Írta: Kovács Botond.
Nagy várakozás előzte meg ismét a 149. Grosser Preis von Badent. Németország legpatinásabb versenytere ismét megtelt turf-barátokkal, és odasereglettek az új reménységek után kutató futtatók is, hiszen nem sokkal előtte tartották az éves nagy csikóárverést. Reméljük itthonra is jut az újoncokból.
Az 1858-ban alapított verseny több szempontból is kedves a magyar rajongóknak. Természetesen, a sort Kincsem nyitja, aki 1877-ben nyerte meg először a futamot, majd a következő évben is starthoz állt. Itt történt, hogy gróf Hugo Henckel lova, Prince Giles The First megszorította a csodakancát, és a bírák holtversenyt ítéltek. Ugyan Kincsem látszott előrébb, de abban az időben a fejhossznál rövidebb győzelem esetén ez bevett gyakorlat volt. Blaskovich Ernő azonban úgy döntött, match race-ben újra futják a lovak a versenyt (Henckel gróf megelégedett volna az eredménnyel), amelyben természetesen már Kincsem nyert hat hosszal, pedig egy pályán rohangáló kutya is nehezítette a dolgát. Ezért szokás mondani, hogy Kincsem 54 versenyéből 55 alkalommal győzedelmeskedett. Az 1879. évi futás is sikerrel zárult, így a futam történetében azóta is fennálló rekord született. Kincsem triplázását csak a Schlenderhani Ménes színeit vivő, a csikó korában medencecsont törést szenvedő, és majdnem leselejtezett Oleander tudta utolérni pontosan fél évszázaddal később (1927, 1928, 1929).
1880-ban és azt követően is folytatódott a magyar tenyésztésű lovak diadalmenete. A gróf Esterházy Antal által a Tallósi Ménesben nevelt, Baltazzi Arisztid színeiben induló Tallós (1874 sm, Buccaneer – Voltella) végre kiléphetett nagy riválisai árnyékából. Az évjárattárs Kincsem először 1877-ben verte meg őt az Osztrák Derbyben (Preis des Jockey Club), és ötévesen is előtte végzett a Staatspreisban. A Norddeutches Derbyben (ma Német Derby) a Kisbéri Állami Ménes által tenyésztett Pirat előzte meg két hosszal a csélcsap Baltazziak által erősen játszott mént. Külön érdekesség, hogy Tallós a newmarketi 2000 Guineasben találkozott Silvióval is, aki mögött egy hosszal, negyedikként ért célba. Hátborzongató tény, hogy Fred Archer kezében Silvio egy hónapra rá megnyerte az Epsom Derbyt.
Eljött azonban a mai Szlovákia területén fekvő magyar városról elnevezett, immár hatéves telivér ideje, és az iffezheimi gyepen kenterben verte gróf Zichy Béla lovait, Elemért és Merényt (csak halkan jegyezzük meg, Merény az első Német Kancadíj nyerője volt, és Hesp Róbert idomította). A gróf Festetics Tasziló színeit vivő, 1879. évi Osztrák Derbyt, és 1878. évi Lincoln Cupot nyerő Berzencze lett a negyedik. Futott még: Hessenpreis, Kaleb és Küstlerin. Tallós remek ló volt. Számos nagydíj győzelme közül kiemelkedik még a Batthyány-Hunyady Díj (1878, 1879), és úgy tűnik, Asszonyságok Díja-specialista is volt, hiszen 1878 és 1890 között egyszer sem akadt nála gyorsabb ló a versenyben.
Gróf Festetics Tasziló és La Gondola (1878 sk, Cambuscan – Ladylike) nevétől volt hangosak a lapok az 1881. évi Badeni Nagydíjt követően, ugyanis meglepetés győzelem született. Az akkor 3200 méteren futott versenyben a 25/1-en jegyzett, Angliában, Frank Arnull által idomított La Gondola másfél hosszat vert gróf Esterházy Móric Landlordjára. A harmadik díj szintén Festeticsnek jutott Berzencze révén. La Gondola kitűnő versenyló volt, az Osztrák Derbyben második lett a legendás Vederemo mögött, megnyerte a Trial Stakest, és épphogy kikapott a Német Derbyben (annak ellenére vagy esetleg pont azért, mert lovasa, Mike Madden elvesztette futam közben az ostorát – ne feledjük, ebben az időben nem számolták a stewardok az ütéseket). A badeni győzelem azért is volt meglepő, mert a kanca három nappal a nagydíj előtt a másfél mérföldes Iffezheim Díjban második lett. Érdekesség, hogy La Gondola az 1881. évi bécsi Festetics Díjban walkoverben nyert, így minden erőfeszítés nélkül hozta el a később hercegi rangra emelt futtatója által felajánlott trófeát. Néha elmerengünk, vajon ki adta át a díjat Tasziló grófnak.
Negyedikként Lehetetlen (1879 sm, Waisenknabe – Mlle Giraud) győzelméről szólunk. A magyar tenyésztésű mén Esterházy Miklós ménesében látott napvilágot. Az 1882. évi Osztrák Derby harmadik helyezése után indították a Grosser Preis von Badenben, és nem hiába. Hat kihívóját könnyedén, négy és fél hosszal verte. A gróf másik lova zárta a mezőnyt, gróf Esterházy Móric Theoristja harmadik lett, a már említett Berzencze ötödik. A maradék helyezéseken a német ajkúak osztozkodtak. Lehetetlen hároméves karrierje pompásan sikerült. Nyolc hazai startjából hatot megnyert, egy második és egy harmadik helyezés mellett, ehhez még két német győzelem is hozzáadandó. (Nem tudjuk megállni, ezért megjegezzük, Esterházynak volt egy Lehet nevű lova is.)
Gróf Festetics Taszilónak Bulgar (1884 pm, Eberhard – Princess Beatrice) is nyert Baden Badenben, 1887-ben. A saját tenyésztésű Bulgar (egyes források szerint Bulgár) karrierje döcögősen indult, már ha annak lehet nevezni az Egyesített Nemzeti és Hazafi Díj rossz harmadik helyét báró Rothschild Nathan Zsupán és Blaskovich Ernő Balzsam nevű lova mögött. Az Osztrák Derbyben ismét harmadik lett, amikor a nyerő Zsupán és Péchy Andor egyik kedvence, Perus után ért célba, de a berlini Union Rennenben jött a reváns, Bulgár szép győzelmet aratott Petrus felett. A Német Derbyben hajszálpontosan megismétlődött az Egyesített Nemzeti és Hazafi Díj eredménye. Badenben 3/1 eséllyel állt starthoz, és két hosszal verte a tikettre kerülő másik két telivért, akik francia tréningből érkeztek.
Tokio (1892 pm, Talpra Magyar – Tótleány) 1896. évi győzelmére is büszkék lehetünk. A történet úgy kezdődik, hogy tenyésztője, az osztrák szállodatulajdonos, Johann Frohner (egyes források szerint a hazánkban született, sváb származású Frohner János) pesti ménese számára érthetetlenül olcsón megvásárolta Kincsem fiát, Talpra Magyart. Nem tudjuk pontosan, hogy látta-e futni az ígéretes Tokiót, de az biztos, hogy Alfons Plannerhez (nem összekeverendő az 1895-től idomító Charles Plannerrel) adta tréningbe. A Capt. Violet (Ibolya százados) néven futtató hotelier nem lehetett tanúja ménje Osztrák Derby és Magyar St. Leger sikerének, mert 1894-ben jobb létre szenderült. Halálos ágyán adta el Tokiót Péchy Andornak és Wahrmann Richárdnak, akik Henry Milne istállójába vitték Kincsem unokáját. Az ő nevükhöz fűződik az akkor 2200 méteres versenyen aratott győzelem, amelyhez 80 ezer birodalmi márka, és ez művészi kivitelű aranyserleg is járt. Kevéssé ismert tény, hogy házi befutó született, mert a hatlovas mezőnyben az istállótárs, Voltigeur ért célba másodikként. (Érdekesség, hogy a korabeli tudósítások csak Wahrmann nevét említik futtatóként.)
Itt megszakad a sor, bár történt kísérlet az újabb siker megszerzésére. A nagy Imperiál 1963-ban épphogy csak kikapott Espressótól. Megemlítjük továbbá Bocskai György nevét, aki kétszer is sikeres volt a csodás Acatenango nyergében (1985, 1986).
Elérkeztünk a jelenbe. Idén hét ló állt starthoz a Grosser Preis von Badenben. Ghaiyyath és Barney Boy után a Godolphin istálló triplázni készült Passion and Gloryval (27/10), akit a goodwoodi Queen’s Plate győzteseként láthattunk utoljára. Az idei Német Derby nyerője, Sisfahan (5/2) is jó sansz volt, és starthoz állt a Francia Derby (Prix du Jockey Club) harmadik helyzettje, Millebosc (9/1) is. Torquator Tasso (9/5) egyebek mellett a tavalyi Grosser Preis von Berlin és az idei Grosser Hansa-Preis hőseként vívta ki a favoritnak járó bizalmat. Kaspar (134/10), Vallando (181/10) és Pessemona (26/1) a tisztes helytállásban bízhattak. Végül nem született meglepetés.
Pessemonának már a startnál elszállt minden esélye, Milleboscot verseny közben lovasa feltartotta. A finis hozott ugyan némi izgalmat, de száz méterrel a cél előtt, már senki sem kételkedhetett Marcel Weiss idomítottja, a hazai tenyésztésű, és nagy itáliai költőről elnevezett Torquator Tasso (2017 sm, Adlerflug – Tijuana, Toylsome) győzelmében, akin Rene Piechulek kuporgott. A győztes telivér tulajdonosa a Gestüt Aquanelle. (Torquato Tasso keresztnevében nem volt r betű, nem tudjuk hogyan került a lóéba.)
Az alábbi linkre kattintva a futam megtekinthető: