Írta: Kovács Botond.
XXI. század és modernitás ide vagy oda, a nagy távolság miatt ritkán érkeznek lóverseny hírek a Dél-afrikai Köztársaságból hazánkba, pedig a szebb napokat is látott országban nagyon komoly hagyományai vannak a sportnak. Mivel a nemesfémekben és gyémántban rendkívül gazdag állam a déli féltekén helyezkedik el, ott épp most fordul őszbe a nyár, és a versenykalendárium pont fordított, mint a miénk. Természetesen ugyanez vonatkozik a tenyésztésre is, az elletések december 31-ig érnek véget minden évben. Írásunknak aktualitást ad, hogy április 1-jén futották a Dél-Afrikai Derbyt. Az eredmény ismertetése előtt azonban nézzünk körül a fekete kontinens legdélibb csücskében.
Az első lovak a holland gyarmatosítókkal érkeztek Dél-Afrikába a XVII. század derekán, egész pontosan a Jóreménység foka környékére, ekkor alapították Fokvárost. Hogy mit kerestek ott a derék hollandusok más lapra tartozik (szemben az őshazával, akadt ott jó termőföld, izmos, naiv és könnyedén áruba bocsátható fekete őslakosok, stb.), minden esetre nekik köszönhető a négylábúak behozatala. Természetesen telivérekről szó sem volt még akkor, hiszen Angliába is csak jóval később érkezett a három alapító ősatya (Byerley Turk – elletett 1680 körül, Darley Arabian – elletett 1700 körül és Godolphin Arabian – elletett 1724 körül), szintén ne firtassuk, hogy milyen úton-módon. Fordult ám a kocka, amikor 1795-ben az angolok elfoglalták az Indiába vezető hajóút miatt stratégiai fontosságú területet. Eltekintenünk attól, miért mentek az angolok Indiába, elég hozzá annyi, hogy ha már kiebrudalták a lóháton száguldásért azóta sem túlságosan rajongó hollandokat, 1797-ben elkezdték szervezni a lóversenyzést. Rossz nyelvek szerint ezzel egy időben terjesztették el az új megszállók, hogy a holland nyelv úgy hangzik, mint amikor egy részeg angol tengerész németül próbál beszélni.
A telepesek az 1870-es években felfedezték az első és máig kimeríthetetlennek tűnő gyémánt és aranybányákat, és gigantikus vagyonok halmozódtak fel élelmes üzletemberek kezében, aminek logikus következménye lett a The Jockey Club of South Africa megalapítása 1882-ben. A máig futott Group 1-es Sun Met, más néven Cape Metropolitan Stakes (abban az időben Metropoltian Mile) 1883-ban startolt először. E verseny az afrikai kontinens legnagyobb összdíjazású versenye, minden év januárjában rendezik 2000 méteren négyéves és idősebb lovak számára. (Megjegyezzük, hogy a kiírt 2.05 millió rand, vagyis kb. 39 millió forint pénznyeremény két és félszerese, 5 millió rand volt a pandémia előtt. Ez komoly visszaesés, de olyan verseny is volt, amely pénzdíjának kétharmada ugrott.)
A dél-afrikai versenyüzem folyamatosan erősödött, 1958-ban megalapították a Zsoké Akadémiát, amely oly nagyságokat nevelt ki, mint a brit champion Michael Roberts (Mtoto, Eclipse Stakes – 1987, 1988), John Gorton (Sleeping Partner, Epsom Oaks – 1969), Jeff Lloyd (több mint 5500 futamgyőzelemmel rendelkezik Ausztrália, Dél-Afrika, Dubai, az Egyesült Királyság, Hongkong, Makaó, Mauritius, Németország, Szingapúr, Új-Zéland versenyterein) és hogy egy őslakost is említsünk, S’manga Khumalo, aki 2013-ban Heavy Metal nyergében megnyerte az ország egyik legjelenősebb kiemelt versenyét, a Durban July Handicapet.
Az elmúlt évek legkiemelkedőbb, nemzetközi szinten is sikeresen megmérettetett hazai tenyésztésű telivérei Variety Club (Cape Guineas, Kenilworth – 2012, Godolphin Mile, Mejdán – 2014, Champions Mile, Hongkong – 2014), J J The Jetplane (Al Quoz Sprint, Mejdán – 2009 és 2011, Hong Kong Sprint Cup, Sha Tin – 2010), Crimson Palace (Beverly D Stakes, Arlington Park – 2004), Vercingetorix (Jebel Hatta, Mejdán – 2014, Al Rashidiya, Mejdán – 2015), Jay Peg (Cape Guineas, Cape Derby, Kenilworth – 2007, Dubai Duty Free, Nad Al Síba – 2008, Singapore Airlines International Cup, Kranji – 2008) és végül, de korántsem utolsó sorban Shea Shea (Al Qouz Sprint, Meydan Sprint, Mejdán – 2013).
Jelenleg huszonkilenc Group 1-es besorolású nagydíjat futnak Dél-Afrikában, és számos Group 2-es, Grou 3-as és Listed kategóriás versenyre is fogadhatnak a játékosok. Derbyből kettőt is tartanak, az egyik a Fokvárosban (Kenilworth) rendezett Cape Derby, a másik a Johannesburgban (Turffontein) futott Dél-Afrikai Derby.
A dél-afrikai lóverseny fogadásokat a Phumelela Gaming and Leisure Ltd. szervezi. Nyilvános forrásból elérhető adatai 2021-re datálódnak. A független könyvvizsgálói jelentésből megtudjuk, hogy totalizatőr forgalom 821.8 millió randra rúgott (az egyszerűség kedvéért használható a húszas szorzó a forint relációjában), a fixed odds típusú forgalom 230.2 millióra. A bukmékereknél 70.3 millió forgott, a nemzetközi online fogadások 75.7 milliós forgalmat értek el. Mindez összesen kb. 1.2 milliárd rand. A bruttó nyereség 245.2 millió volt, amiből az igen kedvező mértékű adó megfizetése után 226 millió maradt úgy, hogy kincstári befizetés előtt még 93.5 milliót visszaforgattak a versenyüzembe. A versenydíjakra ebből 70.3 millió rand jutott, ami 3.7% növekedés 2020-hoz képest. Óriási szükség volt e kis emelésre, mert a világjárvány nagy csapást mért a lóversenyzésre, és az amúgy is egyre kaotikusabbá váló belső gazdasági helyzet sem kedvez a futtatásnak. (Felkutattuk a múlt novemberben kiadott 2022. évi jelentést is, amely elég szűkszavú, terjedelme a felére csökkent az előző évihez képest, ami nem sok jót sejtet, ráadásul a totalizatőr forgalom kifejezés teljesen hiányzik belőle.) E bekezdés zárásaként jegyezzük meg, hogy a Phumelela privát befektetők kezében lévő cég.
A lóversenyzés tisztasága felett a Jockey Club jogutódja, a szabályokat megalkotó és a méneskönyvet vezető National Horse Racing Authority őrködik teljesen függetlenül az államtól.
Dél-Afrikában kilenc versenytér található (Durbanville, Fairview, Flamingo Park, Greyville, Kenilworth, Scottsville, The Vaal és Turffontein), ebből kettő kivételével (Greyville, Scottsville) az összeset a Phumelela üzemelteti.
A fentiek után nézzük a Dél-Afrikai Derbyt. A futamot 1907 óta rendezik Turffonteinben klasszikus távon, ma már hároméves és idősebb méneknek, kancáknak és herélteknek. A nyerők között elvétve találunk külföldi tenyésztésű (amerikai, argentin, ausztrál és új-zélandi) telivéreket, néhány kivételtől eltekintve csak hazai tenyésztésű lovak diadalmaskodnak. Ilyen volt Mussoulini (1929 pm, Dawson City – Thoroughgood, Catrail), aki 1932-ben nemcsak a Dél-Afrikai Derbyt, de az akkor még létező Natal Derbyt is behúzta, valamint Lenin (1937 stpm, Sunstone – Drohsky, Polyphontes) is 1940-ben, aki egész életében sorra nyerte a nagydíjakat. Úgy látszik, a földrajzi távolság átértékeli a tetteket, és talán ezért lehet, hogy Kim Ir Szen vagy Idi Amin Dada nekünk csupán egy elegáns megjelenésű, mosolygós bácsi.
Az idei nyerő a 11/2-n jegyzett Son of Raj (2019 sher, Duke Of Marmalade – Freudiana, Black Minnaloushe) elnevezése nem ráncolja a homlokokat (nem tévedés a dátum, a déli féltekén vagyunk, Son Of Raj 2019 augusztusában elletett). Sőt, a dél-afrikai közönség hangos üdvrivalgása közepette 2 ¼ hosszal biztosan nyerte a futamot kizárólag hazai tenyésztésű vetélytársai előtt Keagen de Melo kezében Weiho Marving mesternek és Steven Chetty futtatónak. A favorit Billy Bowlegs-nek be kellett érnie a második hellyel. Son Of Raj győzelme így sem volt meglepetés, hiszen két hete 3 hosszal nyerte a Listed-kategóriás Derby Trialt, két jó győzelemmel a lábában.
Vezető képnkön fokföldi ibolya (Saintpaulia ionantha cultivar) látható – nem a hollandok hozták.
Az alábbi linkre kattintva vagy azt a keresőbe másolva a futam megtekinthető:
www.youtube.com/watch?v=G49icrPsW7A