Egy egyszerűbb szombati versenynap is hozhat emlékezetes pillanatokat, sőt, azon belül akár egy szimpla fordulóstartos díjverseny is. Ez történt az elmúlt hétvégén is a Kincsem Parkban, ahol február 24-én Kolozsi László 700. tréneri sikerét érte el az Izgi Díjban, Zaira LV sulkyjában.
„Pók”-ról (mert a lóversenyzés világában mindenki így ismeri a Mestert) tudni kell, hogy 2003-ban kapta meg az idomári engedélyt, és már rögtön ebben az esztendőben megszerezte az idomár championi címet. Ezt követően 2014-ben is első lett a trénerek között, míg korábban, pályafutása kezdetén szintén két alkalommal segédhajtó championná is avatták. A legrangosabb trófeát, azaz a Magyar Ügetőderbyt szintén be tudta húzni Tonnyóval, 2015-ben.
- Mennyire készültél a 700.-ra? Egyáltalán: számontartod-e a statisztikákat?
- Többé-kevésbé figyelem, de nem mondhatom, hogy az adatok bűvöletében élnék. De ezt a 700.-at, bevallom, figyeltem, és nagyon örülök neki. A tréneri sikereket fontosabbnak tartom a hajtóiaknál, mert a munkát, ezzel együtt az eredményeket a reggeli munkák során tesszük a lóba. Örömmel tölt el az is, ha más hajtó nyer az általam felkészített lóval. És rögtön szeretném azt is hozzátenni, hogy a győzelem mindig CSAPATMUNKA, igazán büszke vagyok az istállókollektívára.
- Könnyű volt Zaira LV-vel a győzelem?
- Igen, és készültem is rá, csalódott lettem volna, ha nem jön össze vele ez a bizonyos 700. Fejben egy kicsit még komolyodnia kell, de tehetséges ügető, mindkét sikere sima volt. Legközelebb egy március végi futamban indítom, bízom benne, hogy triplázni fog.
- Emlékszel még az első idomári sikeredre?
- Hogyne! Egy havas, hideg, téli koraestén, a nyitónapon, egyik kedves lovammal, Diabolóval végeztem elsőként, az utolsó futamban. Őt nagyon szerettem, de felsorolni is lehetetlen, mennyien voltak és vannak kedvenceim. A Derby-nyerő Tonnyót, Újrázzt és a maiak közül My Dyla LV-t azért mindenképpen szeretném kiemelni.
- Nemcsak idomárként, hanem hajtóként is kézzelfogható közelségben van egy jubileumod, nevezetesen az 500. győzelem…
- Most 460-nál járok, szerintem idén nemigen lesz meg az 500, de 2025-ben remélem ünnepelhetek majd. És azt, hogy idáig eljuthattam, mindenképpen köszönöm a tulajdonosaim bizalmának, az istállóm minden tagjának, a munkájuknak, no és a számos korábbi idomáromnak, akiktől rengeteget tanultam. Volt, akinél dolgoztam, és volt, akitők kvázi csak „ellestem” a trénerség fortélyait. Neveket csak azért nem mondok, mert biztosan kifelejtenék valakit és azt semmiképpen nem szeretném. Ami a lényeg, hogy sok embernek lehetek hálás ezért a 700 sikerért!
-kömi-