosszú rátával jegyzett Takeover Target másfél hosszas győzelmet aratott aznap Jay Ford kezében, és ezzel kezdetét vette az a diadalmenet, amelynek végén Joe Janiak tulajdonos idomár 6 millió ausztrál dollárral lett gazdagabb.

A mesébe illő történet 2003-ban kezdődött, amikor a Canberra közelében élő Janiak potom összegért megvásárolta a sérült lovat, amely senkinek sem kellett. Nem ez volt az első ilyen próbálkozása. A taxizásból összespórolt pénzét gyakran költötte kis képességű, tréningből kivett telivérekre. Fiatal kora óta rajongott a lovakért, magától tanult lovagolni, és eleinte a trágyaszállításból szerzett pénzét költötte a hobbijára.

Joe Janiak és Takeover Target

– Sohasem volt elég pénzem, hogy jó tenyésztésű lovat vásároljak, nekem mindig a maradék jutott – emlékezik a tréner. – 2003 nyarára összekuporgattam egy kis pénzt, és elmentem egy árverésre. Mivel az összes kiszemelt lovat megvették az orrom elől, és mégsem akartam üres kézzel hazamenni, rábeszéltem magamat egy versenyben nem futott pej heréltre. Pontosabban hagytam, hogy a fiam, Ben rábeszéljen. Én már szedelőzködtem. Ő volt Takeover Target. 1.375 dollárt (mai árfolyamon kb. 310.000 forint) fizettem érte. Ha pontosan tudom, milyen bajai vannak, egy centet sem költöttem volna rá. Később megtudtam, az előző tulajdonosának 70.000 dollárja bánta a rengeteg kezelést. Úgy gondoltam, kicsit foglalkozok vele, és legrosszabb esetben eladom hobbilónak. Sohasem felejtem el, alig tudtuk feltenni a lószállítóra. Rúgott, harapott, teljesen kezelhetetlennek bizonyult.

Hazaértek

Amikor hazaértünk, az állatorvosom csak a fejét csóválta, és azt mondta, nem tud vele mit kezdeni. Nem volt rendben a csüdje, a térde, és az inak is elég ramaty állapotban voltak. Ráadásul a bal elülső lábát olyan ívben lendítette előre galoppozás közben, hogy félő volt, a mezőnyben elgáncsolja a mellette versenyző lovat. Egyszer felágaskodott, és lecsapott. A fejemet harminc öltéssel varrta össze az orvos. Mit tehettem? Kitettem az egyik karámba, és hat hónapig szinte egyáltalán nem foglalkoztam vele.

Mivel Janiak tudta, nincs már vesztenivalója, fél év elteltével megkezdte a felkészítést. A patkolókovács segítségével szebb lett Takeover Target akciója, a napi több órás sétától lenyugodott, és megszokta idomárját. Már a könnyű kentrézések során is látszott, hogy szívesen dolgozik, és idővel, amikor a gyorsabb munkákra is sor került, egyre több képességet mutatott.

Nyerő trió

Eljött 2004 áprilisa, és Joe Janiak kiszemelt lova számára egy 1200 méteres nyeretlen versenyt Queanbeyanben (e. kvínbiön). A lovaglásra a fiatal Jay Ford lovastanulót kérte fel, aki nyeretlenül pattant nyeregbe. A váratlan, de jól megérdemelt sikert öt újabb követte két és fél hónap alatt. A második győzelem annyira meggyőző volt, hogy Janiak 60.000 dolláros vételi ajánlatot kapott.

Egy pillanatra elgondolkodott

– Egy pillanatra elgondolkodtam, mert jól jött volna a pénz, de Ben azt tanácsolta tartsuk meg, mivel két verseny pénzdíja jócskán behozta a ló árát és a rá fordított időt. Innentől kezdve ajándéknak számított minden pillanat. Jól tettük, mert ezután nyert három Listed futamot. Ekkor ismét meg akarták vásárolni, és lehet, hogy bolondnak gondolnak, de akkor sem adtuk el, pedig 1 millió dollárt ajánlottak Takeover Targetért. Ebben természetesen benne volt a dac és a büszkeség is. Mást nem mondhatok, mert épeszű ember ilyet nem csinál. Különben is, ha megvizsgálja egy állatorvos, futva menekült volna az ajánlattevő. Nagyon sok problémája volt a lovamnak, csak ennyit mondhatok.

Az ausztrál sajtó felfigyelt az ütött-kopott lakókocsiban élő taxisofőrre, aki esténként tábortűz mellet sörtözgetett, és csodalovát savanyú cukorkával etette. Az egyre növekvő népszerűség nem szállt a tréner fejébe, jókedvűen nyilatkozgatott az újságoknak, az emberek érzése az volt, saját magát sem veszi komolyan. Rengetegen tudtak azonosulni a jó humorú, laza stílusú férfival, mert mindenki azt gondolta, mindez vele is megtörténhet.

Nick Smith – a very good director of racing

A 2005. évi kampány nem sikerült fényesen. Bár behúztak néhány Group-helyezést, volt egy négy hónapos leállás is. Év végére azonban ismét született egy-egy siker a Group 3-as decemberi Summer Stakes-ben és a Listed Doomben Stakes-ben. 2006-ban ismét a felsőházban bizonyított a villámgyors pejkó, amikor rövid nyakhosszal megnyerte a felmingtoni Lightning Stakes-t. Az eseménynek tanúja volt Nick Smith, Ascot versenyzési igazgatója, aki éppen a világot járta, hogy a 2006. évi Királyi Mítingre külföldi indulókat toborozzon.

– Azzal a szándékkal érkeztem, hogy a győztest meghívom a Royal Ascotra. Őszintén szólva, vegyes érzelmekkel fogadtam Takeover Target sikerét, mert a ló addig sohasem szerepelt külföldön. Attól tartottam, túl nagy falat lesz neki az angol megmérettetés. Joe örömmel fogadta a javaslatomat, és azonnal kötélnek állt, bár azt kell mondanom, fogalma sem lehetett, mire vállalkozik. Szerintem ő sem tudta, hogy a ritka ausztrál vendégeknek általában nem sok babér terem. Joe azonban Paul Perry példájából merített bátorságot, aki Choisirral 2003-ban megnyerte a King’s Stand Stakes-t és pár napra rá a Golden Jubilee Stakes-t. Senki sem gondolta még, hogy a helyi hősből hamarosan nemzetközi szupersztár lesz.

Irány Ascot!

– Amikor Nick felvetette az ötletet, mosolyogva igent mondtam, de ez csak a látszat volt. Nagyon meg voltam szeppenve, mert addig sohasem tettem ki a lábamat a szülőföldemről, és úgy éreztem, lehetetlen feladat elé állítanak. Ugyan több Group-sikerünk is volt már addigra, de legyünk őszinték, szó szerint egy világ választja el az Ausztráliában sörözgető turf-barátokat és az Ascotban pezsgőző arisztokratákat. Nem tehettem azonban mást, talán ismét a makacsságomnak köszönhetően vállaltam a kihívást. Hozzáteszem, a lovam sokkal jobban bírta az utat, mint én. Európa teljesen más világ.

2006 nyarán a taxisofőr-idomár és az egykor selejtnek ítélt ló megérkeztek Newmarketbe, és megkezdődött a felkészülés. Janiak a délelőttöket lova tréningezésével töltötte, minden rezdülését árgus szemekkel figyelte, de emellett maradt ideje a kikapcsolódásra is, gyakori és népszerű vendége volt a városka pubjainak, ahol rengeteg barátot szerzett. Akárcsak Ausztráliában, Angliában is hamar megkedvelték a mindig jókedvű és közvetlen trénert. A sajtó még azt is megbocsátotta neki, hogy egy kora reggeli interjún nem jelent meg, mert elaludt. Amikor pár elszánt zsurnaliszta bekopogtatott hozzá, törülközővel a derekán nyitott ajtót, majd sebtében magára kapott egy sortot, egy pólót és egy strandpapucsot, és így indult a tréningpályára, hogy válaszoljon a kérdésekre.

Győzelem!

2006. június 20-án elérkezett a nagy nap, Takeover Target és állandó lovasa, Jay Ford az 1000 méteres King’s Stand Stakes huszonnyolc lovas mezőnyében állt starthoz 7/1 odds mellett, és 59.79 másodperc múlva rövid fejhosszal ért célba elsőként a Jamie Spencer-Bembaun páros előtt. A szoros harmadik Pivotal Point és Frankie Dettori lett. Négy nap múlva következett a 200 méterrel hosszabb Golden Jubilee Stakes, amelyben a harmadik helyezést sikerült megszerezni, két hosszal a nyerő Les Arcs és John Egan mögött.

A történetnek azonban távolról sincs vége. Két hónap pihenő után Japánban lépett pályára Takeover Target, és második lett a csukiói Centaur Stakes-ben (Grade 2) és megnyerte a nakajamai Sprinter Stakes-t (Grade 1). Az évet a világ és Ausztrália legjobb sprintereként zárta, és ő nyerte a Global Sprint Challenge-et is.

A győztesek körében

Ezután még nyolc győzelem várt Takeover Targetre Szingapúrban és Ausztráliában (köztük három Group 1, egy Group 2, egy Group 3 és egy Listed). 2007-ben visszatért Ascotba, de csak negyedik és második lett a King’s Stand-Golden Jubillee megmérettetésen, 2008-ban pont fordítva, második és negyedik. Equiano és Marchand D’Or ellen is versenyzett, akik később Overdose vetélytársai voltak.

– Az egyik legkedvesebb élményem, hogy Ascotban egyszer magához hívatott őfelsége, a királynő. Megköszönte, hogy támogatom az angol lóversenyzést, és elbeszélgettünk a lovainkról. Számomra ez minden pénzdíjnál többet ért, a mai napig büszkén mesélem mindenkinek.

41 futás, 21 győzelem

Senki sem akarta, hogy a Takeover Target-sztori véget érjen, egy nap azonban mégis megtörtént. Második July Cupján súlyos sérülést szenvedett, és csak a gyors állatorvosi beavatkozás mentette meg az életét. Hosszas lábadozás után visszatért Ausztráliába, ahol még hat évig élt.

Takeover Target élete 41 startjából 21 győzelmet aratott, 6 második és 4 harmadik helyezés áll neve mellett. E teljesítménnyel 1.05 milliárd forintnak megfelelő összeggel gazdagította tulajdonosát és egyben idomárját, akinek istállójában sem előtte, sem utána nem állt ilyen jó telivér. A ló, akiről mindenki lemondott így hálálta meg a törődést és a szeretetet. A hűséges telivért két alkalom kivételével mindig Jay Ford lovagolta.

Jay és Joe

– Takeover Targetnek köszönhetem apprentisz champion címemet, és rengeteg csodálatos élményt. Abban az időben még nagyon fiatal voltam, húsz esztendősen kerültünk kapcsolatba. Ha érettebb fejjel érnek ezek a felejthetetlen élmények, talán jobban tudtam volna értékelni őket. Gondolom, ezzel sok fiatal így van. Miután Archie (Takeover Target beceneve) megsérült és visszavonult, megváltozott körülöttem a világ, nem volt már kedvem versenyezni. Mindig vonzott a politika világa, ismertségemet arra használtam fel, hogy szülőhazámban politikai pályára lépjek önkormányzati szinten.

Szeretet és gondoskodás

Joe Janiak nyugállományba vonult a sikerek után, most már valóban csak hobbiból foglalkzik lovakkal.
– Elmúltam hetvenhárom éves, és volt három szívinfarktusom. Az ember ilyenkor már nem nagyon ugrál. Végtelenül örülök, mert nem mindenkinek jut ilyen mozgalmas és kalandokban gazdag élet. Nem tagadom, még mindig a régi hírnevemből táplálkozom, ez már kitart életem végéig. Vettünk a feleségemmel egy lakókocsit, néha utazgatunk, élvezzük az egyszerű hétköznapokat és az emberek szeretetét, mert el kell mondanom, a mai napig nem feledtek bennünket. Azt hiszem amatőr létemre elég jól teljesítettem szakmailag.

Szingapúri siker



Legrangosabb győzelmek:
Salinger Stakes (G1), 2004
Lightning Stakes (G1), 2006
Newmarket Handicap (G2), 2006
King’s Stand Stakes (G2), 2006
Sprinters’ Stakes (G1), 2006
Doomban 10000 Stakes (G1), 2007
KrisFlyer International Sprint (G1), 2008
T. J. Smith Stakes (G1), 2009
The Goodwood Stakes (G1), 2009

Elismerések:
Ausztrál Sprinter Champion – 2006
A világ legmagasabb sprintere (gyep) – 2006
Global Sprint Challenge Champion – 2006
Legjobb nemzetközi teljesítménnyel rendelkező ausztrál ló – 2006, 2007, 2008

IFHA rating: 121