Írta: Májer Cintia
Kedden késő délután indult a gépem, akkor érkeztem meg Írországba, mikor a többi külföldi lovas már éppen a vacsoráját fogyasztotta, így én a reptérről egyből az étterembe siettem hozzájuk, majd vacsora után együtt elfoglaltuk a hostel szobáit.
Szerdán reggeli után indultunk, busszal utaztunk ki Dublinból Kindare városába a Curragh-ba. A buszon fergeteges hangulat volt, tele éneklő, vidám egyetemistával.
A versenypályára kiérve feltérképeztük a terepet, lepakoltunk a zsokészobában, majd két futam között elindultunk a Jockey Club vezetőjével pályabejárásra. Amikor már kellő távolságra voltunk az épületektől, megtapasztaltuk milyen, amikor az ír időjárás hű marad önmagához, mert jégeső szakadt ránk, de mi ezzel mit sem törődve sétáltunk tovább és szívtuk magunkba a Jockey Club vezetőjének tanácsait.
A verseny távja 2400 méter volt, tele emelkedővel és lankás résszel, így nagyon nagy segítség volt számunkra, hogy volt lehetőség bejárni a pályát egy hozzáértővel, aki ellátott minket rengeteg hasznos információval, pl. hol érdemes tartalékolni a lóval, és honnan érdemes a véghajrát megindítani. A verseny különlegessége az volt, hogy csak egyetemi hallgatók indulhattak, akik Európa különböző egyetemeiről érkeztek. Képviseltette magát a házigazdák mellett Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Svájc, Svédország, Spanyolország és természetesen Magyarország.
A 14 lovas mezőnyben Running Scared nyergében kentréztem ki a starthoz, nagyon jó fejű, kezelhető kanca volt a versenyben. Addig csak gátversenyekben indult, ezért számítottam rá, hogyha sikerül jól beosztanom az erejét, van esélyünk jó helyezést elérni. A tréner utasításait betartva, hagytam, hogy ott galoppozzon ahol szeretne, de azért tartalékoltam vele, mert tudtam, hogy a véghajrá előtt az igen mély pálya ki tud venni belőle sokat. A 600-as táblánál még teli kézből vettem át az irányítást, azonban amikor elkezdtem többet kérni a kancától, szinte teljesen elkészült az erejével, kétszer nagyon meg is süllyedt, így csak a kilencedik helyen sikerült végeznünk.
Összességében hatalmas élmény volt a Curragh-ban lovagolni, ahová néztem mindenütt csak gyönyörű, zöld gyepet láttam. A verseny után volt egy kis közös ünneplés, majd másnap volt lehetőségem szétnézni Dublinban.
Nagyon szépen köszönöm ezúton is Pécsi István és Kovács Botond segítőkészségét és a Kincsem Park támogatását, valamint mindenkinek, aki szurkolt nekem!